XVII: Rész: Feledés..

- Menj el! – mondtam halkan magam elé. Nem tudtam volna hangosan beszélni mintha a szívem százfelé tört volna.

- Mi a baj? – kérdezte kedvesen és egyben értetlenül.

- Vége! Keyl menj el most! – lehet jobban ki kéne fejtenem magam, de nem voltam olyan állapotba hogy leálljak vele beszélgetni még a szemébe se tudtam nézni.

- Nem még nem mondod el mi a baj. Rosszat tettem?

- Igen! Gyereked lesz a volt barátnődtől. És ez még csak a kisebb gond, mert ha nem biztos, de lehet ezt elviseltem volna, de így nem hogy nem mondtad el.

- D.. de el akartam mondani. Nem teheted ezt velem. L. én csak téged szeretlek.  – megpróbálta megérinteni az arcom, de elfordítottam a fejem.

- Keyl. Menj el! – mostanra volt annyi energiám hogy felemeljem a hangom. A fejemet a térdemre hajtottam és addig nem néztem fel, míg nem hallottam az ajtó becsapódását.

Az érzés leírhatatlan volt az érzések kavarogtak bennem és nem tudtam mit tegyek felültem az ágyra és elkezdtem sírni. Mikor már nem volt több könnyem megcéloztam a fürdőt és engedtem egy fürdő vizet majd belefeküdtem. Épp mikor sikerült nem gondolni azokra a dolgokra kinyílt a szobám ajtaja a frász jött rám mikor arra gondoltam, hogy Keyl jött vissza. De nem ő volt az hanem Jezzy. Gyorsan kipattantam a kádból magam köré tekertem egy törölközőt és kimentem hozzá. Mikor meglátott rám mosolygott, de nem azzal a kedves mosolyával, hanem a fájdalom telivel. Letett az íróasztalra egy dobozt és megölelt.

- Hogy vagy? – kérdezte meg bár nem hiszem, hogy nem tudta volna a választ.

- Szarul, de büszkén! – mosolyodtam el.

- Tartunk egy csajos napot hoztam egy vödör fagyit meg két tábla csokit. Megnézhetnénk valami filmet. Vagy csinálhatnánk valami gondolat elterelőt.

- Nekem mindegy úgy se terveztem ma mást, mint önsajnáltatást.

- Akkor lemegyek, kanálért te addig keress valami jó filmet, de ne romantikust, mert az nem segít inkább valami horror szerűt.

Bekapcsoltam a gépet és elkezdtem filmeket nézegetni rengeteg horror van, de nem sok van, ami meg tudd fogni. Valahogy nem vagyok oda a felesleges öldöklésért. Már a 7. oldalt néztem mikor megtaláltam a megfelelő filmet a Carriet. 

Szeretem magát a színésznőt is és vonzott a története is ezért ennél maradtam. Jezzy feljött a kanalakkal beültünk az ágyba és elindítottam a filmet. A szívem még mindig sajgott és nem felejtettem el semmit, ami ma történt, de próbáltam erős lenni. Mindig mikor eszembe jutott Keyl kényszerítettem magam hogy másra gondoljak több-kevesebb sikerrel össze is jött. A film nagyon tetszett bár Jezz nem nagyon bírt megülni folyton fetrengett, ami engem nagyon idegesített. A csaj a végén meghalt sok embert megölt, mert ők mindig bántották, de nem volt könyörtelen gyilkos maga módján jó ember és a jó embereket megkímélte. Nem ez volt a világ legjobb filmje, de egy jó film volt.

- Na, jöhet a következő? – kérdezte Jezz nagyon vidáman.

- Aha. Mi legyen az? Megint egy horror?

- Láttad már a Mamát? Azt mondják az nagyon jó film.

- Nekem megfelel.

Ennek a filmnek nem nagyon értettem a lényegét még csak 20 perc telt el reménykedtem benne, hogy lesz, enne valami értelmes is mikor megcsörrent a telefonom. Anya hívott.

- Szia, kicsim mit csinálsz?

- Jezzel filmeket nézzünk.

- Beszéltél már azzal a fiúval, akit említettél? Tudod a cukrász fia. Meg kéne beszélni vele, hogy el vállalja-e és hogy miket kéne csinálni. A dolgozó szobába vannak, hozzá a papírok elintézed nekünk?

- Persze legalább csinálok valami értelmeset is ma. Mikor jöttök haza?

- Nem tudom, még beszélni kell a szállodával és még pát céggel. Lehet, megint késő este érünk, haza nem kell megvárnod.

- Oké. Majd szolok hogy mit intéztem.

- Ügyes légy. – ezzel letette a telefont. Kimásztam az ágyból és elindultam megkeresni a papírt, amit anya mondott. Az asztal tele volt mindenféle papírral megtaláltam az ülésrendet. Ott volt Keyl neve. Összegyűrtem és kidobtam a kukába. Mikor megtaláltam a papírt visszamentem a szobámba.

- Jezz nincs kedved eljönni velem Aaronékhoz? – biztos vagyok benne, ha nem szólalok meg pillanatok belül elaludt volna az ágy szélén.

- Minek? De elmegyek. De előtte meghívhatsz egy kávéra. – rám kacsintott majd visszadűlt az ágyba.

- Kapsz egy nagy veder kávét. És azért mert az anyukáját akarjuk felkérni hogy süsse meg a édességeket az estélyre. De előbb felöltözök, próbálj meg nem bealudni, mert itt hagylak. 

- Értem.. – nyögte ki a párna alól. Mint aki fel is fogott valamit az egészből.

Kinyitottam a szekrényajtót és egyből rájöttem, hogy mibe fogok elmenni egy fehér mintás felsőbe és egy fekete szakadt farmerba a hangulatomhoz tökéletesen megfelelt.

 Gyorsan normális fejet csináltam magamnak, amihez kellet egy kis smink, hogy elrejtse a kisírt gülű szemeimet. Én hülye ezt tök szép és jó, hogy kiteszem a lábam meg minden, de nem beszéltem Aaronnal hogy egyáltalán otthon vannak-e vagy valami. Felkaptam a telefonomat és felhívtam.

- Szia, Aaron L. vagyok! Lenne egy kérdésem feléd.

- Szia, és mi volna az? – olyan volt a hangja, mint aki épp a maratont futotta le.

- Beszélni szeretnék az anyukáddal és az érdekelne otthon vagytok-e és ráértek-e?

- Ha jól tudom, anya otthon van, én pedig nem soká otthon vagyok.  Mikor jönnél?

- Beugrok Jezznek venni egy kávét a sarki kávézóba és utána egyből mennénk, ha nem gond.

- Gyertek nyugodtan akkora én is oda érek, megvárlak titeket, lent az ajtónál.

- Oké! Akkor ott találkozunk.

Kirángattam Jezzt az ágyból és elindultunk a kávézóba. Vettünk 3 nagy kávét. Majd siettünk tovább. Nagyon érdekes tény hogy Jezzy már a kávé illatától felkel magától a kávétól pedig nagyon képes felpörögni. Egy élmény akkor lenni vele mikor a kávé már felpörgette az istennek se lehetne leütni. Mire odaértünk már Aaron ott ált az ajtónál.

- Sziasztok! – köszönt aranyosan.

- Szia! Hogy vagy? Fáj a kezed? – támadta le Jezz a kérdéseivel.

- Szia, hoztam neked is egy kávét remélem így iszod mintha erre emlékeztem volna, de ha nem ízlik, ki dobhatod. – nyújtottam neki és vártam a reakciót. Belekortyolt és megnyugtatott, hogy ez pont jó.

- Köszi. Már nem is fáj a kezem és jól vagyok köszönöm. – viccesnek találta a felpörgött Jezzyt. Én már megszoktam, de nem tudtam mosolyogni ilyen állapotba nem.

-  Na, akkor felmehetünk? – nyitotta ki az ajtót előttünk. Beszálltunk a liftbe majd ki. Jezz végig beszélte az utat próbálta feldobni a hangulatot. Majd mikor beértünk a házba elhallgatott. Nem tudtam eldönteni, hogy most megszeppent volna vagy csak kifogyott a témából, de nagyon örültem annak a kis csendnek, még ha nem is tartott sokáig.

- Anya! Haza jöttem és itt van L. és egy barátnője beszélni szeretnének veled. – kiabálta Aaron a konyha felé.

- Gyertek be! – hallatszott a válasz.

Ledobtuk a cipőket és elindultunk a konyhába. Lily nem meglepő módon már megint sütött valami csokis tekercset, ha jól láttam, de nagyon jól nézett ki.

- Sziasztok! Üljetek, le mindjárt megyek.

Leültünk az asztalhoz. Pár perc múlva már ott is volt Lily. Megtörölte a kezét a kötényébe majd leült velünk szembe.

- Mondjátok, mibe tudok segíteni.

- Minden évben rendeznek a szüleim egy estélyt, de a régi cukrászunk elköltözött és azt szeretném kérdezni el tudnád-e vállalni. Már nincs sok idő, mert szombat este lenne, ami már csak 3 nap, de te vagy a legjobb a környéken. A pénz nem számít.

- Jaj. Ez hírtelen jött nem tudom, még van 2 megrendelésem, amit holnapra kell elkészítenem, de megoldható. Pontosan mit kéne sütni és hány embernek?

- Itt van minden ezen a lapon, ha minden igaz vagy háromszáz ember lesz ott. – ezzel oda nyújtottam neki a papírt, amire anya összeírt mindent.

- Az nem kevés ember. Viszont akkor fel kell hívnom egy ismerősömet, aki szokott nekem segíteni, ha ilyen nagy adagot kell elkészíteni. De megoldom. Anyukád számát elkérhetném és akkor a többit megbeszélem vele.

- Persze, de ha jól emlékszem az is rajta van a lapon. Akkor elvállalod?

- Igen. De most akkor vissza kell, mennek a konyhába, mert leég a tészta.

- Köszönöm szépen. Minekünk úgyis menni kell.

- Aaron kísérd ki a lányokat. – adta az utasítást Lily.

Felvettük a cipőt mikor Aaron megkérdezte mit csinálunk még, és hogy nincs-e kedvünk elmenni vele valahova. Jezzy azt mondta miért is ne nem árt, ha leiszom magam majd elmesélte az egész sztorit. Próbáltam úgy tenni, mint aki nagyon erős, de minden egyes szóbál egyre inkább csak haza akartam menni és elfelejteni ezt az egészet. De miért is ne úgy se hagyja Jezz hogy otthon üljek és elmélyedjek, magamba akkor már legalább értelmes dolgot csináljak és mi értelmesebb, minthogy leiszom magam végtére is egyszer úgyis lenni kell satu részegnek és ez az alkalom pont megteszi. Kizökkentett a gondolat mentből a telefonom hangja.

- Már megint Keyl? – kérdezte idegesen Jezz.

-  Igen! Legszívesebben a földhöz vágnám ezt a szar telefont és jól megtaposnám.

- Lerázzam neked? Szívesen elküldöm neked egy hidegebb éghajlatra azt a kis mocskot.

- Nem kell. Majd abbahagyja. Remélem. Na de akkor menjünk, és este találkozunk, este 8 neked megfelel Aaron?

- Tökéletes. Hol találkozunk?

- Gyere le a házunkhoz.

- Ott leszek.

Kint nagyon meleg volt a lábamat égette a nap. Mintha egy kicsit jobban lettem volna úgy éreztem este mindent elfelejtek és megszabadulok a fájdalomtól. Mikor haza értünk mondtam Jezznek hogy jöjjön át 7-re és akkor megcsinálhatja a hajam addig is alszok egy nagyot. Mielőtt lefeküdtem volna elővettem a telefonom, hogy írjak anyának egy SMS-t, hogy elintézem mindent és majd Lily felhívja őt. Mikor feloldottam a telefon képernyőjét láttam meg a sok üzenetet, amit Keyl írt. Gyorsan kitöröltem az összeset mielőtt elbőgném magam. Az üzenet megírása után bedőltem az ágyba és álomba sírtam magam.