XVI. Rész:(Gond)TERHES..

- Honnan ismersz te Aaront és miért voltál náluk tegnap? – kérdezte felháborodóan Keyl mi közbe megállt az ágyam mellett.

- Egy új barátom! Miért ne mehetnék fel hozzá? Most mi bajod van? – kezdtem ideges lenni mert nem értettem miért zavarja a dolog.

- Mert én vagyok a barátod nem ő és nem is ismerem. – a hangulat egyre feszültebb lett nem voltam még ilyen helyzetben vele. Sokat szoktam veszekedni a családdal, de vele még nem veszekedtem és nem most akartam elkezdeni.

- Igen te vagy a BARÁTOM ő meg egy barátom. Érted a különbséget? De miért zaklat ez téged fel ennyire? Natel is barátkozom.

- De ő Nate és tudom, hogy nem akar semmit sem tőled, de ezt a srácot nem ismerem.

-  Megismerheted, ha akarod. – ajánlottam fel neki.

- Jó! – a hangjából áradt a férfi ösztön.

- Kiveszekedted magad?

- Nem szeretek veszekedni. De legalább ezen is túl vagyunk az első veszekedésen. – rám mosolygott.

Leült az ágyra én pedig az ölébe ültem.

 Megcsókoltam az ajkait majd az állát és egyre lejjebb. Mikor elértem a hasát felemelte a fejem és megcsókolt, de olyan szenvedéllyel amilyet még nem éreztem. A csókok tengerébe elvesztem és másnap reggel Keylal az oldalamon keltem fel. Áradt belőlem az életerő.

* Jezz szemszöge*

*Visszaemlékezés*

- Nate mit titkolsz előlem? Nem szoktunk egymás előtt titkolózni. Mond el. – kiabáltam oda neki.

- De megígértem Keylnek hogy senkinek se mondom el. Ez olyan fiús dolog szerelmem.

- Ne mond nekem azt, hogy szerelmem, ha titkolózol előttem. – elfordítottam a fejem, hogy éreztessem haragomat. Ez mindig beválik és most se m volt másként. Odalépett hozzám átölelt és belesúgott a fülembe.

- De ígérd, meg hogy nem mondod el senkinek.

- Ígérem. Mondjad már.

- Tudod a múltkor mikor kiderült, hogy L. és Keyl összejöttek mondtam, hogy volt egy barátnője Keylnak. Na, az a barátnő felkereste és azt mondta, hogy terhes.

- És erről tudd L.??

- Nem és nem is tudhat, mert azt a kapcsolatuk nem bírná ki és Keyl nagyon szereti, őt nem lenne képes elviselni. És még semmi se biztos.

- De Nate ez nem olyan dolog, amit csak úgy eltitkolhat az ember.

- De nem mondhatod el megígérted. – vágta rá Nate mintha tudta volna, mit akarok mondani.

- Ezt nem titkolhatom el! – forgott körülöttem a világ.

- Jezz nem teheted ezt velem. Ne merd elmondani neki.

- Mert mit teszel, ha elmondom? – förmedtem fel.

- Ha képes vagy elmondani azzal elveszted a bizalmam és akkor vége a kapcsolatunknak. – az arcáról eltűnt az összes érzelem.

- Komolyan beszélsz? – nem tudtam képes-e megtenni, amit mond, de nekem mindennél többet ér L. barátsága.

- Igen. Ha kilépsz azon az ajtón vége a kapcsolatunknak és nekem többé nem létezel.

- Rettenetes vagy Nate Hamilton! Nem bírlak elviselni! – kiabáltam miközben kirohantam az ajtón.

* Visszaemlékezés vége*

- ATYA ÉG! MIT TETTEM! – kiabáltam magam elé. Kipattantam az ágyból és rohantam a telefonomért. Gyorsan bepötyögtem L. számát és vártam, hogy felvegye.

- Igen? – hangjából áradt a boldogság.

- Emlékszem! Emlékszem mindenre. Tudom min vesztünk össze. Elmeséltem neki pontosan mindent ahogy emlékeztem.

* Leigthon szemszöge*

Épp magamhoz tértem éreztem magamban az erőt mikor megcsörrent a telefonom. Gyorsan felvettem nem akartam felkelteni Keylt.

- Igen? – kérdeztem a telefonba. Jezzy volt.

- Emlékszem! Emlékszem mindenre. – elmesélte mi történt a balesett előtt. Mikor befejezte a szívem mintha megállt volna. Kiejtettem a kezemből a telefont, ami csörömpölve ért földet. Keyl felkelt a zajra.

- Jó reggelt szerelmem. – szólalt meg. Nem tudtam mit mondani kavarogtak bennem az érzelmek. Éreztem, ahogy az arcomból az összes szín eltűnik. És a lábam nem bírt meg. Összeestem. Keyl gyorsan felpattant és odasietett mellém.