IX. Rész: Valóra vált rémálom..

A haza fele út nagyon csendes volt mind a ketten le voltunk sokkolva Keyl egyszer kétszer megpróbált szóra bírni de nem sikerült neki egész úton csak az járt az eszembe amit Nate mondott „életveszélyes az állapota”. Vajon mi történt vele? Ki volt a hibás és miért nem figyelt oda? Jezzy soha nem törte el semmiért nem volt túl sportos alkat inkább tartozott azok közé akik ha tudnak inkább lustulnak otthon az ágyba a géppel a kezükbe. Mikor megérkeztünk New Yorkba egyből a kórházhoz siettünk ahol Jezzy volt. Ahogy oda értünk ki nyitottam a kocsi ajtaját de nem tudtam kilépni a kocsiból. Próbálkoztam felállni de nem sikerült a lábam össze összecsuklott.

- Minden rendben van Leighton? -  Keyl már ott volt az ajtó mellet legugolt hogy a szemembe tudjon nézni.

- Semmi sincs rendben nem tudom mi történt vele és ami a legrosszabb nem voltam mellette mikor kellettem volna mert épp élveztem az életemet. Milyen borzalmas barátnő vagyok? – a szavak csak úgy kitörtek belőlem ahogy a könny is a szememből észre se vettem csak mikor Keyl letörölte őket a kezével.

- Ahogy tudtál jöttél nem tudtál volna semmit se csinálni és ha itt is lettél volna mennyivel lett volna jobb? Most pedig menjünk be és tudjuk meg mi történt. Képes vagy rá? – látszott rajta hogy ő is szenved de nem igazán Jezzy miatt mert nem nagyon ismerte inkább amiatt ahogy engem látott.

- Talán igazad van. – elindultunk be a kórházba.

Felmentünk a 4. emeletre ahova az volt kiírva hogy Intenzív osztály. Ahogy kiléptünk a liftből oda siettünk a nővérpulthoz hogy megkérdezzük merre van Jezzy. De a nővér azt kérdezte közeli hozzátartozok vagyunk-e.

- Nem de ő a legjobb barátnőm látnom kell.

-  Sajnálom kisasszony ha nem hozzátartozó nem mehet be. – hallatszott a nő hangjában az együtt érzés és hogy nem most mondja ezt először.

- De-de muszáj bemennem kérem értse meg. – alig tudtam beszélni éreztem ahogy Keyl átkarol valószínűleg látta rajtam hogy nem bírom sokáig.

- Sajnálom de el kell menniük vagy képtelen vagyok hívni a biztonságiakat. – a nő hangja hirtelen átváltott érzéketlenre ami nem tett túl jót nekem. Egyik percről a másikra csak azt vettem észre hogy Keyl a lift felé visz mert elkezdtem ordibálni a nővérrel. A liftben az összes energiámat próbáltam összeszedi. Lementünk a 2. emeleti váróterembe ahol ott volt Nate és Jezzy szűk családja.

Odaérve egyből Natet kerestem hogy elmondja mi is történt valójában és mit tudd az állapotáról. Ott ült a sarokba szeme alatt olyan karikák voltak amik a hosszú ideje nem alvást és az idegességet sugározták.

- Nate mi történt? Mikor? Hol? Miért? És milyen állapotban van? – nem mondhatnám hogy nagyon együtt érző volt a hangom csak is az érdekelt mi van vele nem törődve Nate lelki állapotával.

- Ma reggel összevesztünk nálunk és faképnél hagyott már nem tudom min veszekedtünk de azt mondtam neki hogy nem bírom tovább elviselni erre fogta magát és kirohant az ajtón. Egyből megbántam amit mondtam szaladtam is utána hogy bocsánatot kérjek de nem értem utol épp a zebrán akart át menni sietett nehogy utol érjem. A lámpa már pislákolt mikor rálépett az útra már piros volt de nem nézett fel csak sietett és akkor jött egy taxis éppen telefonált nem nézet szét. És egyszerűen nekiment Jezzy több métert repült majd az út szélén hevert nem mozdult. Az orvos azt mondta súlyos agyrázkódása van, eltört két bordája és belső vérzése is van. Egyből a műtőbe vitték bent voltak 5 órán át. Azt mondták a vérzést elállították most pedig minden rajta múlik. Nem tudják pontosan hogy az agyrázkódás milyen következményekkel járhat most az a legfontosabb hogy felkelten és csak akkor derül ki lesz-e maradandó sérülése.

Mikor befejezte a mondandóját reflex szerűen emeltem fel a kezem és pofoztam fel. Felálltam elindultam az ajtó felé azt kiabálva „Ha bármi baja lesz a te lelkeden szárad”

Nem tudtam lenyugodni úgy éreztem magam mint egy hisztis gyerek. Megkerestem az első mosdót és megmostam az arcom az hátha segít hogy lenyugodjak. Miután azt lehetett mondani hogy tisztán tudtam gondolkodni lementem a büfébe venni egy nagy adag kávét.

Le se lehetett volna tagadni hogy kórházi kávét iszok az izének semmi köze nem volt egy normális kávénak de nem zavart megnyugtatott ahogy bele-bele kortyoltam és éreztem ahogyan lefolyik a forró ital a torkomon.