Mikor kiléptünk az épületből megcsapott a éjszakai hideg. Megnéztem
mennyi az idő nem rég múlt el 22.00. Már megint későn megyek haza. Állapítottam
meg magamban. Elindultunk a megadott címre a tortával. Vagy 20 percet sétáltunk
mikor megérkeztünk. Egy nagy szálloda előtt álltunk.
- Ismerem ezt a helyet. – jelentettem ki.
- Jó kis hely. Sok rendezvényt szoktak itt tartani. Anya
sokszor hozz ide süteményt.
- Mi is itt szoktuk tartani a az éves estélyit.
- Milyen estélyt? – érdeklődött Aaron mi közbe beléptünk a
halba. Hatalmas volt, mint egy nagy színvonalas szállodáé. De mit is várna az
ember ez pont az volt egy nagy és színvonalas szálloda.
- Amit a szüleim szoktak rendezni a ügyfeleiknek és a
társaiknak.
Oda léptünk a recepcióhoz és megkértük a hölgyet, hogy
szóljon az 528-as szoba lakójának, hogy meghoztuk a tortát. Nagyon kedves nő
volt. Feltelefonált és mondta, hogy foglaljuk helyet, míg lejönnek a csomagért.
Nem telt el 5 perc mikor megjelent egy 50 körüli férfi. Mikor meglátta az
előttünk lévő asztalon a torta dobozát oda sietett hozzánk.
- Sziasztok. Gondolom ti hoztátok a tortát. – szólalt meg
mikor oda lépet hozzánk.
- Igen uram! – hallottam Aaron válaszát. Úgy döntöttem én
nem veszek részt a beszélgetésbe amúgy is csak kísérő vagyok.
- A többi borravaló. – nyújtotta oda a férfi Aaronnak a
torta árát. – nem nagyon tudtam megszámolni mennyi pénzt adott oda Aaronnak de
ahogy az a torta kinézet minden pénzt megért az ízéről nem is beszélve.
Miután elköszöntünk megcéloztuk az ajtót. Az ajtó előtt
megálltunk és egymásra néztünk. *néma csend*
Én törtem meg a csendet.
- Akkor most elválnak az utjaink. Még egyszer köszönöm a
süteményeket és az egész délutánt.
- Én köszönöm. És haza kísérlek. – ajánlotta fel.
- Oké. – ezzel elindultunk hozzánk.
Egész úton az estélyről beszélgettünk elmondtam neki, hogy
ezen vagy a jövő hétvégén tartjuk majd a 7.-et. És hogy én mindig elmentem bár
nem sok embert ismerek, de nem szeretek csalódást okozni a szüleimnek. Mikor
befejeztem az összes mondanivalómat az eseményről már ott is voltunk a ház
előtt.
- Meg is jöttünk. Köszönöm, hogy haza kísértél.
- Hát nem erre valók a barátok? – kérdezte és várta a válaszom,
hogy végre tisztázzuk mik is vagyunk mi.
- De. – mondtam neki. Oda léptem megöleltem adtam az arcára
egy puszit és bementem a házba.
Megpróbáltam a lehető leghalkabban felosonni a szobámba.
Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhanyrózsa alá. Mikor kiszálltam megtöröltem
a hajam és felvettem a pizsamám. Beugrottam az ágyba benyomtam a tv-t épp a
Kate és Leopold végét kaptam el. Nagyon szeretem ezt a filmet. Annyira jó.
Mikor a legjobb rész ment mikor megcsörrent a telefonom. Jezzy.
- Szia! Hogy vagy? – kérdeztem tőle és vártam a válaszát a
vonal másik végéről.
- Szia! Otthon vagy? Fel tudsz menni gépre? Tudsz web
kamerázni? – úgy hadarta el a kérdéseket, mint ha valami hatalmas dolgot akna
mondani.
- Persze megyek felfele. Baj.. – nem tudtam befejezni a mondatomat, se mert rám
csapta a telefont.
Kiugrottam az ágyból és leültem az íróasztalhoz felnyitottam
a gépem és már jelentkeztem is be skyepra.
- Mondjad! Mi a baj?
- Egyedül vagy a szobába?
- Nem itt van velem egy egész hadsereg. -.- Igen egyedül
vagyok. Mondjad már.
- Nem vagy vicces. Csak hogy tudd. Na, nem tudtam eldönteni
fel hívjam-e anyát vagy nem de kezdek emlékezni dolgokra. – nem tudtam mit
mondjak. Nagyon megörültem.
- Na, mesélj, mire emlékszel?
- Hogy-hogy ismerkedtünk meg. És hogy..
- Hogy?? – mondjad már, na, ne játssz velem.
- Jó van, csak nem akarom kiabálni. Tudod arra. Az elsőre. –
hangosan elkezdtem nevetni.
- Jajj te.. Azt hittem valami rossz. De arra nem emlékszel
min veszekedtettek? És csak ennyire emlékszel?
- Ne nevess ki! Olyan izé vagy. De még néhány dologra,
amiket te is és ő is elmesélt nekem. És arra nem emlékszem és hiába kérdezem
Natet róla nem akarja elárulni. Csak ennyit akartam igazából mondani. És mit
csináltál ma? Azt hittem bejössz.
- Bocsi délig aludtam majd találkoztam Aaronnal nem rég
jöttem haza. – elmeséltem neki bővebben is az egész napot.
- Na nem tán le akarod cserélni Keylt? – a gépen is áthatolt
az a szúrós tekintette, ahogy csak ő tud nézni, mindig libabőrös leszek ettől a
nézésétől.
- Nem! Nem lehetnek fiú barátaim? Miért kell egyből rosszra
gondolni.
- Te tudod L. Na de térjünk át egy jobb témára mielőtt bealszok.
Remélem, holnap eljössz értem. Anyuék nem lesznek itthon. De előtte behordhatnál
hozzánk valami normális göncért.
- Oké még mindig ott van a pótkulcs ahol régen volt? Mikorra
kell mennem?
- Igen. Az orvos azt mondta 8 óra után elmehetek.
- Ott leszek, de most megyek, mert nagyon fáradt vagyok. –ezzel
lecsaptam a laptopot és visszafeküdtem az ágyba. Hamar elnyomott az álom. 7-kor
keltem fel. Lementem egy kávét csinálni. A kávé el volt készítve mellette egy
üzenettel anyától. „ Hamarabb mentünk be, mert el kell intézni a hétvégi
estélyt. Vigyázz magadra” Akkor ezen a héten lesz. Állapítottam meg magamban
ahogy felfele mentem a lépcsőn. Mikor megittam a kávét felkaptam magamra a
ruháimat.
Mikor elkészültem lesiettem bezártam magam mögött az ajtót és már
mentem is. Féltem hogy elkések ezért gyorsra vettem a tempót. Jezzyéknél
gyorsan fogtam egy táskát belegyömöszöltem a ruháit és mentem is tovább.
- Elkéstél. – szólalt meg felháborodva Jezz
- De itt vagyok. – mentem oda hozzá és megöleltem. Itt
vannak a ruháid. Remélem jókat hoztam el.
Gyorsan felöltözött és már le is léptünk.
- Na most merre? – kérdezte tőlem. Egy kicsit meglepett a
kérdés azt hittem egyértelmű, hogy most haza megy.
- Hát nem hozzátok?
- De én csinálni akarok valamit, valami izgiset szétuntam a
fejemet a kórházba.
- Van egy ajánlatom számodra. Beszélek a fiúkkal és
délutánra szervezek valami jó programot, de most még pihenj egy kicsit. Jó?
- Ezért szeretlek ennyire. Mindig tudod, mi kell nekem. Megbeszéltük,
de valami jó program legyen ám.
Haza kísértem és utána el is jöttem, hogy elintézzem a
délutáni programot. Útközben felhívtam Keylt. Kitaláltuk, hogy elmegyünk a vidámparkba.
Ami őszintén megmondva nekem kedvezett, mert már hónapok óta körhintázni
szerettem volna. Azt mondta ő majd beszél Natel és 4-kor találkozunk Jezzyék
előtt. Úgy döntöttem beugrok egy könyvesboltba és veszek pár könyvet. 5
könyvvel hagytam el a boltot. Haza siettem, hogy még indulás előtt elkezdhessem
az egyiket. A választásom a Love Factorra esett. Nem túl hosszú 220 oldal körül
volt, de nem tudtam befejezni. Pont a legjobb résznél hagytam abba az utolsó 6
fejezetnél. Nem foglalkoztam azzal, hogy átöltözzek. Írtam anyunak egy SMS-t
hogy elmentem és már indultam is. Mire oda értem a fiúk már ott voltak. Köszöntem Natenek majd adtam egy hatalmas
csókot Keylnak. Amolyan nagyon hiányoztál csókot. Lusták voltunk bemenni a
kapucsengőn át szóltunk Jezznek hogy itt vagyunk, és hogy jöjjön le. Ő viszont
átöltözött gondolom lezuhanyozott, mert nem bírta elviselni a kórház szagot. Fél
5 volt mikor végre fogtunk egy taxit és elindultunk a vidámparkba.



Nem is tudom.. kavarog bennem egy csomó érzés.. igyekeztem elvonatkoztatni a blog külsejétől a részt mert a kettő nem ugyan az.. nehéz volt de nagyjából sikerült. Szóval: (hátulról megyek előre) Nagyon cuki volt, hogy beletetted a szorongás levezető szettemet.. :P Mosolyogtam a vidámparkos résznél.. :D Kicsit zavaró tényező volt a "cetli" meg a kisebb hasonlóságok amiket én ihlettem de nem volt nagy cucc csak röhögtem.. :D Örültem, hogy végre hazamentem.. D: és emlékszem dolgokra.. :3 Cuki volt az Aaronos "tisztázzuk akkor, mik is vagyunk" dolog.. :D Kivi vagyok az estélyre, meg, hogy mi fog történni.. stb.. :D Összegzés: Jó rész volt tetszett.. örültem volna ha még jobban kifejezel érzéseket, hogy jobban a helyébe képzeljem magam L.-nek.. :P A lényeg, hogy folytatást.. :P <3
VálaszTörlés