V. Rész: Nem érdemlem meg..

Iskolába menet nagyon sok mindenen gondolkoztam vajon tényleg szeret?, vajon én szeretem őt?, egyáltalán ez a szerelem és tényleg velem történik meg? Mikor a zebránál megálltam és kitörtem a gondolataim börtönéből az út túloldalán Keylt pillantottam meg ahogy egy nálam sokkal szebb lánnyal csókolozik .A lámpa zöldé váltott én lesütött fejjel próbáltam elmenni mellettük de nem sikerült. Kely meglátott és nevetve nézett rám. Te tényleg azt hitted bárki is képes szeretni egy ilyen szánalmas embert mint te? Erre én elkezdtem szaladni szaladtam és meg sem álltam az iskoláig. Beszaladtam majdnem felborítva egy 9.-es lány felsiettem a 1 elemeltre megcéloztam a mosdót és bezárkóztam az első wc-be lehajtottam a wc-ülőkét leültem és sírtam..

- Kell fel!! Mindjárt kezdődik az iskola ez az utolsó hét bírd ki kicsim.
Gyorsan felültem de nem bírtam ki, elkezdtem sírni.
- Mi a baj drágám?- kérdezte ijedten anya
- S-semmi..
- Akkor miért sírsz?
- Mert nem érdemlem meg hogy boldog legyek, csúnya és szerencsétlen vagyok senki sem képes szeretni.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz! Én is apa is Jezzy is szeret.
- Szipogva folytattam a mondatomat Neked és apának kötelességetek szeretni hiszen a lányotok vagyok Jezzy meg szinte a testvérem csoda lenne ha nem szeretne.
- És mi van azzal a sráccal akivel elmentél a múltkor sétálni?
-  Épp ez az! – Belevágtam a fejem a párnába magamra rántottam a takarót és folytattam a sírást.
- Megbántott?? Csinált valamit amit te nem szerettél volna? Leighton Graham ülj fel és mond el mit csinált veled!
- Semmit. De nem is fog mert nem szerethet, olyan ciki vagyok.
- Kicsim miért beszélsz ilyen butaságokat. Menjél mosakodj meg  öltözz fel és elviszlek az iskolába. –anya nagyon meggyőző hangnemeket volt képes előcsalni a szájából. Jó??
- Jó.
Ahogy anya mondta megmostam magam gyorsan felöltöztem és már indultunk is az iskolába.
Anya még vagy kétszer elmondta legyen egy kis önbizalmam ne féljek álljak ki magamért. Mikor a suli elé értünk nyomtam egy puszit az arcára és indultam is befele az iskolába.
EZ AZ UTOLSÓ HÉT!!- kiabálta mellettem egy srác.
Ma csak 4 órám volt abból csak a töri volt megtartva normálisan, a többi tanár már lezárt minket és hagyta hogy mindenki azt csináljon amit akar de ez a tanár úgy gondolta minden egyes percet ki kell használni a tanulásra.
Iskola után haza mentem átöltöztem és indultam is az edzőterembe. Dühös voltam az egész világra ami meglátszott rajtam rendszeresen megbotlottam vagy elestem. Kate az oktató meg is jegyezte próbáljak meg koncentrálni egy kicsit. Az óra végével lezuhanyoztam visszaöltöztem az utcai ruhámba és felhívtam Jezzt. Elmeséltem neki az álmomat és az egész napomat. Az elején aranyosan próbált vigasztalni majd közölte hogy hülye vagyok amiért ilyenekre gondolok. A beszélgetés addig tartott míg haza nem értem. Otthon a szobámba mentem mint álltalába bele akartam feküdni de valami nyomta a hátam. Gyorsan megfordultam és találtam egy száll virágot és egy cetlit.
„Várlak a kedvenc helyeden megdolgozom a csókjaidért! <3
A te hősöd!”
Akkora kő esett le a szívemről hogy el sem lehet mondani. Gyorsan felkaptam a kistáskám és rohantam is a játszótérre. Keyl ott ült a hintába és mosolygott.
- Már 5 perce itt ülök a hintába az annyit tesz, hogy …..
-De nem tudta befejezni a mondatott oda futottam és megcsókoltam de akkora lendülettel,hogy kiesett a hintából bele a homok közepére én meg rá estem.

- Ezt miért kaptam? – kérdezte fülig érő mosollyal.
- Csak de ha nem kell add vissza! – nem kellet neki sem kétszer mondani és már csókolóztunk is. Egy kislány jött oda hozzánk kuncogva bele ült a hintába és azt mondta „Menjetek szobára”
Ezt hallva röhögve felálltunk és gyorsan elmentünk mielőtt az anyukája is oda jött volna.
- Most én akarok mutatni valamit. - jelentette ki Keyl
- Oké.. De remélem nem kell messze menni mert nem sokáig bírok menni..
- Már ott is vagyunk.
Körülnéztem és megláttam egy nagy pokrócot leterítve a földre amin telis tele volt finomsággal.

-Tetszik?- kérdezte
-Nagyon!
- Csak hogy tisztázzuk még senkinek nem csináltam soha senkinek se pikniket.
-Akkor érezem magam megtiszteltetve?
-Csak hogy tudd ez azt jelenti hogy fontos vagy a számomra. -  a feje teljesen elvörösödött nem tudtam miért de éreztem hogy közelebb kerültünk egymáshoz.
-Leültünk és elkezdtünk enni lekváros kalácsot ettem de volt ott még sonkás szendvics és májkrémes kenyér is. Mikor már azt hittem teli vagyok akkor jött a desszert. Egy-egy hatalmas szelet gyümölcsös pite. Még valahogy azt is magamba tömtem. Utána kezdett sötétedni ezért szedtük a sátorfánkat. Megint házhoz kisért ott kaptam egy jó éjt csókot és el is ment. ………….