XVIII. Rész: Buli..

 - L. kelj fel el fogunk késni. – próbált felkelteni Jezz.

- Nem akarok menni! Sehova se. Szükségem van rá. – megdörzsöltem a szemem majd a fejemre húztam a takarót.

- Pont ezért kell elmennünk, itthonról hogy ne, gondolj rá. Na, emeld meg a valagadat és célozd meg a fürdőszobát vagy leöntelek egy pohár vízzel.

- Most nagyon utállak! Csak hogy tudd. – tudtam, ha nem kellek, fel tényleg leönt amilyen bolond.

- Dehogy utálsz! Na, csipkedd magad. Míg szépen mondom.

- Valaki nagyon fenyegetős kedvében van. Tudod, mit fogok felvenni? Mert nekem fogalmam nincs. De valami feketét kereshetnél nekem.

- Jó akkor valami fekete és valami szexi rendel. Azon gondolkoztam, hogy kivel mész el az estélyre?

- Egyedül. Eddig is egyedül mentem most se halok bele. – égették a számat az elhagyott szavak. Mindig is egy sráccal akartam menni, mint a könyvekben, de azok csak mesék és nem a valóság.

- Végül is van benne valami.  Ez a ruha honnan van? Nagyon jól nézz ki.

- Nem tudom valahonnan kaptam szerintem.

- Mindegy ebbe fogsz jönni. – nagyon magabiztos volt Jezz ami rám fért.

Felöltöztem majd leültem, hogy Jezz megcsinálja a hajam. Besütötte az egészet úgy néztem ki, mint egy hercegnő. Mikor én is és ő is teljesen elkészülünk lementünk a konyhába enni valamit. A hűtőbe volt még egy kis rántott hús. Épp keresni akartam valami édeset mikor megszólalt a csengő. Kimentünk beáztam az ajtót és fogtunk egy taxit. Nem nagyon tudtam/ érdekelt merre megyünk. A taxis kitett minket egy kis pincebejáró előtt. A szívem egyre hevesebben vert izgultam, mert nem sokszor jártam még ilyen helyen. Megérdeklődtem Jezzt hogy Natet miért nem hívta, de azt mondta, hogy Keylal elmennek inni valamerre. Mikor leértünk tele volt a hely velünk, egykorú fiatalokkal. Leültünk a pulthoz és rendeltünk egy-egy rövidet. Majd kerestünk egy üres dobot és mindenki a saját italával helyet foglalt. Üvöltött a zene alig lehetett érteni egymást, de meg volt ennek is a hangulata. Elvesztem a zenébe. Nem volt az én stílusom, de volt egy-két olyan zene, amit ismertem. Hamar elfogyott az itókám ezért elmentem hozni egy másikat és mindenkinek vittem egy-egy felest. Aaron nem volt halandó elfogadni mondván hogy, valakinek józannak kell maradni, hogy haza, találjunk ezért megittam az övét is. Éreztem, ahogy elkezd hatni az alkohol, ahogyan a vérembe kerül, és egyre inkább kezdem elveszteni az öntudatomat. Mikor már több mint 2 órája ott voltunk úgy döntöttünk keresünk egy másik helyet. Nem messze találtunk egy disco féleséget. Egyből elkapott a táncolhatnék. Miután leültünk megfogtam Aaron kezét és felrángattam a tánc parkettre. Nem vagyok valami jó táncos, mert mindig rágörcsölök a dologra, de most nem így volt teljesen nem érdekelt ki mit gondolt csak táncolni akartam. Néhányszor meg-megbotlottam, de el nem estem, ami haladásnak számított.  Elfelejtettem minden jót és rosszat és csak a jelenre figyeltem oda. Aaron mosolyogva figyelt. Minden tökéletes volt addig a pillanatig, ameddig amíg valaki meg nem fordította Aaront és a következő pillanatban a földön hevert. Kellett néhány pillanat, míg fel tudtam fogni mi történt. Ahol az előbb Aaron állt ott épp Keyl nézett rám.  Mintha megfagytam volna néztem a szemébe, nem tudtam mit csináljak mikor eszembe jutott, hogy Aaron a földön fekszik.  Letérdeltem mellé megnézni jól van-e. Vérzett az orra. Keyl kiabált nekem valamit, de nem figyeltem oda rá. Segítettem felállni Aaronnak és a pulthoz kísértem. Elállítottuk az orrvérzést majd úgy döntöttem ennyi bulizás épp elég volt. Mikor már kint voltunk és elindultunk hazafelé valaki megfogta a karomat.

- Miatta szakítottál velem? – kiabálta Kel Aaron felé biccentve a felé. Látszott rajta hogy ő se a legjózanabb ember köztünk.

- Nem! És ezt te is tudod. Te miattad volt az egész. – el akartam bújni. Az elmém legmélyebb zugába hogy senki se szólhasson hozzám, de nem tehettem, mert ez nem egy könyv. Megpróbáltam kitisztítani a fejemet és józanon gondolkodni. Kirántottam a karom a kezei közül majd elindultam Jezzyék felé.

- Leighton! Nem teheted, ezt velem szeretlek. Hallod SZERETLEK. És semmi más nem érdekel. Kérlek, bocsáss meg. – ennyi volt a józan Leighton eltűnt és nem bírtam ki hogy ne adjam ki magamból azt a hatalmas dühöt, ami a szívemet nyomta.

- Én is szeretlek! Ezt akartad hallani? De nem bírok melletted, lenni hát nem érted? Lesz egy gyereked, de nem is ez a legrosszabb, hanem a te hibád minden, ami rossz. Ha elmondtad volna az elején, akkor megbeszéltük volna, akkor nem törted volna darabokra a szívem, nem történt volna meg Jezz balesete se. Gondolj bele az én helyzetembe Keyl! Te mit tennél? Megcsókolnál és azt mondanád semmi baj sincs, majd nevelhetjük együtt a gyereked? Nem bírlak utálni, mert te vagy az első szerelmem és még most is szeretlek, de nem bírok a közeledbe lenni, az is elég, hogy mindig rád gondolok!.- és kijött minden, ami eddig a szívemet nyomta. A számban éreztem a könnyeim sós ízét. Láttam rajta, hogy nem erre számított és jobban jár, ha most hagy elmenni. Megpróbáltam egy kicsit összeszedni magam végig sírtam az utat. Nem is mertem belegondolni, hogy mit is gondolhat rólam most Aaron. Biztos valami hisztis picsának tart. Jezz kiszállt a kocsiból majd a kocsi az én házam előtt állt meg.

- Bocsánat a mai estéért gondolom nem ilyenre számítottál.

- Még nincs vége az estének. – kiszállt ő is a kocsiból kifizette a sofőrt. Csinálhatnánk még valamit, hogy jobb kedved legyen. – rám mosolygott, amitől a szívem mintha kevésbé fájt volna.

- Kétlem, hogy élveznéd a társaságomat ezek után.

- Majd kiderül, ha nem élvezem, akkor haza megyek. Addig is találjunk ki valamit. Van erre éjjel nappali?

- Van egy, ami elég közel van. Mit akarsz venni? -

- Majd ami megtetszik. Szeretem a spontán dolgokat. Nem veszel fel valamit? Kezd hűvös lenni?

- De bemegyek, veszek fel valamit. Te nem fázol? Nézhetek valami felsőt neked is.

- Nem hiszem, hogy jól állna nekem a stílusod. Jobban vonz a rózsaszín, de azért köszönöm.

- Nagyon vicces vagy! Nem az én ruhám közül gondoltam. Vannak unokatestvéreim ruhái, amiket itt hagytak mikor utoljára erre jártak meg apunak is vannak olyan ruhái, ami nem esik le rólad. – most először sikerült igazi mosolyt csalnia valakinek az arcomra.

- Jól áll neked, ha mosolyogsz. Jobban, mint ez a szomorkás izé. – lökött oldalba és elindult a bolt felé.

A bolt olyan volt mintha kihalt volna csak egy öreg nő állt a kasszánál. Nem mondanám, hogy nagy lett volna a bolt kínálata, de minden meg volt benne, ami ahhoz kell, nehogy éhen haljon az ember.

- Mit is veszünk? – kérdeztem érdeklődve.

- Majd mindjárt kitalálom. – a mondat befejeztével a kezembe nyomta a kosarat és elindult az édességek felé.

- Egy ilyet és egy ilyet ó ez is jónak tűnik! – közbe se tudtam szólni ő csak pakolta tele a kosarat. Mikor úgy találta elég az édességekből megcélozta a bolt azt a sarkát ahol az alkoholkínálat volt.

- Mit szeretsz inni?

- Úgy hiszem eleget ittam már ma. – éreztem, hogy nem lett jobb a kedvem.

- Na, most figyelj ide rám. Nem kell sajnáltatni magad, ami történt megtörtént nem tehetsz ellene semmit a sebek megvannak, csak annyit tehetsz, hogy megpróbálod elterelni a figyelmedet azokról a dolgokról és pont ezért vagyunk most itt. Úgyhogy nem szeretném meglátni, hogy szomorú lennél és ne is gondolj rá. Ki se mond a nevét. Maximum én szidhatom hisz majdnem eltörte az orromat az a vadbarom. Megbeszéltük? – épp egy ilyen barátra van szükségem, Jezzel kibeszélhetjük a pasikat meg minden olyan dolgot, ami ciki és kínos Aaronnal pedig elfelejthettem az összes problémámat.

- Oké! – mosolyogtam, és próbáltam megtörni a komoly hangulatot, amit én okoztam. Betettem egy üveg „fogalmam sincs milyen” szeszes italt.

- Látom megértetted mit mondtam. És szerintem ennyi kaja elég is lesz az elkövetkezendő két hétre. Neked kell még valami?

- Neem! Mehetünk. De hova is? – teles tele voltam kérdésekkel. Fogalmam nem volt róla mit fogunk csinálni 5 perc múlva.

- Nem tudom, akármerre amerre kedved van. Valami szabad térre esetleg park vagy valami hasonló helyre.

- Oké! De előbb fizessünk, és majd utána keresünk valamit.

A hölgy egy kicsit nézet minket bolondnak ennyi cuccal.  Látszott rajta hogy nem nagyon élvezi az éjszakai munkát vagy akármilyen munkát. A bolt után elindultunk legközelebbi parkba. Időközbe rádöbbentem, hogy a házunkhoz minden nagyon közel van. És hogy ez nagyon jó dolog. J Mikor találtunk egy viszonylag tisztának mondható padot leültünk kiborítottuk a sok kaját a padra és elkezdtünk enni. Majd Aaron kibontotta az addigra kiderült, hogy különleges ízesítésű bort.

- Nem soká vége az iskolának. Merre szeretnél tovább menni vagy a szüleid cégéhez állsz be? – egy kicsit meglepett a kérdés ilyen „korán” a tovább tanulásról beszélgetni, de miért is ne.

- Vannak ötleteim, de még nem tudom biztosan. És te?

- És mik az ötleteid? Én egyáltalán nem tudom csak annyit, hogy tovább megyek valamelyik egyetemre, de még a szakot nem tudom, vonz az újságírás és a fényképészet.

- Engem is érdekelnek ezek a dolgok, de jobban vonz, hogy segítsek az embereknek.

- Ezt kifejtenéd bővebben?

- Olyan cégnél szeretnék dolgozni, amik rendezvényeket, szerveznek adománygyűjtést vagy programokat a beteg gyerekeknek, embereknek. A leukémiásoknak, tolószékeseknek és a többi rászorulónak.  És majd szeretnék idővel egy saját céget is. Hogy tudja, tényleg jó helyre megy a pénz.

- Ez nagyon szép dolog. Majd ha újságíró leszek, akkor készítek veled egy interjút.

- Szavadon foglak. – elbeszéltük az időt nagyon álmos lettem ezért végigfeküdtem a padon és a fejemet Aaron lábára hajtottam. 

  Emlékszem, hogy néztem egy ideig a napfelkeltét aztán valószínűleg elaludtam vagy nagyon kiütöttem magam, mert nem emlékeztem, hogy kerültem az ágyamba. Mikor ki keltem az ágyból találtam egy cetlit a fürdőszobába a tükörre ragasztva.

„ Az estélyen találkozunk! Aaron”

- Na, jó erre végkép nem emlékszem! –mondtam magamnak a tükörbe. Tényleg megkértem volna Aaront, hogy jöjjön el velem? Nem mintha bánnám, mert nagyon élvezem a társaságát. De vajon mit mondtam még neki? Remélem azért nem vallottam neki szerelmet. Vajon felhívjam? Vagy majd kiderül minden este? Mit fogok fel venni? De még van pár órám, hogy kitaláljak mindent. Nyugi Leighton nem vagy teljesen hülye.

- OOOOoohhh!- kiabáltam és visszafeküdtem az ágyba.

Úgy döntöttem nem kellek ki az ágyból, míg dél el nem múlik. Ételt egyáltalán nem kívántam és szomjas sem voltam. Anyáék biztosan az utolsó simításokat végzik, hogy minden tökéletes legyen tehát semmi sem akadályozott meg a tervembe. Pontosan addig a pillanatig, míg meg nem szólalt a telefonom 11:34-kor.

- Otthon vagy még? Kellene egy kívülálló véleménye. Mindjárt ott vagyok. – És le is csapta a telefont.

Muszáj voltam ki kelni az ágyból, ha nem akarom halálra ijeszteni Jezzt a kinézetemmel. Megmostam magam és pillanatok alatt már ott is volt.

- Mi a baj életem? – látszott rajta hogy baj, nem tudtam eldönteni milyen a baj ezért próbáltam kedves lenni.

- Nem tudok semmit? – és egy nagy lendülettel végig vágódót az ágyon.

- Már megint nem emlékszel? – kérdeztem hirtelen.

- Nem! Mindenre emlékszem. Csak nem tudom, mi van most Nattel.

És ekkor esett le, hogy míg magamat sajnáltam elfelejtkeztem Jezz problémájáról pedig az se valami álom.

- Beszéltetek? – próbáltam kipuhatolózni m történt kettőjük között.

- Igen, vagyis nem, vagyis nem tudom. Oh, ez olyan nehéz. Tegnap este a balhé után felhívott és megkérdezte, hogy vagy és mondta, hogy találkozzunk.

- És találkoztok?

- Nem tudom. Szeretnék, de nem akarlak megbántani vele. Én nem haragszom rá hisz szeretem, nagyon-nagyon szeretem.

- Jaj de bolond vagy. Nem haragudnék meg ez a te dolgod nincs jogom beleszólni. És ma mindenhez pozitívan állok hozzá. És nem gondolok Keylra.

- Mi történt? – felcsillant a szeme.

- Aaronnal még elmentünk egy parkba beszélgettünk és belém beszélte, hogy nem érdemes szomorúnak lenni és igaza van.

- Ti leráztatok engem! Ez most nagyon fáj. De túlteszem, magam rajta mesélj inkább.

- Bevásároltunk egy halom rágcsát és valamiféle bort. Ettünk ittunk és beszélgettünk. Majd valahogy itthon ébredtem fel. De nem is ez a legviccesebb, hanem az hogy elhívtam az estélyre.

- Az korrekt! De én mondtam, hogy hívd el. Úgyhogy hízik a májam.

- Jah..  Megint megcsinálod a hajam? Vagy sietsz valamerre? De mindenek előtt beszélj Natel.

- Oké akkor most fel is hívom. És megbeszélem, vele mikor találkozunk.

- Mond meg neki, hogy puszilom. – kiabáltam utána, de nem vagyok benne biztos, hogy hallotta, mert már akkor bezárta a szobám ajtaját.

Azon gondolkoztam így egyedül voltam, hogy milyen legyen a hajam. A ruhát már tudtam, mert eszembe jutott, hogy anyával megvettük már vagy egy hónapja. Abban maradtam, hogy majd Jezz eldönti.

- Visszajöttem! – csapódott ki az ajtó.

- Na és mit beszéltetek?

- Hogy megvárom, míg elmentek és eljön ide értem az anyukája kocsijával és elvisz vacsorázni. Addig pedig Keylt józanítja. Beszélhetek, róla vagy nem akarsz róla hallani sem?

- Igen, de ne sokat. És hova mentek? Elegáns helyre? Mert akkor nem ártana átöltöznöd. (egy szürke trottyos gatya volt rajta és egy rózsaszín hátul csipkés kis póló) Felvehetsz valamit, ha találsz itt olyat, ami megfelel.

Jezzy ruhája

- Imádlak. – nyomott egy nagy puszit az arcomra és megcélozta a ruhásszekrényt. Te mit veszel fel?

- Anyáék szobájába van a ruhám. Majd mindjárt áthozom, de előbb lezuhanyozok, addig keres ruhát.

Zuhanyzás közben megbeszéltük milyen lesz a hajam. Nem vittük túlzásba egy szép hajfonat elöl, a többit pedig besütjük. Átmentem a ruhámért és mire vissza értem már üvöltött a zene.

- Azta k* ez csodaszép.

- Tudom. – próbáltam túlkiabálni a zenét.

- Na de akkor álljunk neki a dolgoknak, mert még engem is el kell készíteni.

Jó 4 órát vett igénybe, míg teljesen elkészültem, Jezz nem vitte túlzásba egy kis sminket tett magára én pedig kivasaltam a haját. Anyáék közben haza jöttek, de el is mentek. Csak gyorsan átöltöztek azt mondták a kocsit ide küldték fél 8-ra. Kezdtem izgulni. Nem voltam még férfival sose ilyen helyen csak az unokatesóimmal, akiket nem nagyon tudnék férfinak nevezni. Felhívtam Aaron és közöltem vele mikorra kellene itt lennie. Megnyugtatott, hogy pontos lesz, ne aggódjak. Az a pár óra nagyon hamar eltelt. Megcsörrent a telefonom. Aaron szólt, hogy az ajtó előtt van.

- Mindjárt jövök, csak kinyitom az ajtót. – szóltam oda Jezznek.

- Nem maradj itt.. Majd én kinyitom. Kell a hatásos belépő. Majd ha szólok, akkor elindulsz lefelé a lépcsőn.

- Muszáj?

- Igen. Ez az este tökéletes lesz mindkettőnknek.