VI. Rész: A farm

           Ez a hét is gyorsan eltelt bár nem is volt, ami annyira meg hosszabbította volna. Nem hiszem, hogy bármelyik iskolába a világon, az utolsó héten nagy tanítás lett volna. Már 3. éve hogy az iskola utolsó napja után elmegyek a nagybátyám farmjára egy hétre. Ez már szinte hagyomány volt egy hét nyugi pihenés. A farmon volt két nagyobb ház egy nyári konyha és az állatoknak az ólok. Nagyon sok állat volt és van a farmon. Ló, nyúl, kutya, macska, disznó, juh, bárány és még számos állat, amit el lehet képzelni.
Mindig izgalommal várta a napot mikor indultam, de most volt egy kis fájdalom a szívembe, mert itt kell hagynom Keylt. Megígérte, hogy naponta felhív és sokat fog rám gondolni de ez nem csillapította a szívem fájdalmát. Anyát rábeszéltem, hogy ne kocsival menjünk, hanem inkább egyedül mennék el vonattal. Reggel mikor felkeltem nagyon izgatott voltam nagyon régen láttam Peter bácsikámat. Miután felölöztem és megreggeliztünk ültünk is a kocsiba ne, hogy lekéssem a vonatott. Épp oda értünk rohantam is volna ki a peronra mikor anya megfogta a vállam maga felé fordított majd felfelé mutatott. „ a 7 óra 34 perces vonat előre láthatólag 20 percet késik, megértésüket köszönjük”. Ez egy kicsit elszomorított, de legalább volt időnk vásárolni egy kis kaját az útra. Mikor megérkezett a vonat anya átölelt nyomott egy puszit az arcom mind két oldalára és feltett a vonatra. A vonatnak is van egy hangulata, ahogy zakatol percről percre a melletted ülő öreg bácsika szuszogása és a kalauz kedves mosolya mikor elkéri a menetjegyeket. Az út kb. 30 megálló volt időbe pedig 7 órát tett. Az én megállóm előtt összepakoltam és oda álltam az ajtóhoz nehogy fenn maradjak.

     

      Ahogy leszálltam a vonatról a peronra már ott várt rám az én kedves Peter bácsikám. Peter anyunak a legidősebb testvére kb. 45. életévében járhatott egyedülálló nagyon humoros ember, akit mindenki szeret.
- Elnézés hölgyem nem látott egy pici kislányt, akinek mindig könyv van a kezébe és a szája a füléig ér.
- Nagyon vicces Peter bácsi én vagyok az. – mondtam mosolyogva.
- Te vagy az tényleg te vagy az a kis Leighton Graham? Az én legcukibb unokahúgom??

          - Igen én vagyok..
- Na akkor mire vársz ölelj hát meg kisasszony- az hangjából áradt a szeretett.
Gyorsan eldobtam a táskákat a kezemből és átkaroltam. Megpörgetett a levegőbe majd előadta, hogy olyan nehéz vagyok, hogy belefájdult a dereka. Miután megbeszéltünk mindent, ami hirtelen az eszünkbe jutott beültünk a kék furgonba és indultunk is ki a tanyára.

      

      A tanyára megérkezve gyorsan bepakoltam a szobámba mentem és megnéztem az állatokat. A kedvencem a saját lovam volt Szilaj ( igen egy meséről kapta a nevét nagyon szerettem azt mesét és kicsi voltam) nagyon örült nekem örömét nyerítésbe fejezte ki adtam neki egy kis kockacukrot és mentem is tovább.

     

      Éppen befejeztem a körtúrámat mikor megcsörrent a telefon.
- Szia kicsim ott vagy már? –szólalt meg a telefon túloldalán Keyl.

          - Igen már egy ideje megérkeztem már üdvözöltem a farm összes állatát is.
- Nem is hiányzom? – kérdezte elkeseredve.
- El se hiszed mennyire hiányzol de olyan messze vagy bárcsak itt lehetnél mellettem láthatnád amit én látok és érhetnéd milyen ha az ember tényleg szabadnak érzi magát.

           - Ne mondj ilyet, mert mindjárt beülök a kocsiba és meg sem állok odáig.

           - De jó is lenne..
- Tudom! Most megyek mert Nate átjön pár sráccal dumálni. Majd holnap hívlak vigyázz magadra.
- Oké te is.
A beszélgetés után majd megszakadt a szívem és hittem benne hogy ő is ugyanígy érez.. Nagyon elfáradtam a vonatozásban ezért vacsora előtt le feküdtem hogy kipihentem mehessek vacsorázni de nem keltem fel a telefonra majd csak másnap hajnalba a kakas kukorékolására. A reggeli friss tej és vajas mézes kenyér volt. A reggeli után kerestem a ház azon részét ahol volt térerő és felhívtam Keylt. Nem vette fel csak a hangposta kapcsolt be. 5 perc múlva újra próbálkoztam ekkor már ki is csörgött a harmadik csörgés után fel is vette de nem szólt bele.

     - Hahóó Keyl hallasz. – olyan érzésem volt mintha valami baja történt volna

     - Itt vagyok! – szólalt meg végre és a szívem is megkönnyebbült.

     - Hol vagy? Miért nem vetted fel? – kérdeztem félve a választól.

          - Itt vagyok!

     - Hol??

           - Fordulj meg!
            Megfordultam és elejtettem a telefont ott volt előttem és rám mosolygott.
           -Szia szerelmem, hiányoztam??