XV. Rész: Vidámpark..

A taxi kivitt minket a város szélére ahol a vidámpark volt. Keyl kifizette a taxist majd kiszálltunk. A szívem majd kiugrott a helyéről. Utoljára vagy 5 évesen voltam keresztanyukámmal ilyen helyen. Felültünk mindenre és nyert nekem egy plüss kutyát a céllövöldénél. Megfogtam Keyl kezét és beléptünk az álmaimban.

- Na és most merre menjünk? – kérdezte mellettem Nate.

- Haladjunk sorba és próbáljunk ki mindent. – válaszoltam neki fülig érő mosollyal.

- Valaki nagyon élvezi, hogy itt van. – mosolygott rám Keyl és nyomott a számra egy puszit.

- Igen! Olyan rég szerettem volna eljönni, de sose jött úgy ki a lépés.

Célba vettük az első helyet. Hasonló volt, mint az óriás teás csésze csak csésze helyett nagy bohócok ölébe kellett beülni. Örömöm keveredett a hányingerrel és egy csepp szomorúsággal, mert Jezzy nem ülhetett fel rá. De mentünk tovább egy olyan helyre ahol ő is jól érezheti magát. Benéztünk a félelem barlangjába ilyen helyen még életemben nem voltam nem tudtam mit várjak. Mikor beléptünk úgy éreztem, hogy ez nagyon gagyi, de mikor a közepe fele jártunk rájöttem, hogy egyáltalán nem gagyi. Ijesztő bohócok és csontvázak néztek vissza rám.  De erőt vettem magamon és próbáltam nem sikítani mikor egyszer-egyszer halálra rémültem.

 Mind addig sikerült míg Keyl meg nem ijesztett akkor viszont egy akkorát sikítottam, hogy a torkom is belefájdult. Megfordultam majd elkezdtem ütögetni a vállát. Jezzy és Nate előttünk sétáltak nem akartuk őket megzavarni sok mindenről kellett beszélniük. Mi pedig hátul ökörködtünk.  A végén már nem is tudtam koncentrálni a félelemre, mert Keyl folyton piszkált. Mikor kiértünk megcsapott a napfény. A következő állomás a tükrök palotája volt. Ott is nagyon világos volt és még nem álltam át a fényre ezért nagyon fájt a szemem..

Nagyon vicces dolgokra képes egyetlen egy tükör.

- Jujj de kövér vagy! Nem is tudom miért járok veled. – szóltam be Keylnak.

- Te beszélsz? Láttad már a fejed akkora mint egy luftballon. – próbálkozott visszavágni, de nagyon gyenge volt.

- Drágám én erre a fejre büszke vagyok mert ez telles tele van ésszel amit a tiedről nem lehet elmondani. – na ezzel eléggé beoltottam. J

- Nate! Nézd mekkora a segged. – nem tudtam kihagyni nehogy beszóljak neki. Olyan jól éreztem magam mintha a felhők közt járnék.

- Hahaha.. Valaki nagyon viccesnek hiszi magát.

- Humorherold inkább azt mond meg mi lesz a következő állomás. – szólalt meg végre Jezzy.

- Uhh nem tudom, mehetnénk az óriáskerékre.

 Nagy félelemmel közelítettem meg azt a valamit. Tudom én mondtam, hogy oda menjünk, mert le akartam küzdeni a tériszonyomat. Kettesével ültünk be egy-egy fülkébe. Mindenki a szerelmével. Olyan erővel szorítottam a biztonsági övet hogy elfehéredtek az ujjaim. Keyl nem volt vak észrevette, hogy mennyire félek és megpróbálta elterelni a figyelmemet. Elkezdett nekem vicceket mesélni, amik egyáltalán nem voltak viccesek. Nem értem miért, de használt egyre kevésbé féltem, mert egyre inkább rá és az ő hülye vicceire koncentráltam. Összeszedtem az összes bátorságom és szétnéztem épp a kerék tetején lehettünk. A látvány leírhatatlan volt az a sok ember alattunk és a kilátás a városra. Libabőrös lettem tőle. Rettentő büszke voltam magamra mire ki kellet szállni már teljesen átengedtem magam a látványnak és a békességnek. Sok helyre elmentünk még. A céllövöldébe ahol én voltam a legrosszabb és ezen sokat nevettünk. Vettünk vattacukrot. És a legvégére hagytuk a legjobbat, ami miatt eljöttünk, a körhintát. Mikor felültem eszem be jutott milyen volt mikor kereszt anyu megpróbált rábeszélni, hogy üljünk fel.

** VISSZAEMLÉKEZÉS**

- Hidd el drágám ez a legjobb a vidámparkban.

- De mi lesz, ha kiesek belőle olyan gyorsan megy ez az izé.

- Be leszel kötve és senki sem tudd kiesni belőle. Látod azt a bácsit ott a piros sapkába?

- Igen.

- Na! Ő azért van, hogy senki se eshessen ki. Ő is és én is vigyázok rád. Sőt ha kell én is felülök veled. Így jó lesz?

- Igen.

** VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE**

Akkoriba hetente elhozott mert addig nem hagytam békén. Majd egy nap nem jött el értem. Anyáék azt mondták angyallá változott és felment az égbe. Ő az oka hogy annyira szeretek hintázni.

- Na akkor felülünk? – zavarta meg a gondolataimat Jezz. Letöröltem a könnycseppet a szemem sarkából és elindultam utána.

- Naná!

Kétszer is felültem rá annyira élveztem. Majd elindultunk hazafelé. Előbb Natet tettük ki majd Jezzyt. A taxi utána a mi házunk előtt állt meg.

- Nincs kedved bejönni? – kérdeztem Keylt.

- De!

A nagy sötétség helyett világosság fogadott. Anyáék a nappaliba ültek az asztal előtt és egy halom papírt nézegettek.

- Sziasztok! –szólalt meg apa.

- Jó hogy itt vagytok. Segítettek nekünk? – kérdezte anya.

- Persze mit kell? – ezzel megcéloztuk a velük szembe lévő kanapét és leültünk.

- Az estélyt szervezzük. Van egy kis kavarodás. A cukrász Európába költözött. És nem tudjuk pontosan hány ember lesz jelen.

 - Milyen estély? – nézet rám értetlenül Keyl.

- Jajj tényleg. Már kérdezni akartam a szüleim évente rendeznek a céggel kapcsolatos estélyt. Meg akartalak kérdezni nincs-e kedved elkísérni.

- Dehogynem nagyon kíváncsi vagyok hogy nézel ki estélyibe.

- Csodaszépen. – válaszolt apa.

- Most jut eszembe én tudok egy remek cukrászt. Aaron anyukája cukrász. A süteményei fantasztikusak. Hoztam is tegnap párat. – elindultam ki a konyhába behozni, de anya megállított.

- Arra gondolsz ami a hűtőbe volt? Apád megette az összeset. Nekem nem is hagyott..

- Igen arra. Na és apa hogy ízlett?  És láttam egy kész tortát is gyönyörű volt. Ha gondoljátok, beszélek Aaronnal. De csak holnap.

- Azzal megmentenéd az életünket. És isteni volt.

- Na jó akkor nem is zaklattunk tovább titeket. Menjetek csak fel.

Nem kellet kétszer mondani gyorsan felpattantunk és elindultunk a szobámba..