XIV. Rész: Jezzy hazament..

Mikor kiléptünk az épületből megcsapott a éjszakai hideg. Megnéztem mennyi az idő nem rég múlt el 22.00. Már megint későn megyek haza. Állapítottam meg magamban. Elindultunk a megadott címre a tortával. Vagy 20 percet sétáltunk mikor megérkeztünk. Egy nagy szálloda előtt álltunk.

- Ismerem ezt a helyet. – jelentettem ki.

- Jó kis hely. Sok rendezvényt szoktak itt tartani. Anya sokszor hozz ide süteményt.

- Mi is itt szoktuk tartani a az éves estélyit.

- Milyen estélyt? – érdeklődött Aaron mi közbe beléptünk a halba. Hatalmas volt, mint egy nagy színvonalas szállodáé. De mit is várna az ember ez pont az volt egy nagy és színvonalas szálloda.

- Amit a szüleim szoktak rendezni a ügyfeleiknek és a társaiknak.

Oda léptünk a recepcióhoz és megkértük a hölgyet, hogy szóljon az 528-as szoba lakójának, hogy meghoztuk a tortát. Nagyon kedves nő volt. Feltelefonált és mondta, hogy foglaljuk helyet, míg lejönnek a csomagért. Nem telt el 5 perc mikor megjelent egy 50 körüli férfi. Mikor meglátta az előttünk lévő asztalon a torta dobozát oda sietett hozzánk.

- Sziasztok. Gondolom ti hoztátok a tortát. – szólalt meg mikor oda lépet hozzánk.

- Igen uram! – hallottam Aaron válaszát. Úgy döntöttem én nem veszek részt a beszélgetésbe amúgy is csak kísérő vagyok.

- A többi borravaló. – nyújtotta oda a férfi Aaronnak a torta árát. – nem nagyon tudtam megszámolni mennyi pénzt adott oda Aaronnak de ahogy az a torta kinézet minden pénzt megért az ízéről nem is beszélve.

Miután elköszöntünk megcéloztuk az ajtót. Az ajtó előtt megálltunk és egymásra néztünk. *néma csend*

Én törtem meg a csendet.

- Akkor most elválnak az utjaink. Még egyszer köszönöm a süteményeket és az egész délutánt.

- Én köszönöm. És haza kísérlek. – ajánlotta fel.

- Oké. – ezzel elindultunk hozzánk.

Egész úton az estélyről beszélgettünk elmondtam neki, hogy ezen vagy a jövő hétvégén tartjuk majd a 7.-et. És hogy én mindig elmentem bár nem sok embert ismerek, de nem szeretek csalódást okozni a szüleimnek. Mikor befejeztem az összes mondanivalómat az eseményről már ott is voltunk a ház előtt.

- Meg is jöttünk. Köszönöm, hogy haza kísértél.

- Hát nem erre valók a barátok? – kérdezte és várta a válaszom, hogy végre tisztázzuk mik is vagyunk mi.

- De. – mondtam neki. Oda léptem megöleltem adtam az arcára egy puszit és bementem a házba.

Megpróbáltam a lehető leghalkabban felosonni a szobámba. Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhanyrózsa alá. Mikor kiszálltam megtöröltem a hajam és felvettem a pizsamám. Beugrottam az ágyba benyomtam a tv-t épp a Kate és Leopold végét kaptam el. Nagyon szeretem ezt a filmet. Annyira jó. Mikor a legjobb rész ment mikor megcsörrent a telefonom. Jezzy.

- Szia! Hogy vagy? – kérdeztem tőle és vártam a válaszát a vonal másik végéről.

- Szia! Otthon vagy? Fel tudsz menni gépre? Tudsz web kamerázni? – úgy hadarta el a kérdéseket, mint ha valami hatalmas dolgot akna mondani.

- Persze megyek felfele. Baj..  – nem tudtam befejezni a mondatomat, se mert rám csapta a telefont.

Kiugrottam az ágyból és leültem az íróasztalhoz felnyitottam a gépem és már jelentkeztem is be skyepra.

- Mondjad! Mi a baj?

- Egyedül vagy a szobába?

- Nem itt van velem egy egész hadsereg. -.- Igen egyedül vagyok. Mondjad már.

- Nem vagy vicces. Csak hogy tudd. Na, nem tudtam eldönteni fel hívjam-e anyát vagy nem de kezdek emlékezni dolgokra. – nem tudtam mit mondjak. Nagyon megörültem.

- Na, mesélj, mire emlékszel?

- Hogy-hogy ismerkedtünk meg. És hogy..

- Hogy?? – mondjad már, na, ne játssz velem.

- Jó van, csak nem akarom kiabálni. Tudod arra. Az elsőre. – hangosan elkezdtem nevetni.

- Jajj te.. Azt hittem valami rossz. De arra nem emlékszel min veszekedtettek? És csak ennyire emlékszel?

- Ne nevess ki! Olyan izé vagy. De még néhány dologra, amiket te is és ő is elmesélt nekem. És arra nem emlékszem és hiába kérdezem Natet róla nem akarja elárulni. Csak ennyit akartam igazából mondani. És mit csináltál ma? Azt hittem bejössz.

- Bocsi délig aludtam majd találkoztam Aaronnal nem rég jöttem haza. – elmeséltem neki bővebben is az egész napot.

- Na nem tán le akarod cserélni Keylt? – a gépen is áthatolt az a szúrós tekintette, ahogy csak ő tud nézni, mindig libabőrös leszek ettől a nézésétől.

- Nem! Nem lehetnek fiú barátaim? Miért kell egyből rosszra gondolni.

- Te tudod L. Na de térjünk át egy jobb témára mielőtt bealszok. Remélem, holnap eljössz értem. Anyuék nem lesznek itthon. De előtte behordhatnál hozzánk valami normális göncért.

- Oké még mindig ott van a pótkulcs ahol régen volt? Mikorra kell mennem?

- Igen. Az orvos azt mondta 8 óra után elmehetek.

- Ott leszek, de most megyek, mert nagyon fáradt vagyok. –ezzel lecsaptam a laptopot és visszafeküdtem az ágyba. Hamar elnyomott az álom. 7-kor keltem fel. Lementem egy kávét csinálni. A kávé el volt készítve mellette egy üzenettel anyától. „ Hamarabb mentünk be, mert el kell intézni a hétvégi estélyt. Vigyázz magadra” Akkor ezen a héten lesz. Állapítottam meg magamban ahogy felfele mentem a lépcsőn. Mikor megittam a kávét felkaptam magamra a ruháimat.

 Mikor elkészültem lesiettem bezártam magam mögött az ajtót és már mentem is. Féltem hogy elkések ezért gyorsra vettem a tempót. Jezzyéknél gyorsan fogtam egy táskát belegyömöszöltem a ruháit és mentem is tovább.

- Elkéstél. – szólalt meg felháborodva Jezz

- De itt vagyok. – mentem oda hozzá és megöleltem. Itt vannak a ruháid. Remélem jókat hoztam el.

Gyorsan felöltözött és már le is léptünk.

- Na most merre? – kérdezte tőlem. Egy kicsit meglepett a kérdés azt hittem egyértelmű, hogy most haza megy.

- Hát nem hozzátok?

- De én csinálni akarok valamit, valami izgiset szétuntam a fejemet a kórházba.

- Van egy ajánlatom számodra. Beszélek a fiúkkal és délutánra szervezek valami jó programot, de most még pihenj egy kicsit. Jó?

- Ezért szeretlek ennyire. Mindig tudod, mi kell nekem. Megbeszéltük, de valami jó program legyen ám.

Haza kísértem és utána el is jöttem, hogy elintézzem a délutáni programot. Útközben felhívtam Keylt. Kitaláltuk, hogy elmegyünk a vidámparkba. Ami őszintén megmondva nekem kedvezett, mert már hónapok óta körhintázni szerettem volna. Azt mondta ő majd beszél Natel és 4-kor találkozunk Jezzyék előtt. Úgy döntöttem beugrok egy könyvesboltba és veszek pár könyvet. 5 könyvvel hagytam el a boltot. Haza siettem, hogy még indulás előtt elkezdhessem az egyiket. A választásom a Love Factorra esett. Nem túl hosszú 220 oldal körül volt, de nem tudtam befejezni. Pont a legjobb résznél hagytam abba az utolsó 6 fejezetnél. Nem foglalkoztam azzal, hogy átöltözzek. Írtam anyunak egy SMS-t hogy elmentem és már indultam is. Mire oda értem a fiúk már ott voltak.  Köszöntem Natenek majd adtam egy hatalmas csókot Keylnak. Amolyan nagyon hiányoztál csókot. Lusták voltunk bemenni a kapucsengőn át szóltunk Jezznek hogy itt vagyunk, és hogy jöjjön le. Ő viszont átöltözött gondolom lezuhanyozott, mert nem bírta elviselni a kórház szagot. Fél 5 volt mikor végre fogtunk egy taxit és elindultunk a vidámparkba.