XI. Rész: Emlékezz!!

A kórház Előtt beugrottam a sarki kis boltba vettem kakaót és cukros brióst.

Beléptem a kórház ajtaján és összefutottam Mrs. Katettel épp indult ha lepihenni mert az egész estét Jezzel töltötte. Beszélgettünk vagy 5 percet azt mondta Jezz egyre jobban van, de még mindig nem emlékszik Natere.

Mrs Kate elment én meg beszálltam a liftbe majd megcéloztam Jezzy szobáját. Az elején megijedtem mivel már nem egyedül volt a szobába a mellette lévő ágyon egy velünk egykorú srác aludt. Oda húztam az ágyhoz egy széket és letelepedtem Jezz mellé.

- Hogy érzed magad?

- Hát, mint aki összetörte magát, de az jobban fáj hogy nem emlékszem a barátomra.

- Elhiszem.. Hoztam neked reggelit. – odaadtam neki amit vettem és se perc alatt betömte mint aki sose evett még.

- Itt olyan kaját adnak, mint az oviba volt. Pár napig itt hagynám a levegőn és maga menne el. Szeretnélek megkérni valamire. Meddig érsz rá?

- Mire? És meddig érjek, rá mert elvileg találkozom, lenne Keyllal de lemondhatom.

- Hát, ha nem gond, akkor velem tölthetnéd, az egész napot nem akarok egyedül lenni olyan nyomasztó és arra szeretnélek kérni hogy mesélj nekem Nateről ha nem nagy gond. Hogy mikor jöttünk össze miket csináltunk meg tudod ilyesmiket. – tudtam, hogy ezt fogja kérni valahogy éreztem.

- Oké akkor írok Keylnak. Elmondok mindent, amit tudok, de ez vele kéne megbeszélned.

- Tudom, de nagyon kellemetlen a közelébe lennem.

- Na, jó akkor kezdjük, mert holnapig se fejezzük be. Lassan másfél éve hogy találkoztatok tudod, amikor a szem mániás kórszakodban voltál a könyvesboltba találkozunk vele először. 

Egyből kiszúrtad állítottad, hogy neki van a világon a legszebb szeme. Oda jött hozzánk megkérdezni segíthet-e nekünk valamit t leálltál vele beszélgetni én meg felmérve a helyzetet úgy döntöttem szétnézek a könyvek között. Én 6 új könyvvel te pedig egy telefonszámmal jöttél ki a boltból. Ha jól emlékszem még aznap este felhívott és elhívott egy állatkertbe. Utána egyre többet találkoztatok voltatok moziba étterembe és sok hasonló helyen majd megkérdezte tőled nem leszel-e a barátnője. Olyan nagyon idegesítő pár voltatok, de olyan aranyosan idegesítő. Amit csak el lehet képzelni. Elég hamar lefeküdtetek, mert azt mondtad ő az igazi és amúgy se érdekelt a szüzesség elvesztése csak ő érdekelt. Zárójelbe megjegyezném, hogy lefeküdtem Keylal. Utá…

- Mikor hol? Akkor te se voltál valami türelmes.. – hallatszott a hangjában a büszkeség.

- Majd elmesélem, de ne zökkents ki a történetből, mert össze fogok zavarodni. Utána olyan átlagos pár voltatok látszott rajtatok hogy nagyon szeretitek egymást veszekedtetek kibékültetek. Voltak kisebb nagyobb veszekedésetek, de sose szakítottatok. Mikor a 6. hónapot ünnepeltétek az volt az ajándékot számára hogy csináltattál egy tetkót. Azt, ami az ujjaidnál van.

 És akkor kaptad azt a világító felíratott a szobádba belopózott mikor suliba voltál és mikor hazajöttél ott várt egy csokor orgonával.

- Kisasszony most ki kell mennie jön a déli vizit. – mondta egy kedves fiatal ápoló nő az ajtónál.

- Rendben megyek is. Hozok néhány fényképet ha gondolod meg egy doboz fagyit. Milyet hozzak?

- Oké. Csokisat.. J

- Akkor kb. egy óra és itt vagyok.

Haza sétáltam gyorsan össze szedtem a képeket amiket róluk készítettem mikor én voltam a harmadik kerék. Beköszöntem anyához a munkahelyére vittem neki ebédet és indultam is vissza a kórházba. Menet közbe bementem egy kisboltba és vettem egy hatalmas doboz tripla csokis fagylaltot és csoki öntetet. A szék ugyanott volt Jezzy épp a mai újságot tanulmányozta. Most a mellette fekvő fiú is fenn volt jobban meg tudtam nézni nagyon helyes. Tengerkék szemei majd kiestek akkorák voltak a haja pedig fekete pont, mint az egyik kedvenc könyvem főszereplője. Elhessegettem ezeket a gondolataimat próbáltam nem bámulni mikor sikerült más fele néznem akkor láttam, meg hogy Jezzy mellet ott volt egy hatalmas csokor virág nem tudtam felismerni milyen virág, de csodaszépek voltak.

- Sziasztok. – törtem meg a csendet.

- Szia! - szólalt meg a srác. Aaron vagyok. – mondta kellemes hangon.

- Én pedig Leigthon.

- Izzy. – szólalt meg mintha kimaradt volna egy körből egy csúnya pillantást vetett rám. Nem értettem miért hisz semmi rosszat nem tettem. Gyors léptekbe leültem mellé és folytattam a mondókámat.

- Hol is hagytam abba?
- Ott hogy a 6. hónap fordulónkat ünnepeltük.
- Ja, tényleg. Tessék, itt vannak a képek, amiket csináltam, vagyis csak egy része amennyit megtaláltam.

Hát innen már nem sok mindent tudok mondani te ott aludtál nála ő ott aludt nálatok, rendszeresen jártatok moziba meg sok olyan dolgot csináltok, amiket egy boldog kapcsolatba szoktak. Na, amit a balesetet illeti valamin nagyon összevesztettek Nate azt mondta nem tudja már, hogy min nem tudom ez mennyire igaz. Azt majd megbeszélitek kettesbe. Na, valamin összevesztettek és te azt mondtad nem bírod elviselni többet és kirohantál.

Ő utánad sietett, de te felgyorsítottál, mert nem akartad meghallgatni és nem figyeltél oda a lámpa zöldről pirosra váltott a taxis se figyelt oda és megtörtént a baleset több métert repültél és most itt vagy. Nate nem mozdult el mellőled tegnapig, vagyis nem jött ide mert nem mert.

- Miért?

- Hát ebben valószínűleg nekem is nagy szerepem van. Mikor megérkeztem a farmról oda siettem hozzá megkérdezni, hogy s mint vagy. Elmesélte és hirtelen akkora düh támadt bennem hogy képen töröltem és elviharzottam azt kiabáltam, hogy „Ha bármi baja lesz a te lelkeden szárad”. De megbántam, mert rájöttem jobban szenvedett, mint bárki aki melletted volt. Szerintem ennyi a történet. Ó el is felejtettem a fagyi.

- Aaron? – fordultam oda hozzá. - kivette a füléből a fülhallgatót.

- Szóltál?

- Igen. Kérsz fagyit? Tripla csokis.

- Igen elfogadom a csokis fagyi a kedvencem.

A fagyit háromfelé osztottam mindenkinek oda adtam a részét visszaültem a helyemre és elkezdtem beszélgetni mind a kettőjükkel.