XVII: Rész: Feledés..

- Menj el! – mondtam halkan magam elé. Nem tudtam volna hangosan beszélni mintha a szívem százfelé tört volna.

- Mi a baj? – kérdezte kedvesen és egyben értetlenül.

- Vége! Keyl menj el most! – lehet jobban ki kéne fejtenem magam, de nem voltam olyan állapotba hogy leálljak vele beszélgetni még a szemébe se tudtam nézni.

- Nem még nem mondod el mi a baj. Rosszat tettem?

- Igen! Gyereked lesz a volt barátnődtől. És ez még csak a kisebb gond, mert ha nem biztos, de lehet ezt elviseltem volna, de így nem hogy nem mondtad el.

- D.. de el akartam mondani. Nem teheted ezt velem. L. én csak téged szeretlek.  – megpróbálta megérinteni az arcom, de elfordítottam a fejem.

- Keyl. Menj el! – mostanra volt annyi energiám hogy felemeljem a hangom. A fejemet a térdemre hajtottam és addig nem néztem fel, míg nem hallottam az ajtó becsapódását.

Az érzés leírhatatlan volt az érzések kavarogtak bennem és nem tudtam mit tegyek felültem az ágyra és elkezdtem sírni. Mikor már nem volt több könnyem megcéloztam a fürdőt és engedtem egy fürdő vizet majd belefeküdtem. Épp mikor sikerült nem gondolni azokra a dolgokra kinyílt a szobám ajtaja a frász jött rám mikor arra gondoltam, hogy Keyl jött vissza. De nem ő volt az hanem Jezzy. Gyorsan kipattantam a kádból magam köré tekertem egy törölközőt és kimentem hozzá. Mikor meglátott rám mosolygott, de nem azzal a kedves mosolyával, hanem a fájdalom telivel. Letett az íróasztalra egy dobozt és megölelt.

- Hogy vagy? – kérdezte meg bár nem hiszem, hogy nem tudta volna a választ.

- Szarul, de büszkén! – mosolyodtam el.

- Tartunk egy csajos napot hoztam egy vödör fagyit meg két tábla csokit. Megnézhetnénk valami filmet. Vagy csinálhatnánk valami gondolat elterelőt.

- Nekem mindegy úgy se terveztem ma mást, mint önsajnáltatást.

- Akkor lemegyek, kanálért te addig keress valami jó filmet, de ne romantikust, mert az nem segít inkább valami horror szerűt.

Bekapcsoltam a gépet és elkezdtem filmeket nézegetni rengeteg horror van, de nem sok van, ami meg tudd fogni. Valahogy nem vagyok oda a felesleges öldöklésért. Már a 7. oldalt néztem mikor megtaláltam a megfelelő filmet a Carriet. 

Szeretem magát a színésznőt is és vonzott a története is ezért ennél maradtam. Jezzy feljött a kanalakkal beültünk az ágyba és elindítottam a filmet. A szívem még mindig sajgott és nem felejtettem el semmit, ami ma történt, de próbáltam erős lenni. Mindig mikor eszembe jutott Keyl kényszerítettem magam hogy másra gondoljak több-kevesebb sikerrel össze is jött. A film nagyon tetszett bár Jezz nem nagyon bírt megülni folyton fetrengett, ami engem nagyon idegesített. A csaj a végén meghalt sok embert megölt, mert ők mindig bántották, de nem volt könyörtelen gyilkos maga módján jó ember és a jó embereket megkímélte. Nem ez volt a világ legjobb filmje, de egy jó film volt.

- Na, jöhet a következő? – kérdezte Jezz nagyon vidáman.

- Aha. Mi legyen az? Megint egy horror?

- Láttad már a Mamát? Azt mondják az nagyon jó film.

- Nekem megfelel.

Ennek a filmnek nem nagyon értettem a lényegét még csak 20 perc telt el reménykedtem benne, hogy lesz, enne valami értelmes is mikor megcsörrent a telefonom. Anya hívott.

- Szia, kicsim mit csinálsz?

- Jezzel filmeket nézzünk.

- Beszéltél már azzal a fiúval, akit említettél? Tudod a cukrász fia. Meg kéne beszélni vele, hogy el vállalja-e és hogy miket kéne csinálni. A dolgozó szobába vannak, hozzá a papírok elintézed nekünk?

- Persze legalább csinálok valami értelmeset is ma. Mikor jöttök haza?

- Nem tudom, még beszélni kell a szállodával és még pát céggel. Lehet, megint késő este érünk, haza nem kell megvárnod.

- Oké. Majd szolok hogy mit intéztem.

- Ügyes légy. – ezzel letette a telefont. Kimásztam az ágyból és elindultam megkeresni a papírt, amit anya mondott. Az asztal tele volt mindenféle papírral megtaláltam az ülésrendet. Ott volt Keyl neve. Összegyűrtem és kidobtam a kukába. Mikor megtaláltam a papírt visszamentem a szobámba.

- Jezz nincs kedved eljönni velem Aaronékhoz? – biztos vagyok benne, ha nem szólalok meg pillanatok belül elaludt volna az ágy szélén.

- Minek? De elmegyek. De előtte meghívhatsz egy kávéra. – rám kacsintott majd visszadűlt az ágyba.

- Kapsz egy nagy veder kávét. És azért mert az anyukáját akarjuk felkérni hogy süsse meg a édességeket az estélyre. De előbb felöltözök, próbálj meg nem bealudni, mert itt hagylak. 

- Értem.. – nyögte ki a párna alól. Mint aki fel is fogott valamit az egészből.

Kinyitottam a szekrényajtót és egyből rájöttem, hogy mibe fogok elmenni egy fehér mintás felsőbe és egy fekete szakadt farmerba a hangulatomhoz tökéletesen megfelelt.

 Gyorsan normális fejet csináltam magamnak, amihez kellet egy kis smink, hogy elrejtse a kisírt gülű szemeimet. Én hülye ezt tök szép és jó, hogy kiteszem a lábam meg minden, de nem beszéltem Aaronnal hogy egyáltalán otthon vannak-e vagy valami. Felkaptam a telefonomat és felhívtam.

- Szia, Aaron L. vagyok! Lenne egy kérdésem feléd.

- Szia, és mi volna az? – olyan volt a hangja, mint aki épp a maratont futotta le.

- Beszélni szeretnék az anyukáddal és az érdekelne otthon vagytok-e és ráértek-e?

- Ha jól tudom, anya otthon van, én pedig nem soká otthon vagyok.  Mikor jönnél?

- Beugrok Jezznek venni egy kávét a sarki kávézóba és utána egyből mennénk, ha nem gond.

- Gyertek nyugodtan akkora én is oda érek, megvárlak titeket, lent az ajtónál.

- Oké! Akkor ott találkozunk.

Kirángattam Jezzt az ágyból és elindultunk a kávézóba. Vettünk 3 nagy kávét. Majd siettünk tovább. Nagyon érdekes tény hogy Jezzy már a kávé illatától felkel magától a kávétól pedig nagyon képes felpörögni. Egy élmény akkor lenni vele mikor a kávé már felpörgette az istennek se lehetne leütni. Mire odaértünk már Aaron ott ált az ajtónál.

- Sziasztok! – köszönt aranyosan.

- Szia! Hogy vagy? Fáj a kezed? – támadta le Jezz a kérdéseivel.

- Szia, hoztam neked is egy kávét remélem így iszod mintha erre emlékeztem volna, de ha nem ízlik, ki dobhatod. – nyújtottam neki és vártam a reakciót. Belekortyolt és megnyugtatott, hogy ez pont jó.

- Köszi. Már nem is fáj a kezem és jól vagyok köszönöm. – viccesnek találta a felpörgött Jezzyt. Én már megszoktam, de nem tudtam mosolyogni ilyen állapotba nem.

-  Na, akkor felmehetünk? – nyitotta ki az ajtót előttünk. Beszálltunk a liftbe majd ki. Jezz végig beszélte az utat próbálta feldobni a hangulatot. Majd mikor beértünk a házba elhallgatott. Nem tudtam eldönteni, hogy most megszeppent volna vagy csak kifogyott a témából, de nagyon örültem annak a kis csendnek, még ha nem is tartott sokáig.

- Anya! Haza jöttem és itt van L. és egy barátnője beszélni szeretnének veled. – kiabálta Aaron a konyha felé.

- Gyertek be! – hallatszott a válasz.

Ledobtuk a cipőket és elindultunk a konyhába. Lily nem meglepő módon már megint sütött valami csokis tekercset, ha jól láttam, de nagyon jól nézett ki.

- Sziasztok! Üljetek, le mindjárt megyek.

Leültünk az asztalhoz. Pár perc múlva már ott is volt Lily. Megtörölte a kezét a kötényébe majd leült velünk szembe.

- Mondjátok, mibe tudok segíteni.

- Minden évben rendeznek a szüleim egy estélyt, de a régi cukrászunk elköltözött és azt szeretném kérdezni el tudnád-e vállalni. Már nincs sok idő, mert szombat este lenne, ami már csak 3 nap, de te vagy a legjobb a környéken. A pénz nem számít.

- Jaj. Ez hírtelen jött nem tudom, még van 2 megrendelésem, amit holnapra kell elkészítenem, de megoldható. Pontosan mit kéne sütni és hány embernek?

- Itt van minden ezen a lapon, ha minden igaz vagy háromszáz ember lesz ott. – ezzel oda nyújtottam neki a papírt, amire anya összeírt mindent.

- Az nem kevés ember. Viszont akkor fel kell hívnom egy ismerősömet, aki szokott nekem segíteni, ha ilyen nagy adagot kell elkészíteni. De megoldom. Anyukád számát elkérhetném és akkor a többit megbeszélem vele.

- Persze, de ha jól emlékszem az is rajta van a lapon. Akkor elvállalod?

- Igen. De most akkor vissza kell, mennek a konyhába, mert leég a tészta.

- Köszönöm szépen. Minekünk úgyis menni kell.

- Aaron kísérd ki a lányokat. – adta az utasítást Lily.

Felvettük a cipőt mikor Aaron megkérdezte mit csinálunk még, és hogy nincs-e kedvünk elmenni vele valahova. Jezzy azt mondta miért is ne nem árt, ha leiszom magam majd elmesélte az egész sztorit. Próbáltam úgy tenni, mint aki nagyon erős, de minden egyes szóbál egyre inkább csak haza akartam menni és elfelejteni ezt az egészet. De miért is ne úgy se hagyja Jezz hogy otthon üljek és elmélyedjek, magamba akkor már legalább értelmes dolgot csináljak és mi értelmesebb, minthogy leiszom magam végtére is egyszer úgyis lenni kell satu részegnek és ez az alkalom pont megteszi. Kizökkentett a gondolat mentből a telefonom hangja.

- Már megint Keyl? – kérdezte idegesen Jezz.

-  Igen! Legszívesebben a földhöz vágnám ezt a szar telefont és jól megtaposnám.

- Lerázzam neked? Szívesen elküldöm neked egy hidegebb éghajlatra azt a kis mocskot.

- Nem kell. Majd abbahagyja. Remélem. Na de akkor menjünk, és este találkozunk, este 8 neked megfelel Aaron?

- Tökéletes. Hol találkozunk?

- Gyere le a házunkhoz.

- Ott leszek.

Kint nagyon meleg volt a lábamat égette a nap. Mintha egy kicsit jobban lettem volna úgy éreztem este mindent elfelejtek és megszabadulok a fájdalomtól. Mikor haza értünk mondtam Jezznek hogy jöjjön át 7-re és akkor megcsinálhatja a hajam addig is alszok egy nagyot. Mielőtt lefeküdtem volna elővettem a telefonom, hogy írjak anyának egy SMS-t, hogy elintézem mindent és majd Lily felhívja őt. Mikor feloldottam a telefon képernyőjét láttam meg a sok üzenetet, amit Keyl írt. Gyorsan kitöröltem az összeset mielőtt elbőgném magam. Az üzenet megírása után bedőltem az ágyba és álomba sírtam magam. 

XVI. Rész:(Gond)TERHES..

- Honnan ismersz te Aaront és miért voltál náluk tegnap? – kérdezte felháborodóan Keyl mi közbe megállt az ágyam mellett.

- Egy új barátom! Miért ne mehetnék fel hozzá? Most mi bajod van? – kezdtem ideges lenni mert nem értettem miért zavarja a dolog.

- Mert én vagyok a barátod nem ő és nem is ismerem. – a hangulat egyre feszültebb lett nem voltam még ilyen helyzetben vele. Sokat szoktam veszekedni a családdal, de vele még nem veszekedtem és nem most akartam elkezdeni.

- Igen te vagy a BARÁTOM ő meg egy barátom. Érted a különbséget? De miért zaklat ez téged fel ennyire? Natel is barátkozom.

- De ő Nate és tudom, hogy nem akar semmit sem tőled, de ezt a srácot nem ismerem.

-  Megismerheted, ha akarod. – ajánlottam fel neki.

- Jó! – a hangjából áradt a férfi ösztön.

- Kiveszekedted magad?

- Nem szeretek veszekedni. De legalább ezen is túl vagyunk az első veszekedésen. – rám mosolygott.

Leült az ágyra én pedig az ölébe ültem.

 Megcsókoltam az ajkait majd az állát és egyre lejjebb. Mikor elértem a hasát felemelte a fejem és megcsókolt, de olyan szenvedéllyel amilyet még nem éreztem. A csókok tengerébe elvesztem és másnap reggel Keylal az oldalamon keltem fel. Áradt belőlem az életerő.

* Jezz szemszöge*

*Visszaemlékezés*

- Nate mit titkolsz előlem? Nem szoktunk egymás előtt titkolózni. Mond el. – kiabáltam oda neki.

- De megígértem Keylnek hogy senkinek se mondom el. Ez olyan fiús dolog szerelmem.

- Ne mond nekem azt, hogy szerelmem, ha titkolózol előttem. – elfordítottam a fejem, hogy éreztessem haragomat. Ez mindig beválik és most se m volt másként. Odalépett hozzám átölelt és belesúgott a fülembe.

- De ígérd, meg hogy nem mondod el senkinek.

- Ígérem. Mondjad már.

- Tudod a múltkor mikor kiderült, hogy L. és Keyl összejöttek mondtam, hogy volt egy barátnője Keylnak. Na, az a barátnő felkereste és azt mondta, hogy terhes.

- És erről tudd L.??

- Nem és nem is tudhat, mert azt a kapcsolatuk nem bírná ki és Keyl nagyon szereti, őt nem lenne képes elviselni. És még semmi se biztos.

- De Nate ez nem olyan dolog, amit csak úgy eltitkolhat az ember.

- De nem mondhatod el megígérted. – vágta rá Nate mintha tudta volna, mit akarok mondani.

- Ezt nem titkolhatom el! – forgott körülöttem a világ.

- Jezz nem teheted ezt velem. Ne merd elmondani neki.

- Mert mit teszel, ha elmondom? – förmedtem fel.

- Ha képes vagy elmondani azzal elveszted a bizalmam és akkor vége a kapcsolatunknak. – az arcáról eltűnt az összes érzelem.

- Komolyan beszélsz? – nem tudtam képes-e megtenni, amit mond, de nekem mindennél többet ér L. barátsága.

- Igen. Ha kilépsz azon az ajtón vége a kapcsolatunknak és nekem többé nem létezel.

- Rettenetes vagy Nate Hamilton! Nem bírlak elviselni! – kiabáltam miközben kirohantam az ajtón.

* Visszaemlékezés vége*

- ATYA ÉG! MIT TETTEM! – kiabáltam magam elé. Kipattantam az ágyból és rohantam a telefonomért. Gyorsan bepötyögtem L. számát és vártam, hogy felvegye.

- Igen? – hangjából áradt a boldogság.

- Emlékszem! Emlékszem mindenre. Tudom min vesztünk össze. Elmeséltem neki pontosan mindent ahogy emlékeztem.

* Leigthon szemszöge*

Épp magamhoz tértem éreztem magamban az erőt mikor megcsörrent a telefonom. Gyorsan felvettem nem akartam felkelteni Keylt.

- Igen? – kérdeztem a telefonba. Jezzy volt.

- Emlékszem! Emlékszem mindenre. – elmesélte mi történt a balesett előtt. Mikor befejezte a szívem mintha megállt volna. Kiejtettem a kezemből a telefont, ami csörömpölve ért földet. Keyl felkelt a zajra.

- Jó reggelt szerelmem. – szólalt meg. Nem tudtam mit mondani kavarogtak bennem az érzelmek. Éreztem, ahogy az arcomból az összes szín eltűnik. És a lábam nem bírt meg. Összeestem. Keyl gyorsan felpattant és odasietett mellém.

XV. Rész: Vidámpark..

A taxi kivitt minket a város szélére ahol a vidámpark volt. Keyl kifizette a taxist majd kiszálltunk. A szívem majd kiugrott a helyéről. Utoljára vagy 5 évesen voltam keresztanyukámmal ilyen helyen. Felültünk mindenre és nyert nekem egy plüss kutyát a céllövöldénél. Megfogtam Keyl kezét és beléptünk az álmaimban.

- Na és most merre menjünk? – kérdezte mellettem Nate.

- Haladjunk sorba és próbáljunk ki mindent. – válaszoltam neki fülig érő mosollyal.

- Valaki nagyon élvezi, hogy itt van. – mosolygott rám Keyl és nyomott a számra egy puszit.

- Igen! Olyan rég szerettem volna eljönni, de sose jött úgy ki a lépés.

Célba vettük az első helyet. Hasonló volt, mint az óriás teás csésze csak csésze helyett nagy bohócok ölébe kellett beülni. Örömöm keveredett a hányingerrel és egy csepp szomorúsággal, mert Jezzy nem ülhetett fel rá. De mentünk tovább egy olyan helyre ahol ő is jól érezheti magát. Benéztünk a félelem barlangjába ilyen helyen még életemben nem voltam nem tudtam mit várjak. Mikor beléptünk úgy éreztem, hogy ez nagyon gagyi, de mikor a közepe fele jártunk rájöttem, hogy egyáltalán nem gagyi. Ijesztő bohócok és csontvázak néztek vissza rám.  De erőt vettem magamon és próbáltam nem sikítani mikor egyszer-egyszer halálra rémültem.

 Mind addig sikerült míg Keyl meg nem ijesztett akkor viszont egy akkorát sikítottam, hogy a torkom is belefájdult. Megfordultam majd elkezdtem ütögetni a vállát. Jezzy és Nate előttünk sétáltak nem akartuk őket megzavarni sok mindenről kellett beszélniük. Mi pedig hátul ökörködtünk.  A végén már nem is tudtam koncentrálni a félelemre, mert Keyl folyton piszkált. Mikor kiértünk megcsapott a napfény. A következő állomás a tükrök palotája volt. Ott is nagyon világos volt és még nem álltam át a fényre ezért nagyon fájt a szemem..

Nagyon vicces dolgokra képes egyetlen egy tükör.

- Jujj de kövér vagy! Nem is tudom miért járok veled. – szóltam be Keylnak.

- Te beszélsz? Láttad már a fejed akkora mint egy luftballon. – próbálkozott visszavágni, de nagyon gyenge volt.

- Drágám én erre a fejre büszke vagyok mert ez telles tele van ésszel amit a tiedről nem lehet elmondani. – na ezzel eléggé beoltottam. J

- Nate! Nézd mekkora a segged. – nem tudtam kihagyni nehogy beszóljak neki. Olyan jól éreztem magam mintha a felhők közt járnék.

- Hahaha.. Valaki nagyon viccesnek hiszi magát.

- Humorherold inkább azt mond meg mi lesz a következő állomás. – szólalt meg végre Jezzy.

- Uhh nem tudom, mehetnénk az óriáskerékre.

 Nagy félelemmel közelítettem meg azt a valamit. Tudom én mondtam, hogy oda menjünk, mert le akartam küzdeni a tériszonyomat. Kettesével ültünk be egy-egy fülkébe. Mindenki a szerelmével. Olyan erővel szorítottam a biztonsági övet hogy elfehéredtek az ujjaim. Keyl nem volt vak észrevette, hogy mennyire félek és megpróbálta elterelni a figyelmemet. Elkezdett nekem vicceket mesélni, amik egyáltalán nem voltak viccesek. Nem értem miért, de használt egyre kevésbé féltem, mert egyre inkább rá és az ő hülye vicceire koncentráltam. Összeszedtem az összes bátorságom és szétnéztem épp a kerék tetején lehettünk. A látvány leírhatatlan volt az a sok ember alattunk és a kilátás a városra. Libabőrös lettem tőle. Rettentő büszke voltam magamra mire ki kellet szállni már teljesen átengedtem magam a látványnak és a békességnek. Sok helyre elmentünk még. A céllövöldébe ahol én voltam a legrosszabb és ezen sokat nevettünk. Vettünk vattacukrot. És a legvégére hagytuk a legjobbat, ami miatt eljöttünk, a körhintát. Mikor felültem eszem be jutott milyen volt mikor kereszt anyu megpróbált rábeszélni, hogy üljünk fel.

** VISSZAEMLÉKEZÉS**

- Hidd el drágám ez a legjobb a vidámparkban.

- De mi lesz, ha kiesek belőle olyan gyorsan megy ez az izé.

- Be leszel kötve és senki sem tudd kiesni belőle. Látod azt a bácsit ott a piros sapkába?

- Igen.

- Na! Ő azért van, hogy senki se eshessen ki. Ő is és én is vigyázok rád. Sőt ha kell én is felülök veled. Így jó lesz?

- Igen.

** VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE**

Akkoriba hetente elhozott mert addig nem hagytam békén. Majd egy nap nem jött el értem. Anyáék azt mondták angyallá változott és felment az égbe. Ő az oka hogy annyira szeretek hintázni.

- Na akkor felülünk? – zavarta meg a gondolataimat Jezz. Letöröltem a könnycseppet a szemem sarkából és elindultam utána.

- Naná!

Kétszer is felültem rá annyira élveztem. Majd elindultunk hazafelé. Előbb Natet tettük ki majd Jezzyt. A taxi utána a mi házunk előtt állt meg.

- Nincs kedved bejönni? – kérdeztem Keylt.

- De!

A nagy sötétség helyett világosság fogadott. Anyáék a nappaliba ültek az asztal előtt és egy halom papírt nézegettek.

- Sziasztok! –szólalt meg apa.

- Jó hogy itt vagytok. Segítettek nekünk? – kérdezte anya.

- Persze mit kell? – ezzel megcéloztuk a velük szembe lévő kanapét és leültünk.

- Az estélyt szervezzük. Van egy kis kavarodás. A cukrász Európába költözött. És nem tudjuk pontosan hány ember lesz jelen.

 - Milyen estély? – nézet rám értetlenül Keyl.

- Jajj tényleg. Már kérdezni akartam a szüleim évente rendeznek a céggel kapcsolatos estélyt. Meg akartalak kérdezni nincs-e kedved elkísérni.

- Dehogynem nagyon kíváncsi vagyok hogy nézel ki estélyibe.

- Csodaszépen. – válaszolt apa.

- Most jut eszembe én tudok egy remek cukrászt. Aaron anyukája cukrász. A süteményei fantasztikusak. Hoztam is tegnap párat. – elindultam ki a konyhába behozni, de anya megállított.

- Arra gondolsz ami a hűtőbe volt? Apád megette az összeset. Nekem nem is hagyott..

- Igen arra. Na és apa hogy ízlett?  És láttam egy kész tortát is gyönyörű volt. Ha gondoljátok, beszélek Aaronnal. De csak holnap.

- Azzal megmentenéd az életünket. És isteni volt.

- Na jó akkor nem is zaklattunk tovább titeket. Menjetek csak fel.

Nem kellet kétszer mondani gyorsan felpattantunk és elindultunk a szobámba..

XIV. Rész: Jezzy hazament..

Mikor kiléptünk az épületből megcsapott a éjszakai hideg. Megnéztem mennyi az idő nem rég múlt el 22.00. Már megint későn megyek haza. Állapítottam meg magamban. Elindultunk a megadott címre a tortával. Vagy 20 percet sétáltunk mikor megérkeztünk. Egy nagy szálloda előtt álltunk.

- Ismerem ezt a helyet. – jelentettem ki.

- Jó kis hely. Sok rendezvényt szoktak itt tartani. Anya sokszor hozz ide süteményt.

- Mi is itt szoktuk tartani a az éves estélyit.

- Milyen estélyt? – érdeklődött Aaron mi közbe beléptünk a halba. Hatalmas volt, mint egy nagy színvonalas szállodáé. De mit is várna az ember ez pont az volt egy nagy és színvonalas szálloda.

- Amit a szüleim szoktak rendezni a ügyfeleiknek és a társaiknak.

Oda léptünk a recepcióhoz és megkértük a hölgyet, hogy szóljon az 528-as szoba lakójának, hogy meghoztuk a tortát. Nagyon kedves nő volt. Feltelefonált és mondta, hogy foglaljuk helyet, míg lejönnek a csomagért. Nem telt el 5 perc mikor megjelent egy 50 körüli férfi. Mikor meglátta az előttünk lévő asztalon a torta dobozát oda sietett hozzánk.

- Sziasztok. Gondolom ti hoztátok a tortát. – szólalt meg mikor oda lépet hozzánk.

- Igen uram! – hallottam Aaron válaszát. Úgy döntöttem én nem veszek részt a beszélgetésbe amúgy is csak kísérő vagyok.

- A többi borravaló. – nyújtotta oda a férfi Aaronnak a torta árát. – nem nagyon tudtam megszámolni mennyi pénzt adott oda Aaronnak de ahogy az a torta kinézet minden pénzt megért az ízéről nem is beszélve.

Miután elköszöntünk megcéloztuk az ajtót. Az ajtó előtt megálltunk és egymásra néztünk. *néma csend*

Én törtem meg a csendet.

- Akkor most elválnak az utjaink. Még egyszer köszönöm a süteményeket és az egész délutánt.

- Én köszönöm. És haza kísérlek. – ajánlotta fel.

- Oké. – ezzel elindultunk hozzánk.

Egész úton az estélyről beszélgettünk elmondtam neki, hogy ezen vagy a jövő hétvégén tartjuk majd a 7.-et. És hogy én mindig elmentem bár nem sok embert ismerek, de nem szeretek csalódást okozni a szüleimnek. Mikor befejeztem az összes mondanivalómat az eseményről már ott is voltunk a ház előtt.

- Meg is jöttünk. Köszönöm, hogy haza kísértél.

- Hát nem erre valók a barátok? – kérdezte és várta a válaszom, hogy végre tisztázzuk mik is vagyunk mi.

- De. – mondtam neki. Oda léptem megöleltem adtam az arcára egy puszit és bementem a házba.

Megpróbáltam a lehető leghalkabban felosonni a szobámba. Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhanyrózsa alá. Mikor kiszálltam megtöröltem a hajam és felvettem a pizsamám. Beugrottam az ágyba benyomtam a tv-t épp a Kate és Leopold végét kaptam el. Nagyon szeretem ezt a filmet. Annyira jó. Mikor a legjobb rész ment mikor megcsörrent a telefonom. Jezzy.

- Szia! Hogy vagy? – kérdeztem tőle és vártam a válaszát a vonal másik végéről.

- Szia! Otthon vagy? Fel tudsz menni gépre? Tudsz web kamerázni? – úgy hadarta el a kérdéseket, mint ha valami hatalmas dolgot akna mondani.

- Persze megyek felfele. Baj..  – nem tudtam befejezni a mondatomat, se mert rám csapta a telefont.

Kiugrottam az ágyból és leültem az íróasztalhoz felnyitottam a gépem és már jelentkeztem is be skyepra.

- Mondjad! Mi a baj?

- Egyedül vagy a szobába?

- Nem itt van velem egy egész hadsereg. -.- Igen egyedül vagyok. Mondjad már.

- Nem vagy vicces. Csak hogy tudd. Na, nem tudtam eldönteni fel hívjam-e anyát vagy nem de kezdek emlékezni dolgokra. – nem tudtam mit mondjak. Nagyon megörültem.

- Na, mesélj, mire emlékszel?

- Hogy-hogy ismerkedtünk meg. És hogy..

- Hogy?? – mondjad már, na, ne játssz velem.

- Jó van, csak nem akarom kiabálni. Tudod arra. Az elsőre. – hangosan elkezdtem nevetni.

- Jajj te.. Azt hittem valami rossz. De arra nem emlékszel min veszekedtettek? És csak ennyire emlékszel?

- Ne nevess ki! Olyan izé vagy. De még néhány dologra, amiket te is és ő is elmesélt nekem. És arra nem emlékszem és hiába kérdezem Natet róla nem akarja elárulni. Csak ennyit akartam igazából mondani. És mit csináltál ma? Azt hittem bejössz.

- Bocsi délig aludtam majd találkoztam Aaronnal nem rég jöttem haza. – elmeséltem neki bővebben is az egész napot.

- Na nem tán le akarod cserélni Keylt? – a gépen is áthatolt az a szúrós tekintette, ahogy csak ő tud nézni, mindig libabőrös leszek ettől a nézésétől.

- Nem! Nem lehetnek fiú barátaim? Miért kell egyből rosszra gondolni.

- Te tudod L. Na de térjünk át egy jobb témára mielőtt bealszok. Remélem, holnap eljössz értem. Anyuék nem lesznek itthon. De előtte behordhatnál hozzánk valami normális göncért.

- Oké még mindig ott van a pótkulcs ahol régen volt? Mikorra kell mennem?

- Igen. Az orvos azt mondta 8 óra után elmehetek.

- Ott leszek, de most megyek, mert nagyon fáradt vagyok. –ezzel lecsaptam a laptopot és visszafeküdtem az ágyba. Hamar elnyomott az álom. 7-kor keltem fel. Lementem egy kávét csinálni. A kávé el volt készítve mellette egy üzenettel anyától. „ Hamarabb mentünk be, mert el kell intézni a hétvégi estélyt. Vigyázz magadra” Akkor ezen a héten lesz. Állapítottam meg magamban ahogy felfele mentem a lépcsőn. Mikor megittam a kávét felkaptam magamra a ruháimat.

 Mikor elkészültem lesiettem bezártam magam mögött az ajtót és már mentem is. Féltem hogy elkések ezért gyorsra vettem a tempót. Jezzyéknél gyorsan fogtam egy táskát belegyömöszöltem a ruháit és mentem is tovább.

- Elkéstél. – szólalt meg felháborodva Jezz

- De itt vagyok. – mentem oda hozzá és megöleltem. Itt vannak a ruháid. Remélem jókat hoztam el.

Gyorsan felöltözött és már le is léptünk.

- Na most merre? – kérdezte tőlem. Egy kicsit meglepett a kérdés azt hittem egyértelmű, hogy most haza megy.

- Hát nem hozzátok?

- De én csinálni akarok valamit, valami izgiset szétuntam a fejemet a kórházba.

- Van egy ajánlatom számodra. Beszélek a fiúkkal és délutánra szervezek valami jó programot, de most még pihenj egy kicsit. Jó?

- Ezért szeretlek ennyire. Mindig tudod, mi kell nekem. Megbeszéltük, de valami jó program legyen ám.

Haza kísértem és utána el is jöttem, hogy elintézzem a délutáni programot. Útközben felhívtam Keylt. Kitaláltuk, hogy elmegyünk a vidámparkba. Ami őszintén megmondva nekem kedvezett, mert már hónapok óta körhintázni szerettem volna. Azt mondta ő majd beszél Natel és 4-kor találkozunk Jezzyék előtt. Úgy döntöttem beugrok egy könyvesboltba és veszek pár könyvet. 5 könyvvel hagytam el a boltot. Haza siettem, hogy még indulás előtt elkezdhessem az egyiket. A választásom a Love Factorra esett. Nem túl hosszú 220 oldal körül volt, de nem tudtam befejezni. Pont a legjobb résznél hagytam abba az utolsó 6 fejezetnél. Nem foglalkoztam azzal, hogy átöltözzek. Írtam anyunak egy SMS-t hogy elmentem és már indultam is. Mire oda értem a fiúk már ott voltak.  Köszöntem Natenek majd adtam egy hatalmas csókot Keylnak. Amolyan nagyon hiányoztál csókot. Lusták voltunk bemenni a kapucsengőn át szóltunk Jezznek hogy itt vagyunk, és hogy jöjjön le. Ő viszont átöltözött gondolom lezuhanyozott, mert nem bírta elviselni a kórház szagot. Fél 5 volt mikor végre fogtunk egy taxit és elindultunk a vidámparkba.

XIII. Rész: Egy új barátság kezdete..

Lelki erőm nem volt kikelni az ágyból. Úgy döntöttem, amíg nem muszáj, nem kellek fel.  Beállítottam a telefonomat 12:30-ra. Mikor megszólalt a telefon telis tele voltam energiával. Gyorsan megmostam magam és nekiálltam felöltözni. A mai hangulatom színe a sárga, úgyhogy sárgába fogok öltözni. Megtaláltam a legmegfelelőbb öltözetett, ami egy baráti napra tökéletes és vicces.

Miután végre mindennel elkészültem elindultam a kávézóhoz, amit Aaron mondott.
Tele voltam energiával. Kíváncsi voltam mit hozz a mai nap. Mikor oda értem megcsörrent a telefonom.

- Szia szerelmem! – szólalt meg a telefon végén egy megnyugtató lágy hang.

- Szia! Merre jártál?? Tegnap nem tudtalak elérni. – sütött hangomból a szomorúság.

-  Van egy kis elintézni valóm. Majd mindent elmesélek, ha elvarrtam a szálakat.

- De nem kerültél bajba ügye??
- Nem semmi komoly. De most mennem kell holnap hívlak. Szeretlek.

- Oké. Én is téged.

Épp mikor letettem állt meg előttem Aaron.  Fekete kopott farmert és egy fekete pólót viselt, amin valamilyen kiolvashatatlan felírat volt. Hirtelen el is terelte a figyelmemet Keylról és az előbbi beszélgetésről.

-  Szia L. – lépett oda mellé és megölelt. Meglepődtem, de jól esett. A lelkem mélyén ebben a pár napban olyan magányosnak éreztem magam. Keyl lelépett Izzy pedig rosszabbul van, mint valaha nem akartam a hülyeségeimmel terhelni.

- Szia! Hogy van a kezed?

- Már szinte nem is fáj. Egy hét múlva vissza kell menni, kiszedetni a varratokat.
- Jaj. Az gondolom, nem fáj annyira, mint maga a műtét.

- Nem kellemes, de nem mondanám, hogy fáj. Erős fiú vagyok, kibírom.- kacsintott rám.

- Na, bemegyünk vagy megvárod, míg itt alszok el. Ma még nem ittam kávét.

- Ezt mindenképpen orvosolnunk kell. – megcéloztuk az ajtót. Nagyon udvarias volt kinyitotta az ajtót és leültetett a kedvenc helyére.

Az ott dolgozók nagyon ismerték Aaront nagyon kedvesek voltak vele. Kérdezték, hogy van az anyukája meg a kishúga. Rendeltünk egy-egy különleges kávét. Forró csokis kávé.

- Nem is mondtad, hogy van kishúgod. – fel voltam háborodva.

- Bocsánat most meséljem el a családi fámat. – áradta hangjából az irónia.

- Hát jó kis beszélgetési téma lenne. Hallgatlak.

- Anyukám egyedül nevel engem és a kishúgomat. Az apám nem rég halt meg Tina születése után pár nappal. Elvitte a tüdőgyulladás. Anya egésznap dolgozik és vigyázz Tinára. Nem nagy sztori. És ti, hogy s mint vagytok?

Nem tudtam mit mondani. Nem látszott szomorúnak, de biztos kellemetlenül érezte magát hogy el kellett mesélnie.  Próbáltam összeszedni az én életemet is.

- A családomnak van egy nagy vállalkozása. Valami komoly. Igazából sohasem érdekelt ezért nem is foglalkoztam vele. Anya és apa is ott dolgozik egész nap. Nincs testvérem. Anyuék úgy voltak vele rám is elég nagy feladat vigyázni, nem hogy még egy gyerekre. Azt állítják nagyon rossz voltam kiskoromba. Én ilyeneket nem hiszek el. De mindig vicces történeteket mesélnek kiskoromból.

- Milyen vicces dolgokat? – felcsillant a szemében a fény. Nem akartam égetni magamat, de úgy voltam vele, hogy ha ezzel megnevettethetem, teljesen megéri az áldozatott.

- Hát egyszer kiskoromba bújócskáztunk az unokatestvéreimmel és engem senki sem talált. Szóltak a szülőknek, de semmi. Majd mikor már egy órája mindenki engem keresett megtaláltak a szekrénybe ahol épp aludtam. Vagy egy esküvőn 3 éves koromban nagyon melegem volt leszedtem magamról az ünneplő kisruhát és bugyiba szaladgáltam.

- Meg néztelek volna, ahogy pucéron szaladgálsz. – alig tudott beszélni a nevetéstől.

- Azt meghiszem. – még jó hogy a szüleim sose készítettek kínos videókat.

- Pedig azok olyan jók. Anya rólam nem egyet csinált. A volt barátnőmnek megmutogatta az összeset. Halál ciki volt, de jót nevetgéltünk.

- És most van barátnőd? – az elején hülyének éreztem magam a kérdés miatt, de rájöttem, hogy semmi okom nincs rá.

- Már egy jó ideje nincs. Csak akkor akarok kapcsolatot, ha annak látom a jövőjét.

- Teljesen egyet értek veled.

Mindketten rég megittuk a kávét.

- Rendszeresen jársz ide? – bár tudtam a választ, de muszáj volt megkérdeznem.

- Igen, itt a legjobb a kávé az egész városban.

- És a süteményekkel hogy vannak? Olyan rég ettem igazán jó sütit.

- Az pocsék. De ha feljössz, hozzánk olyan süteményt kóstolhatsz amilyet még életedben nem ettél.

- De remélem nem te sütötted?

- Hát az-az egy dolog, ami nem megy nekem. De ezen kívül mindenhez nagyon értek. Hallanod kéne hogy éneklek.

- Inkább kihagyom, de hiszek neked. Viszont a sütiben benne vagyok. Messze laksz?

- Nem gyalog vagy 10 perc.

Aaron elintézte a számlát még én kimentem a mosdóba. Utána pedig elindultunk hozzájuk. Egy nagyon szép környéken laktak. Hatalmas panelházban. A 10. emeletre mentünk fel. A ház gyönyörű szép volt a falak hófehérek telis tele családi képekkel.  Ahogy beléptünk egy kisebb folyosó volt előttem.  Levettem a cipőm és elindultunk a folyosón majd lefordultunk jobbra. Egy hatalmas nagy konyhával találtam szembe magam. Aaron anyukája épp a sütőből vette ki a piskótát a kistesója pedig az asztalon ült éppen az edénybe hagyott kis krémet nyalta ki.

 Nem sokszor voltam másoknál. Csak Jezzynél meg Keyléknál. De Jezzyéknék sose éreztem kellemetlenül magam olyan mintha a második otthonom lenne, szabad ki bejárásom van. Keylénál annál inkább kínosabb volt. A szüleinek nem nagyon tetszettem. Azt mondták olyan átlag alatti vagyok. De egy idő után megszoktak. Most viszont nem tudtam mit mondjak. De Aaron hála az égnek megszólalt mielőtt leégettem volna magam.

- Sziasztok. Anya ő itt Leighton a kórházban ismertem meg. És felhoztam megkínálni a te fantasztikus süteményeidből.

- Szia, drágám. Az én nevem Lily. Üljetek, le mindjárt viszek valamit. – nagyon szimpatikus nő volt. Olyan átlag magasságú fekete hosszú haja kontyba volt fogva. Egy rövidnadrágot viselt és egy kék pólót, amin volt valami minta, de a kötény miatt nem tudtam kivenni mi volt rajta.

- Jó napot. Hogy tetszik lenni? –próbáltam nagyon udvarias lenni.

- Jajj nyugodtan tegezz, nem vagyok én olyan öreg. És köszönöm kérdésed jól vagyok csak sok a munkám.

Aaron oda terelt az asztalhoz és leültetett. Megfogta a kishúgát és nyomott az arcára egy hatalmas cuppanós puszit.

- Nagyon finom lehet ez a krém, ha az egész arcod olyan. –mondta Tinának, aki csak azzal volt elfoglalva hogy össze kenje a bátya arcát. Hozok egy törlőrongyot. Addig megfogod L.?? – mire válaszolhattam volna már a kezembe volt Tina.

- Nagyon aranyos kiscsaj. – mondtam Aaronak mikor visszajött a kezébe egy halom nedves törlővel.

- Egyértelmű az én génjeimet örökölte. - a hangja teli volt elszántsággal. Mint aki nagyon meg akar győzni róla.

- Nem is a szüleid érdeme.. Áhh dehogy.. – próbáltam nagyon határozott lenni.

- Nem!  Ez az én érdemem jó? Ne vedd el tőlem ezt a kis jót is.

- Bocsánat. Teljesen igazad van. A te érdemed. Miattad ilyen szép a kishúgod. Megfelel?

- Köszönöm, hogy beláttad. Végre valaki, aki egyet ért velem.

Szólt a rádió de nem volt elég hangos. Lily olyan hangosan nevetett rajtunk hogy még én is elnevettem magam. Aaron miután megtörölte Tina arcát beleültette az etetőszékbe és már jött is az anyukája egy nagy halom süteménnyel. Mintha a szemem káprázott volna.

- Ezek gyönyörűek. –mondtam ki hangosan a gondolatomat.

- Köszönöm szépen. Remélem az íze is annyira tetszik majd, mint a kinézete. – mondta Lily gyorsan, de máris szaladt a sütőhöz hogy kivegye a következő adag süteményt.

Nem tudtam eldönteni melyiket kóstoljam meg előbb. Majd mikor sikerült döntenem nem bírtam abbahagyni az evést. Megkóstoltam mindegyiket az egyik finomabb volt mint a másik. Mikor már úgy éreztem kipukkadok Lily hangjára lettem figyelmes.

- Aaron ha szépen megkérlek kiviszed ezt a tortát?

- Hát ha L.-t nem zavarja hogy magára hagyom egy kicsit akkor szívesen.

- Már amúgy is menni akartam csak nem tudom, hogy ki férek-e még az ajtón.

- Akkor elkísérhetnél. –vetette fel Aaaron

- Miért is ne. Legalább ledolgozom a sok finom süteményt.

- Akkor ezt megbeszéltük. Mindjárt csomagolok neked egy kis sütit. – ajánlotta fel Lily.

- Jaj, semmi szükség rá. Köszönöm szépen.

- Nem nyitok vitát. Bevinnétek, Tinát a szobába mindjárt lefejeli az asztalt olyan álmos. Addigra összepakolok mindent.

- Akkor köszönöm szépen! – mosolyogtam, mint aki citromba harapott.

Bevittük a kicsit. Ahogy a feje hozzáért a párnához már aludt is. Gyorsan kiosontunk felvettük a csomagot és indultunk is lefele.

XII. Rész: Gazdálkodj okosan..

Több órán át beszélgettünk majd fogtam magam és haza mentem, mert már későre járt. Mikor hazaértem az egész házban csend honolt. Senki se volt otthon biztos elmentek valamilyen üzleti vacsorára, ami hajnalok hajnalán ér véget.

Felmentem a szobámba lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Jezzynek megígértem, hogy holnap reggel is bemegyek hozzá és viszek valami társast, mert nagyon unja az ott létet. Az megnyugtatott, hogy pár napon belül már haza is mehet, mert nem volt komplikáció. Mielőtt elaludtam küldtem egy életjelet adó SMS-t Keylnak. A telefonom reggel 8-kor keltett felöltöztem valami kényelmes ruhába-rendbe szedtem magam. Lesiettem a nappaliba kinyitottam egy szekrényt és megnéztem milyen játékokat találok még épségbe. Minden féle játék volt ott, de ami egyből megtetszett az a Gazdálkodj okosan volt. 

Leszedtem a polcról megtöröltem és bele tettem a táskámba. Benéztem a hűtőbe van-e valami ehető, de nem volt semmi, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Írtam anyáéknak egy cetlit hogy bementem a kórházba és hogy majd jövök valamikor. Már szinte rendszeres látogatónak számítottam a kórházba reflex szerűen tudtam mi hol van. Már nem volt nagy feladat megtalálni Jezzy szobáját.

- Jó reggelt! – zavartam meg a szobalakókat nagy elfoglaltságukban. Ki hogy van? Van kedvetek velem társasozni?

- Szia L. Ha nem jössz felakasztom magam. Anyát nem bírom elviselni mellettem mert túlságosan figyelmes és ez kiakaszt. Képzeld volt itt Nate beszélgettünk hozott reggelit és egy ajándékot.

- Az jó és beszélgetettek mit kaptál? És te Aaron hogy vagy fáj még a kezed? – Aaronnak meg kellett műteni  a karját mert valami bonyolult nevű valami volt benne.

- Köszi már csak esténként szokott fájni a seb. Mit játszanánk?

- Gazdálkodj okosan-t. Abba voltam a legjobb kiskoromba emlékszel Jezz majdnem mindig megvertelek benne.

- Mert folyton csaltál. Jaj amúgy sok mindenról beszélgettünk és majd este is bejön és kaptam egy nyakláncot tőle.

- Az nagyon jó. Akkor játszunk? – tisztába voltam vele hogy mind a ketten játszani fognak mert nincs jobb dolguk és valamivel el kell ütniük az időt. A két ágy közzé húztam az asztalt ami az ajtó mellett volt és kipakoltam a játékot. Jezznek a bal lába tört el és pont bal oldalt volt az asztal úgyhogy jobbnak láttam ha Aaron ágyára ülök hogy kényelmesebb legyen neki.

- Én leszek a bankos. –törtem meg a csendet. Ki milyen színűvel lesz?

- Én  az egyedi készítésű lila bábummal leszek. – mondta Jezz még kiskorunkba csináltunk neki lila bábut mert az a kedvenc színe és fel volt háborodva hogy olyan színű bábu egy játékba sincs.

- Én kékkel. – jelentette ki határozottam Aaron.

- Oké! Én akkor a feketével.

A játék eltartott egy ideig olyan 3 órán át játszottuk. Bár sokat beszélgettünk közbe, úgyhogy az is rásegített, hogy ilyen sokáig eltartott. Én lettem a második Aaron az első Jezz pedig az utolsó. Mikor befejeztük nekem le kellett lépni, mert jött a napi ellenőrző brigád. De mielőtt elmentem megtudakoltam mikor engedik ki őket. Jezzyit ha minden igaz még 2 napig bent tartják, megfigyelésre viszont Aaron holnap már haza megy reggel.

Első utam egy kávéstandhoz vezetett vettem egy hatalmas pohár kávét. Utána pedig a parkba mentem ahol találkozom volt Keylal. A parkba vagy egy órát vártam, de nem jött el. Próbáltam hívni, de a telefonja ki volt kapcsolva. Érdekesnek találtam meg egy kicsit fájt is mert nem volt képes szólni de nem voltam dühős biztos jó oka volt rá amiért nem jött el. Fogtam magam és haza sétáltam. Már megint üres volt az egész ház. Felmentem a szobámba leültem az író asztal elé és elkezdtem gépezni. Egy új ismerősnek jelölést pillantottam meg a facemen. Aaron jelölt ismerőnek. Miután visszaigazoltam egyből rám is írt.

„- Szia. Nem lenne kedved találkozni velem miután kiszabadultam innen? Csak barátokként tudom, hogy van barátod.

- Szia. Persze, úgysincs semmi dolgom. Hol gondoltad és mikor?

- Van egy kávézó a házunk mellet nem rég nyílt meg esetleg ott jó neked? Olyan 2 óra fele?

- Oké akkor ott találkozunk majd. De most megyek, mert még ki kell olvasnom egy könyvet.

- Jó olvasást. J „

Olyan jó érzés fogott el. Úgy éreztem végre nekem is van életem és feltűnne az embereknek, ha elütnék. Lementem a konyhába összeütöttem valami szendvicsnek mondható ételt leültem a nappaliba és elkezdem olvasni a könyvet. Biztos nagyon fáradt voltam, mert elaludtam a könyv felett. Apa keltett fel hogy jönnek az unokatestvéreim és öltözzek át valami csinosba, mert elmegyünk együtt színházba. Hát igen a családom egy kicsit régimódi, de mindig is szerettem színházba járni fogalmam nincs miért, de megnyugtat a környezett. Nem sokszor szoktunk találkozni az uncsimékkal mert nem itt laknak. Bárki bármit mond London nem pont a szomszéd város. Fogtam magam lezuhanyoztam megmostam a hajam és oda álltam a gardrób elé nem tudtam mit vegyek fel nem mintha nagy jelentősége lett volna, de csinos akartam lenni. Megakadt a szemem egy kis piros ruhán, amit anya hozott nekem mikor Párizsban járt. 

Felvettem és próbáltam valamit alkotni a hajamból. Nem nagyon sikerült a tervem, ami egy szép konty lett volna, úgyhogy maradtam a szokásosnál és csak besütöttem. Egyszerű és nagyszerű. Mire elkészültem apa már jött is szólni, hogy itt van mindenki és rám várnak. Mielőtt lementem volna még megpróbáltam felhívni Keylt de még mindig nem volt elérhető. Nem foglalkoztam tovább vele ledobtam a telefonomat az ágyra és indultam is kifele. Megvolt a szokásos beszélgetés hogy milyen nagyra nőttem és milyen csinos vagyok. Apa testvére és két gyereke jöttek el látogatóba. Mikor már megbeszéltünk mindent, ami csak az eszünkbe jutott elindultunk a színházba. Nem tudom pontosan mi volt a darab címe, de nagyon tetszett. Nem volt szokásos darab. A főszereplő nő a 18. századba rájön, hogy nem a férfiakat szereti, és nem eltitkolja, hanem felvállalja. Megpróbálja leküzdeni a sok akadályt, ami elé az élet állította és addig küzd, még el nem fogadják a körülötte élő emberek, hogy ő pont így jó és senki kedvéért nem fog megváltozni. A előadás vége után elmentünk egy közeli étterembe. Azt már nagyon untam csak haza akartam menni és lefeküdni sorozatott nézni. De nem volt sok választásom végig ültem a vacsorát próbáltam úgy tenni, mint akit tényleg érdekel, de nem nagyon sikerült. A desszert után én voltam az első, aki fel ált hogy ideje menni. Apa és a testvére még elmentek valahova inni és beszélgetni én haza mentem anya pedig elkísérte a fiúkat a szállodájukba. Már arra se volt energiám, hogy megnézzem a sorozatom új részét. Átöltöztem és bedűltem az ágyba.

XI. Rész: Emlékezz!!

A kórház Előtt beugrottam a sarki kis boltba vettem kakaót és cukros brióst.

Beléptem a kórház ajtaján és összefutottam Mrs. Katettel épp indult ha lepihenni mert az egész estét Jezzel töltötte. Beszélgettünk vagy 5 percet azt mondta Jezz egyre jobban van, de még mindig nem emlékszik Natere.

Mrs Kate elment én meg beszálltam a liftbe majd megcéloztam Jezzy szobáját. Az elején megijedtem mivel már nem egyedül volt a szobába a mellette lévő ágyon egy velünk egykorú srác aludt. Oda húztam az ágyhoz egy széket és letelepedtem Jezz mellé.

- Hogy érzed magad?

- Hát, mint aki összetörte magát, de az jobban fáj hogy nem emlékszem a barátomra.

- Elhiszem.. Hoztam neked reggelit. – odaadtam neki amit vettem és se perc alatt betömte mint aki sose evett még.

- Itt olyan kaját adnak, mint az oviba volt. Pár napig itt hagynám a levegőn és maga menne el. Szeretnélek megkérni valamire. Meddig érsz rá?

- Mire? És meddig érjek, rá mert elvileg találkozom, lenne Keyllal de lemondhatom.

- Hát, ha nem gond, akkor velem tölthetnéd, az egész napot nem akarok egyedül lenni olyan nyomasztó és arra szeretnélek kérni hogy mesélj nekem Nateről ha nem nagy gond. Hogy mikor jöttünk össze miket csináltunk meg tudod ilyesmiket. – tudtam, hogy ezt fogja kérni valahogy éreztem.

- Oké akkor írok Keylnak. Elmondok mindent, amit tudok, de ez vele kéne megbeszélned.

- Tudom, de nagyon kellemetlen a közelébe lennem.

- Na, jó akkor kezdjük, mert holnapig se fejezzük be. Lassan másfél éve hogy találkoztatok tudod, amikor a szem mániás kórszakodban voltál a könyvesboltba találkozunk vele először. 

Egyből kiszúrtad állítottad, hogy neki van a világon a legszebb szeme. Oda jött hozzánk megkérdezni segíthet-e nekünk valamit t leálltál vele beszélgetni én meg felmérve a helyzetet úgy döntöttem szétnézek a könyvek között. Én 6 új könyvvel te pedig egy telefonszámmal jöttél ki a boltból. Ha jól emlékszem még aznap este felhívott és elhívott egy állatkertbe. Utána egyre többet találkoztatok voltatok moziba étterembe és sok hasonló helyen majd megkérdezte tőled nem leszel-e a barátnője. Olyan nagyon idegesítő pár voltatok, de olyan aranyosan idegesítő. Amit csak el lehet képzelni. Elég hamar lefeküdtetek, mert azt mondtad ő az igazi és amúgy se érdekelt a szüzesség elvesztése csak ő érdekelt. Zárójelbe megjegyezném, hogy lefeküdtem Keylal. Utá…

- Mikor hol? Akkor te se voltál valami türelmes.. – hallatszott a hangjában a büszkeség.

- Majd elmesélem, de ne zökkents ki a történetből, mert össze fogok zavarodni. Utána olyan átlagos pár voltatok látszott rajtatok hogy nagyon szeretitek egymást veszekedtetek kibékültetek. Voltak kisebb nagyobb veszekedésetek, de sose szakítottatok. Mikor a 6. hónapot ünnepeltétek az volt az ajándékot számára hogy csináltattál egy tetkót. Azt, ami az ujjaidnál van.

 És akkor kaptad azt a világító felíratott a szobádba belopózott mikor suliba voltál és mikor hazajöttél ott várt egy csokor orgonával.

- Kisasszony most ki kell mennie jön a déli vizit. – mondta egy kedves fiatal ápoló nő az ajtónál.

- Rendben megyek is. Hozok néhány fényképet ha gondolod meg egy doboz fagyit. Milyet hozzak?

- Oké. Csokisat.. J

- Akkor kb. egy óra és itt vagyok.

Haza sétáltam gyorsan össze szedtem a képeket amiket róluk készítettem mikor én voltam a harmadik kerék. Beköszöntem anyához a munkahelyére vittem neki ebédet és indultam is vissza a kórházba. Menet közbe bementem egy kisboltba és vettem egy hatalmas doboz tripla csokis fagylaltot és csoki öntetet. A szék ugyanott volt Jezzy épp a mai újságot tanulmányozta. Most a mellette fekvő fiú is fenn volt jobban meg tudtam nézni nagyon helyes. Tengerkék szemei majd kiestek akkorák voltak a haja pedig fekete pont, mint az egyik kedvenc könyvem főszereplője. Elhessegettem ezeket a gondolataimat próbáltam nem bámulni mikor sikerült más fele néznem akkor láttam, meg hogy Jezzy mellet ott volt egy hatalmas csokor virág nem tudtam felismerni milyen virág, de csodaszépek voltak.

- Sziasztok. – törtem meg a csendet.

- Szia! - szólalt meg a srác. Aaron vagyok. – mondta kellemes hangon.

- Én pedig Leigthon.

- Izzy. – szólalt meg mintha kimaradt volna egy körből egy csúnya pillantást vetett rám. Nem értettem miért hisz semmi rosszat nem tettem. Gyors léptekbe leültem mellé és folytattam a mondókámat.

- Hol is hagytam abba?
- Ott hogy a 6. hónap fordulónkat ünnepeltük.
- Ja, tényleg. Tessék, itt vannak a képek, amiket csináltam, vagyis csak egy része amennyit megtaláltam.

Hát innen már nem sok mindent tudok mondani te ott aludtál nála ő ott aludt nálatok, rendszeresen jártatok moziba meg sok olyan dolgot csináltok, amiket egy boldog kapcsolatba szoktak. Na, amit a balesetet illeti valamin nagyon összevesztettek Nate azt mondta nem tudja már, hogy min nem tudom ez mennyire igaz. Azt majd megbeszélitek kettesbe. Na, valamin összevesztettek és te azt mondtad nem bírod elviselni többet és kirohantál.

Ő utánad sietett, de te felgyorsítottál, mert nem akartad meghallgatni és nem figyeltél oda a lámpa zöldről pirosra váltott a taxis se figyelt oda és megtörtént a baleset több métert repültél és most itt vagy. Nate nem mozdult el mellőled tegnapig, vagyis nem jött ide mert nem mert.

- Miért?

- Hát ebben valószínűleg nekem is nagy szerepem van. Mikor megérkeztem a farmról oda siettem hozzá megkérdezni, hogy s mint vagy. Elmesélte és hirtelen akkora düh támadt bennem hogy képen töröltem és elviharzottam azt kiabáltam, hogy „Ha bármi baja lesz a te lelkeden szárad”. De megbántam, mert rájöttem jobban szenvedett, mint bárki aki melletted volt. Szerintem ennyi a történet. Ó el is felejtettem a fagyi.

- Aaron? – fordultam oda hozzá. - kivette a füléből a fülhallgatót.

- Szóltál?

- Igen. Kérsz fagyit? Tripla csokis.

- Igen elfogadom a csokis fagyi a kedvencem.

A fagyit háromfelé osztottam mindenkinek oda adtam a részét visszaültem a helyemre és elkezdtem beszélgetni mind a kettőjükkel.

X. Rész: Ébredés..

Az egész estét a váróterembe töltöttem. Sokan mondták hogy menjek haza itt úgysem tudok segíteni de ott akartam lenni ha történik valami. Keyl köztem és Nate között ingázott. Próbált mindkettőnket jobb kedvre deríteni több kevesebb sikerrel. Reggel 8-óra körül jött le az orvos hogy egyre jobb Jezz állapota de még mindig veszélyes.

- Ha holnapig nem romlik az állapota lehozzuk az intenzívről. – jelentette ki az orvos akin látszott hogy már ő is nagyon fáradt.

Lementem a büfébe még egy kávéért nem tudom hányadikat ihattam már vagy a negyedik ötödik lehetett. De nem nagyon segített a szívem egyre hevesebben vert /nem csak a kávé hatására/ de a szemem pedig le-le ragadt. Megnéztem az órámat és döbbenten láttam, hogy még csak fél9.

Bár úgy voltam vele hogy itt maradok muszáj voltam beadni az alvásnak a derekam. Kimentem a parkolóba és beültem egy taxiba. Nem akartam, hogy Keyl vigyen haza mert nem volt lelki erőm senkihez se. Nem értem miért én érzem magam ennyire rosszul mikor Jezzy fekszik öntudatlanul egy kórházi ágyon.

Haza érve próbáltam valamit enni, hogy ne csak a kávé legyen a gyomromba de nem ment le egy falat étel se a torkomon. Fogtam magam lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba.

A telefonra keltem fel. Izz anyukája küldött egy sms-t hogy lehozták Jezzyt az intenzívről, javul az állapota és már nincs életveszélyben.

Nem értettem miért ma hozták le az intenzívről mikor úgy volt holnap viszik le. Egyből megértettem mikor ránéztem az órára reggel 6 óra. /átaludtam az egész napot/
Fogtam magam felkaptam magamra hirtelenébe valamit kifésültem a hajam, felfogtam és indultam is a kórházba. Beszálltam a kórház liftjébe. Négyen utaztunk a liftbe egy középkorú nő volt aki valószínűleg valamelyik családtagját látogatta meg mivel egy nagy csokor virágot szorongatott a kezébe. És két nővér aki a mai menüt beszélték meg. /petrezselymes krumpli egy szelet natúr csirkemellel és zöldborsó leves/
Megállt a lift a 2. emeleten és is és a középkorú nő is kiszálltunk. Oda léptem a  információs pulthoz megérdeklődni hol találom meg Jezzyt. A 203-as szobába fekszik és a kezével megmutatta merre menjek. Megláttam őt és a gyomrom összeszorult ott feküdt nem mozdult az arca teles tele horzsolásokkal és a bal lába gipszbe volt. Anyukája ott ült mellette fogta a kezét oda léptem hozzá a vállára tettem a kezem és megkérdeztem hogy bírja.

- Most már jobban! Az elején alig bírtam egy helyben maradni segíteni akartam neki de nem tudtam hogy, de az orvosok azt mondták most már bármikor felébredhet. – a szemei alatt egy-egy hatalmas karika adta tudtomra milyen állapotba is van, remegett a hangja és a keze is. Szörnyű látvány volt.  

- Mikor tetszett aludni utoljára?

- Nem tudom de nem hagyom itt a kislányomat nagyobb szüksége van rám mint nekem az alvásra.

- De az se jó hogy amikor felkelt maga összeesik a fáradtságtól. Tessék lefeküdni a másik ágyra és majd szólok ha lesz valami.

- Lehet hogy igazad van. De csak egy kicsit. És egyből szólj ha bármi történik rendben?
- Ez egyértelmű.
Leültem oda ahol az előbb még Jezz anyukája ült és elkezdtem nézni a barátnőmet. Azon kattogott az agyam milyen lesz ha felkell és mit fog csinálni mi fog megváltozni.

Már vagy két órája ott ültem még pisilni se mertem elmenni a telefonomat babráltam beszélgettem Keyllal aki a büfébe volt Natettel. Nate nem mert itt lenni amit én személy szerint megértek mert rá se birok nézni.

Két üzenet között arra lettem figyelmes, hogy Jezzy mocorogni kezd. Leraktam a telefonomat és oda hajoltam hozzá.
- Szia! Hogy érzed magad? – nem tudom milyen válaszra vártam de mikor kimondtam éreztem hogy ennél hülyébb kérdést nem is tehettem volna fel.

- Nagyon fáj a fejem! De ezen kívül viszonylag jól. Mi történt velem?

- Elütött egy autó mikor kiszaladtál Nate házából.

- Ki az a Nate?

- Most csak hülyülsz?

- Nem, mert ki ő?
Éreztem ahogy lebénultam a döbbentségtől mikor újra képes voltam gondolkodni felkeltettem Jezz anyukáját elmondtam neki, hogy nem emlékszik Natere. Elmentem megkerestem egy orvost. Bejött megnézte minden rendben van-e.

- Ez teljesen normális.

- Mi a normális ezen? Nem emlékszik a barátjára vagyis a volt barátjára. – jelentette ki elég éles hangon Mrs. Kate.
- Az agy elégé kiismerhetetlen dolog. Valószínűleg azért nem emlékszik rá mert mikor a baleset történt akkor nagyon dühős és ingerült volt rá.
- És meddig tart ez a dolog?

- Lehet ideiglenes de az is meg lehet hogy már sose fogja visszakapni az emlékeit róla.

Mrs. Kate leült a lánya mellé és elmesélt neki mindent ami azóta történt, hogy elütötte a kocsi. Én sarkon fordultam és megkerestem Keylékat hogy elmondjam nekik mi történt odafenn.

Pillanatok alatt elhadartam az összes információt  amit az agyam képes volt feldolgozni utána gyorsan leültem és vártam a reakciókat. Keyl a barátja reakciójára várt. Mind a ketten Natet néztük az arca még fehérebbé változott a hangja remegett.

- Semmire nem emlékszik?

- Mindenre emlékszik csak rád nem. – a szívem szakadt meg a szemébe mondani az igazságot.

- De az nem lehetséges!

- Az orvos szerint ez azért van mert mikor a baleset történt akkor nagyon dühös volt rád.

- De ez csak ideiglenes ügye? – remény csillant meg a szemébe.

- Nem lehet biztosra tudni.

- Felmehetek hozzá? Ott van még az anyukája?

- El se mozdul mellőle. Nem tudom hogy jó ötlet-e de semmit nem veszíthetsz ha  megpróbálod.

Magam se értem miért de oda léptem hozzá és megöleltem.

- Mi itt lent megvárunk jó? – kérdezte Keyl

- Rendben. – és el indult a lift fele.

Miután Nate elment kimentünk levegőzni egyet a kórház parkjába ott leültünk egy padra és elkezdünk beszélgetni.

- Szerinted vissza fogja kapni az emlékeit?

- Nem tudom de látva Nate arcát remélem igen. Szegényt az elején szinte gyűlöltem de most már csak sajnálom.

- Én nem hibáztattam elég volt az ahogy magát hibáztatta.

- Lehet hogy igazad van. – Keyl keltett bennem egy enyhe lelkiismeret fordulást amiatt ahogy viselkedtem Natel.

Mikor az ajtó felé néztem Natet pillantottam meg egy kicsit mintha vissza kapta volna az eredeti színét.

- Na mit mondott? – kérdeztem ahogy hallótávolságon belülre került.

- Hát elmondta neki Mrs. Kate hogy ki vagyok és valószínűleg még mindig rólam mesél neki. De azt kérte hogy menjünk el mindannyian mert nagyon fáradt és nem akarja hogy mi is fáradtak legyünk.

-  Ebben is van valami. Nem üzent nekem valamit?

- Csak azt mondta hogy holnap reggel gyere be és hozz neki valami normális kaját és valami olvasnivalót.

IX. Rész: Valóra vált rémálom..

A haza fele út nagyon csendes volt mind a ketten le voltunk sokkolva Keyl egyszer kétszer megpróbált szóra bírni de nem sikerült neki egész úton csak az járt az eszembe amit Nate mondott „életveszélyes az állapota”. Vajon mi történt vele? Ki volt a hibás és miért nem figyelt oda? Jezzy soha nem törte el semmiért nem volt túl sportos alkat inkább tartozott azok közé akik ha tudnak inkább lustulnak otthon az ágyba a géppel a kezükbe. Mikor megérkeztünk New Yorkba egyből a kórházhoz siettünk ahol Jezzy volt. Ahogy oda értünk ki nyitottam a kocsi ajtaját de nem tudtam kilépni a kocsiból. Próbálkoztam felállni de nem sikerült a lábam össze összecsuklott.

- Minden rendben van Leighton? -  Keyl már ott volt az ajtó mellet legugolt hogy a szemembe tudjon nézni.

- Semmi sincs rendben nem tudom mi történt vele és ami a legrosszabb nem voltam mellette mikor kellettem volna mert épp élveztem az életemet. Milyen borzalmas barátnő vagyok? – a szavak csak úgy kitörtek belőlem ahogy a könny is a szememből észre se vettem csak mikor Keyl letörölte őket a kezével.

- Ahogy tudtál jöttél nem tudtál volna semmit se csinálni és ha itt is lettél volna mennyivel lett volna jobb? Most pedig menjünk be és tudjuk meg mi történt. Képes vagy rá? – látszott rajta hogy ő is szenved de nem igazán Jezzy miatt mert nem nagyon ismerte inkább amiatt ahogy engem látott.

- Talán igazad van. – elindultunk be a kórházba.

Felmentünk a 4. emeletre ahova az volt kiírva hogy Intenzív osztály. Ahogy kiléptünk a liftből oda siettünk a nővérpulthoz hogy megkérdezzük merre van Jezzy. De a nővér azt kérdezte közeli hozzátartozok vagyunk-e.

- Nem de ő a legjobb barátnőm látnom kell.

-  Sajnálom kisasszony ha nem hozzátartozó nem mehet be. – hallatszott a nő hangjában az együtt érzés és hogy nem most mondja ezt először.

- De-de muszáj bemennem kérem értse meg. – alig tudtam beszélni éreztem ahogy Keyl átkarol valószínűleg látta rajtam hogy nem bírom sokáig.

- Sajnálom de el kell menniük vagy képtelen vagyok hívni a biztonságiakat. – a nő hangja hirtelen átváltott érzéketlenre ami nem tett túl jót nekem. Egyik percről a másikra csak azt vettem észre hogy Keyl a lift felé visz mert elkezdtem ordibálni a nővérrel. A liftben az összes energiámat próbáltam összeszedi. Lementünk a 2. emeleti váróterembe ahol ott volt Nate és Jezzy szűk családja.

Odaérve egyből Natet kerestem hogy elmondja mi is történt valójában és mit tudd az állapotáról. Ott ült a sarokba szeme alatt olyan karikák voltak amik a hosszú ideje nem alvást és az idegességet sugározták.

- Nate mi történt? Mikor? Hol? Miért? És milyen állapotban van? – nem mondhatnám hogy nagyon együtt érző volt a hangom csak is az érdekelt mi van vele nem törődve Nate lelki állapotával.

- Ma reggel összevesztünk nálunk és faképnél hagyott már nem tudom min veszekedtünk de azt mondtam neki hogy nem bírom tovább elviselni erre fogta magát és kirohant az ajtón. Egyből megbántam amit mondtam szaladtam is utána hogy bocsánatot kérjek de nem értem utol épp a zebrán akart át menni sietett nehogy utol érjem. A lámpa már pislákolt mikor rálépett az útra már piros volt de nem nézett fel csak sietett és akkor jött egy taxis éppen telefonált nem nézet szét. És egyszerűen nekiment Jezzy több métert repült majd az út szélén hevert nem mozdult. Az orvos azt mondta súlyos agyrázkódása van, eltört két bordája és belső vérzése is van. Egyből a műtőbe vitték bent voltak 5 órán át. Azt mondták a vérzést elállították most pedig minden rajta múlik. Nem tudják pontosan hogy az agyrázkódás milyen következményekkel járhat most az a legfontosabb hogy felkelten és csak akkor derül ki lesz-e maradandó sérülése.

Mikor befejezte a mondandóját reflex szerűen emeltem fel a kezem és pofoztam fel. Felálltam elindultam az ajtó felé azt kiabálva „Ha bármi baja lesz a te lelkeden szárad”

Nem tudtam lenyugodni úgy éreztem magam mint egy hisztis gyerek. Megkerestem az első mosdót és megmostam az arcom az hátha segít hogy lenyugodjak. Miután azt lehetett mondani hogy tisztán tudtam gondolkodni lementem a büfébe venni egy nagy adag kávét.

Le se lehetett volna tagadni hogy kórházi kávét iszok az izének semmi köze nem volt egy normális kávénak de nem zavart megnyugtatott ahogy bele-bele kortyoltam és éreztem ahogyan lefolyik a forró ital a torkomon.