XIX. Rész: A bál..

Jezz kiszaladt az ajtón majd le a lépcsőn kinyitotta az ajtót és körülbelül egy perc múlva kiabálta is a nevem, hogy indulhatok. Nevetségesnek találtam az egészet, de pár pillanatig tényleg úgy éreztem mintha hercegnő lennék. Mikor megláttam Aaron a lélegzetem is elállt. Nagyon elegáns volt.

Ez a ruha még jobban kiemelte azt a hatalmas, csodaszép kék szemét. Kíváncsi voltam vajon ő mit érez. Az elején nem nézet fel nem tudtam elképzelni, hogy miért talán este mondtam neki valamit, de mikor rám nézett tudtam, hogy nem tettem semmi hülyeséget. Nem tudom honnan tudtam, de tudtam.

- Gyönyörű vagy! – ahogy elhagyták a száját a szavak éreztem, hogy az arcomat elönti a pír.

- Köszönöm. Te is nagyon elegáns vagy.

- Annyira szépek vagytok együtt. – fakadt ki Jezzy.

- Jezz ne… - kezdte bele a mondatba Aaron, de félbeszakítottam.

- Igaza van, tényleg jól nézzünk ki. – nem hazudtam. Attól még hogy nem vagyunk „úgy” együtt attól még nézhetünk ki jól együtt.

* megszólal a csengő*

- Biztos a kocsi. Nagyon pontos.

- Még kocsit is küldtek értünk? Sok ember lesz ott? – mintha egy kicsit megijedt volna.

- Rengetegen és sok a híresség is. Én mikor tavaly elkísértem L. azt hittem padlót fogok. Olyan, mint amikor a sztárok végig mennek a vörös szőnyegen. Csak itt nincs szőnyeg, de a kordon és a fotósok megvannak. – áradozott Jezzy.

- Azért ne hozd, rá a frászt még meggondolja magát és nem kísér el. – mondtam és elindultam az ajtó felé.

- Én aztán nem. Én leszek, holnap a címlapsztár meglátják, milyen helyes vagyok, és csak engem fotóznak,  a hírességek elbújhatnak a hátam mögött.

- Valakinek nagyon nagy az önbizalma. Majd kiderül, hogy fogsz ott viselkedni te szupersztár. – Aaron beült a kocsiba, de még mielőtt beültem volna mellé oda léptem Jezzhez és megöleltem. És a fülébe súgtam:

- Minden egyes kis információt írj meg SMS-en, de tényleg mindent.

- Jó, de ne velem foglalkozz, érezd jól magad és hozz nekem valami finomat.

- Feltétlenül. – nyomtam egy puszit az arcára és beültem Aaron mellé. A sofőr is beült majd elindultunk.

Mikor megálltunk kinyílt a kocsi ajtaja és tudtam, hogy most csakis arra kell koncentrálnom, hogy ne, essek el a ruhába. ( Vagy két évvel ezelőtt sikeresen estem el úgy hogy utána egy szép lila folttal lettem gazdagabb.) Kiszálltam megvártam még Aaron is kiszáll majd elindultunk. Fél úton szinte megijedtem mikor éreztem, hogy valami hozzá ér a kezemhez. Aaron megfogta a kezem. Nem mondanám, hogy nem esett, jól de nem értettem miért, de nem húztam el a kezem. Mikor beértünk megkerestem anyáékat és szóltam, hogy megérkeztünk. Leadtuk a táskákat majd bementünk a bálterembe.

- Minden évben egyre szebb lesz és jobb ez a hely.

- Nem tudom, most vagyok itt először tényleg nagyon szép. És mit szoktatok itt csinálni?

- Majd 20:30-kor lesz a vacsora addig pedig beszélgetni meg hasonló dolgokat. De vannak mini szendvicsek, meg amit anyukád sütött sütemények.

- És miért kellett 2 torta? Mert anya azt mondta két nagyot kellett sütni.

- Valószínűleg anya a születésnapom miatt rendelte. Pedig mondtam, hogy nem kell.

- Most van a születésnapod? – nézett rám döbbenten.

- Nem majd szerdán. De anyu meg van áldva vele, hogy most is megünnepeljük. Minden születésnapomat felfújtak mondván, hogy az egyetlen gyermekük vagyok és kiérdemeltem az ünneplést.

- Értem. Már meg ijedtem, hogy nem hoztam ajándékot. Átérzem a dolgot volt mikor anya úgy rendezett születésnapi bulit, hogy csak olyanokat hívott, meg akiket nem ismerek vagy nem szeretek.

- Elég gáz lehetett. Nekem is voltak születésnapi bulijaim. De sose voltunk sokan. Anya nem arra adott, hogy hány ember van ott hanem, hogy mindenki remekül érezze magát.

- És miket kaptál ajándékba?

- Legtöbbször könyvet kértem vagyis sok-sok könyvet. Jezztől pedig mindig bögrét kapok és egy apróságot. És te?

- Változó mindig attól függ milyen korszakomat éltem. Lézerkardtól kezdve a gördeszkáig minden fajta dolgot kaptam, ami épp megtetszett.

- Azért a lézerkardal megnéznélek most. Gyere, nézzünk, szét mit lehet inni, mert vattát köpök a sok beszédtől. – megcéloztuk az első pultot ahol mindenféle ital volt én egy almalevet kértem Aaron pedig pezsgőt választott. Megnéztünk mindent. Ilyen eseményekre apáék összegyűjti a díjakat és a régi csecse-becséket, amiket jótékonysági esteken vettek. Majd miután körbe jártuk a termet beszélgettünk néhány munkatárssal és sok olyan emberrel, akikről fogalmam nem volt, hogy kik, de ők tudták, hogy én ki vagyok. Épp vagy már az ezredik ember állított le minket üdvözölni és megdicsérni a ruhámat mikor anya felment a színpadra és elkezdte a köszöntő beszédjét.

- Üdvözlök minden kedves megjelentett ezen a csodás estén. Remélem, mindenki remekül érzi magát. Kérem, mindenki foglalja, el a helyét ahova a jegye szól. A vacsorát nemsoká tálalják. Bárkinek bármilyen panasza lenne, ne féljen megkeresni engem vagy a férjem. A vacsora után egy kis műsorral készültünk, mint minden évben. Köszönöm még egyszer mindenkinek, aki eljött és jó étvágyat! – anyából áradt a magabiztosság. És olyan csodaszép volt abban a hatalmas fekete estélyibe. Miután lejött az emelvényről oda jött hozzánk.

- Na, milyen voltam?

- Nagyon jó! – próbáltam a legnagyobb átéléssel mondani, mert tudtam mennyit jelent ez neki.

- Tényleg nagyon jó tetszett lenni. – mondta aranyosan Aaron.

- Köszönöm. Aaron anyukád most jött meg épp a tortákat hozta meg, ha gondolod, köszönj be neki a konyhán van.

- Jó ötlet köszönöm. – és elindult a konyha felé.

- Nem is mondtad, hogy Aaron jön és nem Keyl. És tényleg hol van Keyl?

- Hosszú sztori anya. Legyen annyi elég hogy Keylal szakítottunk.

- Hogy-hogy? Olyan szépek voltatok együtt. És most akkor Aaronnal vagy? Még gyorsan elfelejtetted.

- Jaj, anya nem vagyunk együtt Aaronnal. És ha együtt lennénk, se lenne sok beleszólásod. – már kezdtem ideges lenni, hogy mindenki az én magánéletemmel foglalkozik.

- Az anyád vagyok, ha nem tévedek, csak bele szólhatok. De nem állt szándékomba veszekedni vagy megbántani majd elmeséled, ha készen állsz rá.

- Akkor ezt megbeszéltük. Na, megyek, megnézem Aaronékat. – ezzel sarkon fordultam és ott hagytam anyát. Mikor beléptem a konyhába azt hittem elszédülök. AZ emberek mintha repültek volna rohantak fel alá. A főszakács kiabált mindenkivel. Lábujjhegyre álltam, hogy körül nézzek, merre vannak Aaronék. Az egyik kis sarokba voltak két hatalmas tortával. Megpróbáltam átvágni magam a tömegen.  Hősiesen álltam ki a próbát.

- Ez aztán a tornagyakorlat nem is, amit órán csinálunk.

- Mert mit csináltál, most ami felért annak?

- Én kérem szépen átvágtam vagy 30 sürgő forgó szakácson és pincéren 40 fokba egy estélyiben.

- Na, akkor én mit mondjak megsütöttem két behemót tortát, amik mindjárt elolvadnak, ha nem visszük el innen.

- Szerintem a hűtőszobába vagy mibe be lehet tenni. Egyébként nagyon szépek és finomak a sütemények a torták meg eszméletlenül csodaszépek.

- Köszönöm. Akkor varázsoljuk be ezeket oda. L. nyisd ki az ajtót n koszold össze a ruhád. – miután sikeresen elrendeztük a tortákat visszamentünk és elfoglaltuk a helyünket.  Megettük a vacsorát voltak benne olyan dolgok melyet nem nagyon szívesen tennék a számba ezért inkább maradtam a hagyományos ételeknél, de Aaronnak nagyon bejöttek a különleges ételek. Mindenből evett egy keveset.  Vacsora közben kaptam egy képet Jezztől amihez nem kellett semmit sem hozzáfűzni.

 Kibékültek. Majd kiugrottam a bőrömből, amihez hangot is adtam. Minden szempár rám szegeződött hírtelen nagyon melegem lett, valószínűleg azért mert olyan vörös lettem, mint egy rák. Teljesen megérte, hogy ütődöttnek néztek, mert végre újra együtt vannak és ez mindent megért.

A főétel után megnéztünk egy műsort. Három aranyos gyerek adott elő egy műsort. A műsor után anya megint felment a színpadra.

- Remélem mindenkinek ízlett a vacsora és jól érzi magát. Mielőtt felszolgálnánk, a desszertet szeretnék átadni valakinek a születésnapi ajándékát. Leighton kérlek, gyere fel a színpadra. – na, jó ez már egy kicsit sok eddig sose kellett színpadra állnom és nem most akarom elkezdeni. De ha nem megyek, fel anyát szégyenbe hozom. Gyorsan körbenéztem megkerestem a legrövidebb menekülési tervet majd felálltam. Hatalmas erő kellett hozzá hogy ne az ajtó felé induljak meg, de sikerült. Ahogy felmentem a színpadra megöleltem anyát majd próbáltam szemkontaktust tartani vele nehogy meglássam azokat a szempárokat, amik épp rám szegeződnek.

- Drágám tudom, hogy sok minden történt veled mostanság ezért apáddal úgy döntöttünk rád fér egy kis kiruccanás. Mivel mi nem hagyhatjuk itt a céget beszéltünk Jezzy anyukájával és engedélyt kaptatok, hogy csak ti ketten elmehessetek Rio-ba. A gépetek hétfő reggel indul. Örülsz?

- Nagyon szépen köszönöm! – öleltem meg.

. Hozhatják a desszerteket. – és a pincér sereg beáramlott a konyhából elől kisebb süteményekkel és a végén a két nagy tortával. Sokkal szebbek voltak itt, mint ahogy bent láttam az előbb.

Az én tortám

 A színpadról lefele menet azon gondolkoztam, hogy lehet ilyet sütni egyáltalán. Megálltam a terem közepén a tortám előtt és elkezdtem felszelni a tortát. Nem vágtam csak 4 szeletet a többit meghagytam a pincéreknek. Megfogtam a tányérokat, kettőt oda adtam anyáéknak még egyszer megköszöntem az ajándékom majd visszaültem a helyemre. A harmadik tányért pedig Aaron elé tettem le. Megölelt és felköszöntött és elkezdte enni a sütit. Én is megkóstoltam olyan volt mintha soha életembe nem ettem volna még édességet. A csokoládé krém mintha a mennybe repített volna. Nagyon finom volt. Megkóstoltam a másikat is az madártej ízesítésű volt és az olyan ahw.. volt. Miután mindenből ettem úgy éreztem, hogy kipukkanok. Akkor szólalt meg a zene. Nagyba beszélgettem a mellettem ülő nővel mikor oda lépett mellém egy szőke fiatal férfi.

- Felkérhetném egy táncra? – nézet rám reménykedve.

- De hisz senki sem táncol. – néztem körbe a termen.

- Ha senki sem kezdi el, akkor nem is fognak. – ránéztem Aaronra, aki mosolyogva biccentett a fejével.

- Egyszer élünk. - és a kezébe tettem a kezemet. Igaza volt miután mi elindultunk többen is felálltak táncolni. Két hosszabb számot is végig táncoltunk épp el akartam indulni a helyemre mikor Aaron megragadta a kezem és visszarántott a táncparkettre.

- Ügye te se hitted el hogy velem nem fogsz táncolni?

- Csak reméltem pihenhetek egy kicsit. Még apával is táncolnom kell ez már nálunk szokás.

- Sajnálom, de most még lendületbe voltál. – megpörgetett. Majdnem elestem, de megfogott. Lement egy két gyorsabb szám majd megszóltat egy lassú. A fejemet a vállára hajtottam és úgy táncoltunk tovább. Elrepült az idő. Konkrétan elvesztem a karjai között fel se tűnt, hogy lassan egy egész órája táncolunk. Mindez csak akkor tűnt fel mikor apa a semmiből ott termett és máris vele táncoltam.

- Hogy érzed magad tündérem?

- Remekül. És te? Minden rendben volt?

- Csak kisebb problémák voltak, de ha azok nem lettek volna, akkor nem lenne ilyen jó az egész. Örülsz az ajándékodnak?

- Igen! Alig várom már az utat. Bár a repüléstől nagyon félek, de majd elterelem a figyelmemet valamivel.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.. – megtanultam az évek során, ha apa így vezeti fel a kérdést, akkor valamilyen kellemetlen dologról van szó.

- Miért nem Keyl kísért el ma este? – igen, ahogy sejtettem már megint itt vagyunk.

- Szakítottunk.

- Megbántott? Vannak ismerőseim, ha gondolod, megveretem. – viccesebb se kell, mikor apa előadja a maffia főnököt a kis okos, kocka szemüveges ember, akiről messziről látszik, hogy egy legyet se bántana, eljátssza a nagy menőt.

 - Nagyon szépen köszönöm, de ha nem muszáj, akkor nem élnék ezzel a lehetőséggel, de ha szükségem lesz az „ismerőseidre” feltétlenül szólok.

- Rendben.

- Apa én lassan megyek hazafelé. Nagyon elfáradtam és a holnapi napot a pakolásnak akarom szentelni, ami egész napos program.

- Egyet értelek. A te tempóddal még tegnap el kellett volna kezdeni. – nyomott a homlokomra egy puszit és elengedett. Gyorsan elköszöntem anyától is mondtam neki, hogy az összes süteményt tegyék le a szobám elé. Majd szóltam Aaronnak hogy menjünk.  A kocsiba felhívtam Jezzt közölni vele mit „kaptunk” a születésnapomra mire a válasz 1 perc visítás volt az-az igazi fülsüketítő. Lehetséges, hogy jobban örült mit én. Nem tudtam lebeszélni arról, hogy ne aludjon nálam ma, vagyis az órát megnézve holnap.

Pedig közöltem vele, hogy nagyon álmos vagyok. De az volt a válasz „Nem érdekel, majd addig mesélek, míg nyitva bírod tartani a szemed és te is mesélni fogsz! Aludni se bírok.”

Végig beszéltem vele az utat szegény Aaronnal nem is foglalkozva. De megpróbáltam pótolni, míg nem jött meg a taxija leültünk a ház előtti lépcsőre és kibeszéltük a mai napot.

- Bocsánat hogy nem foglalkoztam annyit veled, mint kellett volna pedig én hívtalak el.

- Nem volt olyan súlyos.  De élvezted az estét?

- Nagyon! És nagyon köszönöm, hogy elkísértél.

- Az lényeg hogy élvezted. Én is nagyon jól éreztem magam nem voltam még ilyen eseményen. És azok után, ahogy meghívtál senki se tudott volna nemet mondani neked. – volt valami hamisság a szemébe mintha tudná, hogy nem emlékszem.

- Igen? Pontosan hogy is hívtalak el?

- Ohh nem is emlékszel? Ez szomorú pedig teljesen józan voltál. – a mosolya most már kiteljesedett és látszott rajta mennyire élvezi a dolgot.

- Muszáj kínoznod? Mond már el mennyire égettem le magam.

- El se hiszed, milyen aranyos fejet vágsz, mert nem tudod mit csináltál.

- Gonosz vagy. Akkor én be is megyek. Te meg megvárhatod a taxidat egyedül. – felpattantam és kinyitottam az ajtót mikor megragadta a kezem és magához rántott. A pillanat töredéke alatt ott álltam vele szembe néztem rá értetlenül mire ő megcsókolt. Belevesztem a csókjába az ajkai annyira puhák és hidegek voltak mintha a lelkemet hűsítették volna. Kényszerítenem kellett volna magam, hogy eltoljam magamtól, de nem ment. Mintha összeforrtunk volna még csak egy pillanatra is, de nem voltam képes eltaszítani magamtól. Nem tudom meddig lettünk volna képesek ott állni, de a taxi megjött és elég energiát kaptam, hogy gondolkozni tudjak. Remegett az egész testem, de tisztán elképzeltem a tervet és azon voltam, hogy sikeresen végre hajtsam. Nagyon gyorsan megfordultam a kezemet kirántottam a kezei közül és berohantam az ajtón majd villámgyorsan becsaptam. Nem ez volt a legjobb terv, de annál mindenképp jobb volt, hogy szembe nézzek vele mit csináltunk. Felszaladtam a szobámba ledobtam a ruhám és vettem egy forró zuhanyt. Csak annyit értem vele hogy még fáradtabb lettem. Kiléptem a fürdőszoba ajtón és majd szívrohamot kaptam mikor megláttam Jezzt az ágyamon a telefonommal a kezébe.

- Úgy látom neked is van mesélnivalód. – fordította felém a telefon képernyőjét, amin egyre több üzenetet mutatott Aarontól. A másik kezével az ablak felé mutatott, amin egy cetli volt felragasztva.

- Ohh! Mondtam én, hogy a szerelem tönkre teszi az életet. Miért nem lehet olyan, mint a könyvekben.

- Nem egyszer kihangsúlyoztam már, hogy legyél leszbikus. A nők tudják, mik kellenek a nőknek. Ha nem lenne nekem ott Nate biztos átváltanék a saját fajtámra.

- De akkor is csak biszex lennél nem leszbikus. És én a férfiakhoz vonzódok. De nem tudom melyikhez.

- Gyere, gyermekem meséld, el mi nyomja a pici szívedet. Majd én megmondom mi a helyes. – felöltöztem addig meghallgattam hogyan békültek ki Nate-k. Egy happy sztori. Ettől csak azt éreztem, hogy engem nagyon elrontottak. Kinyitottam az ablakot és leszedtem az üzenetet betettem az éjjeli szekrényem fiókjába majd befeküdtem Jezzy ölébe és elkezdtem mesélni.

- Melyikkel kezdjem?

- Összefüggő történetet mondjál nekem légy szíves. Úgy tudom csak felfogni.

- Oké. Akkor kezdjük azzal a ténnyel, hogy még mindig szeretem Keyl-t. Tudod, hogy nem tudom, hogy hívtam meg Aaront a mai estére, de ez nem is érdekelt egész este szinte el is felejtettem. Nagyon jól éreztem magam vele beszélgettünk és úgy igazán megismertük egymást. Aranyosan még táncolt is velem lassúztunk és olyan jó érzés volt. Majd mikor ide értünk felajánlottam neki hogy megvárom vele a taxit. Leültünk a lépcsőre és elkezdtünk beszélgetni. Bocsánatot kértem, hogy elhanyagoltam egy kicsit ő pedig felhozta a meghívásomat. Tudta, hogy nem emlékszem rá és próbálta elérni, hogy nagyon kellemetlenül érezzem magam, mert állítólag akkor nagyon aranyos fejet vágok. Úgy döntöttem kint hagyom egyedül, ha nem akarja elmondani épp kinyitottam az ajtót mikor magához rántott és megcsókolt. Nem tudtam eltolni magam tőle belevesztem a csókjába majd jött a taxis én pedig berohantam és becsaptam az ajtót magam után. Nagyjából ennyi volt, ami most történt.

- Az aztán izgalmasnak bizonyul. Most olyan unalmasnak érzem magam, hogy csak úgy simán beleszerettem a pasimba és az óta is együtt vagyunk.

- Akkor cseréljünk. Én szerettem unalmas lenni, azaz ember lenni, akit senki sem vesz észre. Na de akkor adjál nekem egy bölcs tanácsot.

- Válaszd azt, akit szeretsz. Ennyi az egész. Melyiket szereted?

- Mind a kettőt. – kimondtam és nem tagadhattam tovább beleszerettem egyszerre kettő emberbe.

- Jajj L. nehéz lesz még neked a szerelmi életed. Ezt hogy csináltad?

- Ha én azt tudnám. De nem is gondolkozom ezen majd Rio után. Addig elfelejtek minden férfit az életemből.

- Hagyod, hogy addig szenvedjenek? Nagyon gonosz vagy. Legalább beszélj velük. Keyl konkrétan két napja részeg. Nem is tudom, hogy mászott fel az ablakodig.

- Nem akarok vele beszélni. Vagyis de-de ohhh. Most mennyire utálom magam. Írok mind a kettőnek egy üzenetet, ha segítesz előbb elolvasni miket írt Aaron.

- Jajj azokat már elolvastam. Gyorsabb lesz, ha én mondom, el mintha elolvasod. Azt írta, hogy nem akart letámadni, és hogy nem vár viszonzást, de nem bírta tovább, és hogy azt hiszi, hogy beléd szeretett. És találkozni akar, veled mielőtt elmész tisztázni mindent.

- Most próbállak nem megölni, mert elolvastad őket. Mázlid hogy nagyobb gondom is van.

- Jajj mintha most fordult volna elő először. Mit írunk nekik?

- Keylnak azt hogy holnap kettőkor találkozzunk a játszótéren. És ha még mindig részeg lesz, akkor jobb, ha el se jön. Aaronnak meg hogy estefelé találkozzunk valahol. 

- Még mindig nem hiszem el, hogy egy évvel ezelőtt még egy udvarlód sem volt most pedig két srác is epekedik érted.

- Én se. Megírod nekik vagy írjam meg én?

- Megcsinálom. Meg akkor jobb, ha írunk Nate-nek is hogy józanítsa ki a lovagodat holnapra.

- Oké. – becsuktam a szemem. De csak egy pillanatra, de nem tudtam kinyitni elnyomott az álom. 

XVIII. Rész: Buli..

 - L. kelj fel el fogunk késni. – próbált felkelteni Jezz.

- Nem akarok menni! Sehova se. Szükségem van rá. – megdörzsöltem a szemem majd a fejemre húztam a takarót.

- Pont ezért kell elmennünk, itthonról hogy ne, gondolj rá. Na, emeld meg a valagadat és célozd meg a fürdőszobát vagy leöntelek egy pohár vízzel.

- Most nagyon utállak! Csak hogy tudd. – tudtam, ha nem kellek, fel tényleg leönt amilyen bolond.

- Dehogy utálsz! Na, csipkedd magad. Míg szépen mondom.

- Valaki nagyon fenyegetős kedvében van. Tudod, mit fogok felvenni? Mert nekem fogalmam nincs. De valami feketét kereshetnél nekem.

- Jó akkor valami fekete és valami szexi rendel. Azon gondolkoztam, hogy kivel mész el az estélyre?

- Egyedül. Eddig is egyedül mentem most se halok bele. – égették a számat az elhagyott szavak. Mindig is egy sráccal akartam menni, mint a könyvekben, de azok csak mesék és nem a valóság.

- Végül is van benne valami.  Ez a ruha honnan van? Nagyon jól nézz ki.

- Nem tudom valahonnan kaptam szerintem.

- Mindegy ebbe fogsz jönni. – nagyon magabiztos volt Jezz ami rám fért.

Felöltöztem majd leültem, hogy Jezz megcsinálja a hajam. Besütötte az egészet úgy néztem ki, mint egy hercegnő. Mikor én is és ő is teljesen elkészülünk lementünk a konyhába enni valamit. A hűtőbe volt még egy kis rántott hús. Épp keresni akartam valami édeset mikor megszólalt a csengő. Kimentünk beáztam az ajtót és fogtunk egy taxit. Nem nagyon tudtam/ érdekelt merre megyünk. A taxis kitett minket egy kis pincebejáró előtt. A szívem egyre hevesebben vert izgultam, mert nem sokszor jártam még ilyen helyen. Megérdeklődtem Jezzt hogy Natet miért nem hívta, de azt mondta, hogy Keylal elmennek inni valamerre. Mikor leértünk tele volt a hely velünk, egykorú fiatalokkal. Leültünk a pulthoz és rendeltünk egy-egy rövidet. Majd kerestünk egy üres dobot és mindenki a saját italával helyet foglalt. Üvöltött a zene alig lehetett érteni egymást, de meg volt ennek is a hangulata. Elvesztem a zenébe. Nem volt az én stílusom, de volt egy-két olyan zene, amit ismertem. Hamar elfogyott az itókám ezért elmentem hozni egy másikat és mindenkinek vittem egy-egy felest. Aaron nem volt halandó elfogadni mondván hogy, valakinek józannak kell maradni, hogy haza, találjunk ezért megittam az övét is. Éreztem, ahogy elkezd hatni az alkohol, ahogyan a vérembe kerül, és egyre inkább kezdem elveszteni az öntudatomat. Mikor már több mint 2 órája ott voltunk úgy döntöttünk keresünk egy másik helyet. Nem messze találtunk egy disco féleséget. Egyből elkapott a táncolhatnék. Miután leültünk megfogtam Aaron kezét és felrángattam a tánc parkettre. Nem vagyok valami jó táncos, mert mindig rágörcsölök a dologra, de most nem így volt teljesen nem érdekelt ki mit gondolt csak táncolni akartam. Néhányszor meg-megbotlottam, de el nem estem, ami haladásnak számított.  Elfelejtettem minden jót és rosszat és csak a jelenre figyeltem oda. Aaron mosolyogva figyelt. Minden tökéletes volt addig a pillanatig, ameddig amíg valaki meg nem fordította Aaront és a következő pillanatban a földön hevert. Kellett néhány pillanat, míg fel tudtam fogni mi történt. Ahol az előbb Aaron állt ott épp Keyl nézett rám.  Mintha megfagytam volna néztem a szemébe, nem tudtam mit csináljak mikor eszembe jutott, hogy Aaron a földön fekszik.  Letérdeltem mellé megnézni jól van-e. Vérzett az orra. Keyl kiabált nekem valamit, de nem figyeltem oda rá. Segítettem felállni Aaronnak és a pulthoz kísértem. Elállítottuk az orrvérzést majd úgy döntöttem ennyi bulizás épp elég volt. Mikor már kint voltunk és elindultunk hazafelé valaki megfogta a karomat.

- Miatta szakítottál velem? – kiabálta Kel Aaron felé biccentve a felé. Látszott rajta hogy ő se a legjózanabb ember köztünk.

- Nem! És ezt te is tudod. Te miattad volt az egész. – el akartam bújni. Az elmém legmélyebb zugába hogy senki se szólhasson hozzám, de nem tehettem, mert ez nem egy könyv. Megpróbáltam kitisztítani a fejemet és józanon gondolkodni. Kirántottam a karom a kezei közül majd elindultam Jezzyék felé.

- Leighton! Nem teheted, ezt velem szeretlek. Hallod SZERETLEK. És semmi más nem érdekel. Kérlek, bocsáss meg. – ennyi volt a józan Leighton eltűnt és nem bírtam ki hogy ne adjam ki magamból azt a hatalmas dühöt, ami a szívemet nyomta.

- Én is szeretlek! Ezt akartad hallani? De nem bírok melletted, lenni hát nem érted? Lesz egy gyereked, de nem is ez a legrosszabb, hanem a te hibád minden, ami rossz. Ha elmondtad volna az elején, akkor megbeszéltük volna, akkor nem törted volna darabokra a szívem, nem történt volna meg Jezz balesete se. Gondolj bele az én helyzetembe Keyl! Te mit tennél? Megcsókolnál és azt mondanád semmi baj sincs, majd nevelhetjük együtt a gyereked? Nem bírlak utálni, mert te vagy az első szerelmem és még most is szeretlek, de nem bírok a közeledbe lenni, az is elég, hogy mindig rád gondolok!.- és kijött minden, ami eddig a szívemet nyomta. A számban éreztem a könnyeim sós ízét. Láttam rajta, hogy nem erre számított és jobban jár, ha most hagy elmenni. Megpróbáltam egy kicsit összeszedni magam végig sírtam az utat. Nem is mertem belegondolni, hogy mit is gondolhat rólam most Aaron. Biztos valami hisztis picsának tart. Jezz kiszállt a kocsiból majd a kocsi az én házam előtt állt meg.

- Bocsánat a mai estéért gondolom nem ilyenre számítottál.

- Még nincs vége az estének. – kiszállt ő is a kocsiból kifizette a sofőrt. Csinálhatnánk még valamit, hogy jobb kedved legyen. – rám mosolygott, amitől a szívem mintha kevésbé fájt volna.

- Kétlem, hogy élveznéd a társaságomat ezek után.

- Majd kiderül, ha nem élvezem, akkor haza megyek. Addig is találjunk ki valamit. Van erre éjjel nappali?

- Van egy, ami elég közel van. Mit akarsz venni? -

- Majd ami megtetszik. Szeretem a spontán dolgokat. Nem veszel fel valamit? Kezd hűvös lenni?

- De bemegyek, veszek fel valamit. Te nem fázol? Nézhetek valami felsőt neked is.

- Nem hiszem, hogy jól állna nekem a stílusod. Jobban vonz a rózsaszín, de azért köszönöm.

- Nagyon vicces vagy! Nem az én ruhám közül gondoltam. Vannak unokatestvéreim ruhái, amiket itt hagytak mikor utoljára erre jártak meg apunak is vannak olyan ruhái, ami nem esik le rólad. – most először sikerült igazi mosolyt csalnia valakinek az arcomra.

- Jól áll neked, ha mosolyogsz. Jobban, mint ez a szomorkás izé. – lökött oldalba és elindult a bolt felé.

A bolt olyan volt mintha kihalt volna csak egy öreg nő állt a kasszánál. Nem mondanám, hogy nagy lett volna a bolt kínálata, de minden meg volt benne, ami ahhoz kell, nehogy éhen haljon az ember.

- Mit is veszünk? – kérdeztem érdeklődve.

- Majd mindjárt kitalálom. – a mondat befejeztével a kezembe nyomta a kosarat és elindult az édességek felé.

- Egy ilyet és egy ilyet ó ez is jónak tűnik! – közbe se tudtam szólni ő csak pakolta tele a kosarat. Mikor úgy találta elég az édességekből megcélozta a bolt azt a sarkát ahol az alkoholkínálat volt.

- Mit szeretsz inni?

- Úgy hiszem eleget ittam már ma. – éreztem, hogy nem lett jobb a kedvem.

- Na, most figyelj ide rám. Nem kell sajnáltatni magad, ami történt megtörtént nem tehetsz ellene semmit a sebek megvannak, csak annyit tehetsz, hogy megpróbálod elterelni a figyelmedet azokról a dolgokról és pont ezért vagyunk most itt. Úgyhogy nem szeretném meglátni, hogy szomorú lennél és ne is gondolj rá. Ki se mond a nevét. Maximum én szidhatom hisz majdnem eltörte az orromat az a vadbarom. Megbeszéltük? – épp egy ilyen barátra van szükségem, Jezzel kibeszélhetjük a pasikat meg minden olyan dolgot, ami ciki és kínos Aaronnal pedig elfelejthettem az összes problémámat.

- Oké! – mosolyogtam, és próbáltam megtörni a komoly hangulatot, amit én okoztam. Betettem egy üveg „fogalmam sincs milyen” szeszes italt.

- Látom megértetted mit mondtam. És szerintem ennyi kaja elég is lesz az elkövetkezendő két hétre. Neked kell még valami?

- Neem! Mehetünk. De hova is? – teles tele voltam kérdésekkel. Fogalmam nem volt róla mit fogunk csinálni 5 perc múlva.

- Nem tudom, akármerre amerre kedved van. Valami szabad térre esetleg park vagy valami hasonló helyre.

- Oké! De előbb fizessünk, és majd utána keresünk valamit.

A hölgy egy kicsit nézet minket bolondnak ennyi cuccal.  Látszott rajta hogy nem nagyon élvezi az éjszakai munkát vagy akármilyen munkát. A bolt után elindultunk legközelebbi parkba. Időközbe rádöbbentem, hogy a házunkhoz minden nagyon közel van. És hogy ez nagyon jó dolog. J Mikor találtunk egy viszonylag tisztának mondható padot leültünk kiborítottuk a sok kaját a padra és elkezdtünk enni. Majd Aaron kibontotta az addigra kiderült, hogy különleges ízesítésű bort.

- Nem soká vége az iskolának. Merre szeretnél tovább menni vagy a szüleid cégéhez állsz be? – egy kicsit meglepett a kérdés ilyen „korán” a tovább tanulásról beszélgetni, de miért is ne.

- Vannak ötleteim, de még nem tudom biztosan. És te?

- És mik az ötleteid? Én egyáltalán nem tudom csak annyit, hogy tovább megyek valamelyik egyetemre, de még a szakot nem tudom, vonz az újságírás és a fényképészet.

- Engem is érdekelnek ezek a dolgok, de jobban vonz, hogy segítsek az embereknek.

- Ezt kifejtenéd bővebben?

- Olyan cégnél szeretnék dolgozni, amik rendezvényeket, szerveznek adománygyűjtést vagy programokat a beteg gyerekeknek, embereknek. A leukémiásoknak, tolószékeseknek és a többi rászorulónak.  És majd szeretnék idővel egy saját céget is. Hogy tudja, tényleg jó helyre megy a pénz.

- Ez nagyon szép dolog. Majd ha újságíró leszek, akkor készítek veled egy interjút.

- Szavadon foglak. – elbeszéltük az időt nagyon álmos lettem ezért végigfeküdtem a padon és a fejemet Aaron lábára hajtottam. 

  Emlékszem, hogy néztem egy ideig a napfelkeltét aztán valószínűleg elaludtam vagy nagyon kiütöttem magam, mert nem emlékeztem, hogy kerültem az ágyamba. Mikor ki keltem az ágyból találtam egy cetlit a fürdőszobába a tükörre ragasztva.

„ Az estélyen találkozunk! Aaron”

- Na, jó erre végkép nem emlékszem! –mondtam magamnak a tükörbe. Tényleg megkértem volna Aaront, hogy jöjjön el velem? Nem mintha bánnám, mert nagyon élvezem a társaságát. De vajon mit mondtam még neki? Remélem azért nem vallottam neki szerelmet. Vajon felhívjam? Vagy majd kiderül minden este? Mit fogok fel venni? De még van pár órám, hogy kitaláljak mindent. Nyugi Leighton nem vagy teljesen hülye.

- OOOOoohhh!- kiabáltam és visszafeküdtem az ágyba.

Úgy döntöttem nem kellek ki az ágyból, míg dél el nem múlik. Ételt egyáltalán nem kívántam és szomjas sem voltam. Anyáék biztosan az utolsó simításokat végzik, hogy minden tökéletes legyen tehát semmi sem akadályozott meg a tervembe. Pontosan addig a pillanatig, míg meg nem szólalt a telefonom 11:34-kor.

- Otthon vagy még? Kellene egy kívülálló véleménye. Mindjárt ott vagyok. – És le is csapta a telefont.

Muszáj voltam ki kelni az ágyból, ha nem akarom halálra ijeszteni Jezzt a kinézetemmel. Megmostam magam és pillanatok alatt már ott is volt.

- Mi a baj életem? – látszott rajta hogy baj, nem tudtam eldönteni milyen a baj ezért próbáltam kedves lenni.

- Nem tudok semmit? – és egy nagy lendülettel végig vágódót az ágyon.

- Már megint nem emlékszel? – kérdeztem hirtelen.

- Nem! Mindenre emlékszem. Csak nem tudom, mi van most Nattel.

És ekkor esett le, hogy míg magamat sajnáltam elfelejtkeztem Jezz problémájáról pedig az se valami álom.

- Beszéltetek? – próbáltam kipuhatolózni m történt kettőjük között.

- Igen, vagyis nem, vagyis nem tudom. Oh, ez olyan nehéz. Tegnap este a balhé után felhívott és megkérdezte, hogy vagy és mondta, hogy találkozzunk.

- És találkoztok?

- Nem tudom. Szeretnék, de nem akarlak megbántani vele. Én nem haragszom rá hisz szeretem, nagyon-nagyon szeretem.

- Jaj de bolond vagy. Nem haragudnék meg ez a te dolgod nincs jogom beleszólni. És ma mindenhez pozitívan állok hozzá. És nem gondolok Keylra.

- Mi történt? – felcsillant a szeme.

- Aaronnal még elmentünk egy parkba beszélgettünk és belém beszélte, hogy nem érdemes szomorúnak lenni és igaza van.

- Ti leráztatok engem! Ez most nagyon fáj. De túlteszem, magam rajta mesélj inkább.

- Bevásároltunk egy halom rágcsát és valamiféle bort. Ettünk ittunk és beszélgettünk. Majd valahogy itthon ébredtem fel. De nem is ez a legviccesebb, hanem az hogy elhívtam az estélyre.

- Az korrekt! De én mondtam, hogy hívd el. Úgyhogy hízik a májam.

- Jah..  Megint megcsinálod a hajam? Vagy sietsz valamerre? De mindenek előtt beszélj Natel.

- Oké akkor most fel is hívom. És megbeszélem, vele mikor találkozunk.

- Mond meg neki, hogy puszilom. – kiabáltam utána, de nem vagyok benne biztos, hogy hallotta, mert már akkor bezárta a szobám ajtaját.

Azon gondolkoztam így egyedül voltam, hogy milyen legyen a hajam. A ruhát már tudtam, mert eszembe jutott, hogy anyával megvettük már vagy egy hónapja. Abban maradtam, hogy majd Jezz eldönti.

- Visszajöttem! – csapódott ki az ajtó.

- Na és mit beszéltetek?

- Hogy megvárom, míg elmentek és eljön ide értem az anyukája kocsijával és elvisz vacsorázni. Addig pedig Keylt józanítja. Beszélhetek, róla vagy nem akarsz róla hallani sem?

- Igen, de ne sokat. És hova mentek? Elegáns helyre? Mert akkor nem ártana átöltöznöd. (egy szürke trottyos gatya volt rajta és egy rózsaszín hátul csipkés kis póló) Felvehetsz valamit, ha találsz itt olyat, ami megfelel.

Jezzy ruhája

- Imádlak. – nyomott egy nagy puszit az arcomra és megcélozta a ruhásszekrényt. Te mit veszel fel?

- Anyáék szobájába van a ruhám. Majd mindjárt áthozom, de előbb lezuhanyozok, addig keres ruhát.

Zuhanyzás közben megbeszéltük milyen lesz a hajam. Nem vittük túlzásba egy szép hajfonat elöl, a többit pedig besütjük. Átmentem a ruhámért és mire vissza értem már üvöltött a zene.

- Azta k* ez csodaszép.

- Tudom. – próbáltam túlkiabálni a zenét.

- Na de akkor álljunk neki a dolgoknak, mert még engem is el kell készíteni.

Jó 4 órát vett igénybe, míg teljesen elkészültem, Jezz nem vitte túlzásba egy kis sminket tett magára én pedig kivasaltam a haját. Anyáék közben haza jöttek, de el is mentek. Csak gyorsan átöltöztek azt mondták a kocsit ide küldték fél 8-ra. Kezdtem izgulni. Nem voltam még férfival sose ilyen helyen csak az unokatesóimmal, akiket nem nagyon tudnék férfinak nevezni. Felhívtam Aaron és közöltem vele mikorra kellene itt lennie. Megnyugtatott, hogy pontos lesz, ne aggódjak. Az a pár óra nagyon hamar eltelt. Megcsörrent a telefonom. Aaron szólt, hogy az ajtó előtt van.

- Mindjárt jövök, csak kinyitom az ajtót. – szóltam oda Jezznek.

- Nem maradj itt.. Majd én kinyitom. Kell a hatásos belépő. Majd ha szólok, akkor elindulsz lefelé a lépcsőn.

- Muszáj?

- Igen. Ez az este tökéletes lesz mindkettőnknek. 

XVII: Rész: Feledés..

- Menj el! – mondtam halkan magam elé. Nem tudtam volna hangosan beszélni mintha a szívem százfelé tört volna.

- Mi a baj? – kérdezte kedvesen és egyben értetlenül.

- Vége! Keyl menj el most! – lehet jobban ki kéne fejtenem magam, de nem voltam olyan állapotba hogy leálljak vele beszélgetni még a szemébe se tudtam nézni.

- Nem még nem mondod el mi a baj. Rosszat tettem?

- Igen! Gyereked lesz a volt barátnődtől. És ez még csak a kisebb gond, mert ha nem biztos, de lehet ezt elviseltem volna, de így nem hogy nem mondtad el.

- D.. de el akartam mondani. Nem teheted ezt velem. L. én csak téged szeretlek.  – megpróbálta megérinteni az arcom, de elfordítottam a fejem.

- Keyl. Menj el! – mostanra volt annyi energiám hogy felemeljem a hangom. A fejemet a térdemre hajtottam és addig nem néztem fel, míg nem hallottam az ajtó becsapódását.

Az érzés leírhatatlan volt az érzések kavarogtak bennem és nem tudtam mit tegyek felültem az ágyra és elkezdtem sírni. Mikor már nem volt több könnyem megcéloztam a fürdőt és engedtem egy fürdő vizet majd belefeküdtem. Épp mikor sikerült nem gondolni azokra a dolgokra kinyílt a szobám ajtaja a frász jött rám mikor arra gondoltam, hogy Keyl jött vissza. De nem ő volt az hanem Jezzy. Gyorsan kipattantam a kádból magam köré tekertem egy törölközőt és kimentem hozzá. Mikor meglátott rám mosolygott, de nem azzal a kedves mosolyával, hanem a fájdalom telivel. Letett az íróasztalra egy dobozt és megölelt.

- Hogy vagy? – kérdezte meg bár nem hiszem, hogy nem tudta volna a választ.

- Szarul, de büszkén! – mosolyodtam el.

- Tartunk egy csajos napot hoztam egy vödör fagyit meg két tábla csokit. Megnézhetnénk valami filmet. Vagy csinálhatnánk valami gondolat elterelőt.

- Nekem mindegy úgy se terveztem ma mást, mint önsajnáltatást.

- Akkor lemegyek, kanálért te addig keress valami jó filmet, de ne romantikust, mert az nem segít inkább valami horror szerűt.

Bekapcsoltam a gépet és elkezdtem filmeket nézegetni rengeteg horror van, de nem sok van, ami meg tudd fogni. Valahogy nem vagyok oda a felesleges öldöklésért. Már a 7. oldalt néztem mikor megtaláltam a megfelelő filmet a Carriet. 

Szeretem magát a színésznőt is és vonzott a története is ezért ennél maradtam. Jezzy feljött a kanalakkal beültünk az ágyba és elindítottam a filmet. A szívem még mindig sajgott és nem felejtettem el semmit, ami ma történt, de próbáltam erős lenni. Mindig mikor eszembe jutott Keyl kényszerítettem magam hogy másra gondoljak több-kevesebb sikerrel össze is jött. A film nagyon tetszett bár Jezz nem nagyon bírt megülni folyton fetrengett, ami engem nagyon idegesített. A csaj a végén meghalt sok embert megölt, mert ők mindig bántották, de nem volt könyörtelen gyilkos maga módján jó ember és a jó embereket megkímélte. Nem ez volt a világ legjobb filmje, de egy jó film volt.

- Na, jöhet a következő? – kérdezte Jezz nagyon vidáman.

- Aha. Mi legyen az? Megint egy horror?

- Láttad már a Mamát? Azt mondják az nagyon jó film.

- Nekem megfelel.

Ennek a filmnek nem nagyon értettem a lényegét még csak 20 perc telt el reménykedtem benne, hogy lesz, enne valami értelmes is mikor megcsörrent a telefonom. Anya hívott.

- Szia, kicsim mit csinálsz?

- Jezzel filmeket nézzünk.

- Beszéltél már azzal a fiúval, akit említettél? Tudod a cukrász fia. Meg kéne beszélni vele, hogy el vállalja-e és hogy miket kéne csinálni. A dolgozó szobába vannak, hozzá a papírok elintézed nekünk?

- Persze legalább csinálok valami értelmeset is ma. Mikor jöttök haza?

- Nem tudom, még beszélni kell a szállodával és még pát céggel. Lehet, megint késő este érünk, haza nem kell megvárnod.

- Oké. Majd szolok hogy mit intéztem.

- Ügyes légy. – ezzel letette a telefont. Kimásztam az ágyból és elindultam megkeresni a papírt, amit anya mondott. Az asztal tele volt mindenféle papírral megtaláltam az ülésrendet. Ott volt Keyl neve. Összegyűrtem és kidobtam a kukába. Mikor megtaláltam a papírt visszamentem a szobámba.

- Jezz nincs kedved eljönni velem Aaronékhoz? – biztos vagyok benne, ha nem szólalok meg pillanatok belül elaludt volna az ágy szélén.

- Minek? De elmegyek. De előtte meghívhatsz egy kávéra. – rám kacsintott majd visszadűlt az ágyba.

- Kapsz egy nagy veder kávét. És azért mert az anyukáját akarjuk felkérni hogy süsse meg a édességeket az estélyre. De előbb felöltözök, próbálj meg nem bealudni, mert itt hagylak. 

- Értem.. – nyögte ki a párna alól. Mint aki fel is fogott valamit az egészből.

Kinyitottam a szekrényajtót és egyből rájöttem, hogy mibe fogok elmenni egy fehér mintás felsőbe és egy fekete szakadt farmerba a hangulatomhoz tökéletesen megfelelt.

 Gyorsan normális fejet csináltam magamnak, amihez kellet egy kis smink, hogy elrejtse a kisírt gülű szemeimet. Én hülye ezt tök szép és jó, hogy kiteszem a lábam meg minden, de nem beszéltem Aaronnal hogy egyáltalán otthon vannak-e vagy valami. Felkaptam a telefonomat és felhívtam.

- Szia, Aaron L. vagyok! Lenne egy kérdésem feléd.

- Szia, és mi volna az? – olyan volt a hangja, mint aki épp a maratont futotta le.

- Beszélni szeretnék az anyukáddal és az érdekelne otthon vagytok-e és ráértek-e?

- Ha jól tudom, anya otthon van, én pedig nem soká otthon vagyok.  Mikor jönnél?

- Beugrok Jezznek venni egy kávét a sarki kávézóba és utána egyből mennénk, ha nem gond.

- Gyertek nyugodtan akkora én is oda érek, megvárlak titeket, lent az ajtónál.

- Oké! Akkor ott találkozunk.

Kirángattam Jezzt az ágyból és elindultunk a kávézóba. Vettünk 3 nagy kávét. Majd siettünk tovább. Nagyon érdekes tény hogy Jezzy már a kávé illatától felkel magától a kávétól pedig nagyon képes felpörögni. Egy élmény akkor lenni vele mikor a kávé már felpörgette az istennek se lehetne leütni. Mire odaértünk már Aaron ott ált az ajtónál.

- Sziasztok! – köszönt aranyosan.

- Szia! Hogy vagy? Fáj a kezed? – támadta le Jezz a kérdéseivel.

- Szia, hoztam neked is egy kávét remélem így iszod mintha erre emlékeztem volna, de ha nem ízlik, ki dobhatod. – nyújtottam neki és vártam a reakciót. Belekortyolt és megnyugtatott, hogy ez pont jó.

- Köszi. Már nem is fáj a kezem és jól vagyok köszönöm. – viccesnek találta a felpörgött Jezzyt. Én már megszoktam, de nem tudtam mosolyogni ilyen állapotba nem.

-  Na, akkor felmehetünk? – nyitotta ki az ajtót előttünk. Beszálltunk a liftbe majd ki. Jezz végig beszélte az utat próbálta feldobni a hangulatot. Majd mikor beértünk a házba elhallgatott. Nem tudtam eldönteni, hogy most megszeppent volna vagy csak kifogyott a témából, de nagyon örültem annak a kis csendnek, még ha nem is tartott sokáig.

- Anya! Haza jöttem és itt van L. és egy barátnője beszélni szeretnének veled. – kiabálta Aaron a konyha felé.

- Gyertek be! – hallatszott a válasz.

Ledobtuk a cipőket és elindultunk a konyhába. Lily nem meglepő módon már megint sütött valami csokis tekercset, ha jól láttam, de nagyon jól nézett ki.

- Sziasztok! Üljetek, le mindjárt megyek.

Leültünk az asztalhoz. Pár perc múlva már ott is volt Lily. Megtörölte a kezét a kötényébe majd leült velünk szembe.

- Mondjátok, mibe tudok segíteni.

- Minden évben rendeznek a szüleim egy estélyt, de a régi cukrászunk elköltözött és azt szeretném kérdezni el tudnád-e vállalni. Már nincs sok idő, mert szombat este lenne, ami már csak 3 nap, de te vagy a legjobb a környéken. A pénz nem számít.

- Jaj. Ez hírtelen jött nem tudom, még van 2 megrendelésem, amit holnapra kell elkészítenem, de megoldható. Pontosan mit kéne sütni és hány embernek?

- Itt van minden ezen a lapon, ha minden igaz vagy háromszáz ember lesz ott. – ezzel oda nyújtottam neki a papírt, amire anya összeírt mindent.

- Az nem kevés ember. Viszont akkor fel kell hívnom egy ismerősömet, aki szokott nekem segíteni, ha ilyen nagy adagot kell elkészíteni. De megoldom. Anyukád számát elkérhetném és akkor a többit megbeszélem vele.

- Persze, de ha jól emlékszem az is rajta van a lapon. Akkor elvállalod?

- Igen. De most akkor vissza kell, mennek a konyhába, mert leég a tészta.

- Köszönöm szépen. Minekünk úgyis menni kell.

- Aaron kísérd ki a lányokat. – adta az utasítást Lily.

Felvettük a cipőt mikor Aaron megkérdezte mit csinálunk még, és hogy nincs-e kedvünk elmenni vele valahova. Jezzy azt mondta miért is ne nem árt, ha leiszom magam majd elmesélte az egész sztorit. Próbáltam úgy tenni, mint aki nagyon erős, de minden egyes szóbál egyre inkább csak haza akartam menni és elfelejteni ezt az egészet. De miért is ne úgy se hagyja Jezz hogy otthon üljek és elmélyedjek, magamba akkor már legalább értelmes dolgot csináljak és mi értelmesebb, minthogy leiszom magam végtére is egyszer úgyis lenni kell satu részegnek és ez az alkalom pont megteszi. Kizökkentett a gondolat mentből a telefonom hangja.

- Már megint Keyl? – kérdezte idegesen Jezz.

-  Igen! Legszívesebben a földhöz vágnám ezt a szar telefont és jól megtaposnám.

- Lerázzam neked? Szívesen elküldöm neked egy hidegebb éghajlatra azt a kis mocskot.

- Nem kell. Majd abbahagyja. Remélem. Na de akkor menjünk, és este találkozunk, este 8 neked megfelel Aaron?

- Tökéletes. Hol találkozunk?

- Gyere le a házunkhoz.

- Ott leszek.

Kint nagyon meleg volt a lábamat égette a nap. Mintha egy kicsit jobban lettem volna úgy éreztem este mindent elfelejtek és megszabadulok a fájdalomtól. Mikor haza értünk mondtam Jezznek hogy jöjjön át 7-re és akkor megcsinálhatja a hajam addig is alszok egy nagyot. Mielőtt lefeküdtem volna elővettem a telefonom, hogy írjak anyának egy SMS-t, hogy elintézem mindent és majd Lily felhívja őt. Mikor feloldottam a telefon képernyőjét láttam meg a sok üzenetet, amit Keyl írt. Gyorsan kitöröltem az összeset mielőtt elbőgném magam. Az üzenet megírása után bedőltem az ágyba és álomba sírtam magam. 

XVI. Rész:(Gond)TERHES..

- Honnan ismersz te Aaront és miért voltál náluk tegnap? – kérdezte felháborodóan Keyl mi közbe megállt az ágyam mellett.

- Egy új barátom! Miért ne mehetnék fel hozzá? Most mi bajod van? – kezdtem ideges lenni mert nem értettem miért zavarja a dolog.

- Mert én vagyok a barátod nem ő és nem is ismerem. – a hangulat egyre feszültebb lett nem voltam még ilyen helyzetben vele. Sokat szoktam veszekedni a családdal, de vele még nem veszekedtem és nem most akartam elkezdeni.

- Igen te vagy a BARÁTOM ő meg egy barátom. Érted a különbséget? De miért zaklat ez téged fel ennyire? Natel is barátkozom.

- De ő Nate és tudom, hogy nem akar semmit sem tőled, de ezt a srácot nem ismerem.

-  Megismerheted, ha akarod. – ajánlottam fel neki.

- Jó! – a hangjából áradt a férfi ösztön.

- Kiveszekedted magad?

- Nem szeretek veszekedni. De legalább ezen is túl vagyunk az első veszekedésen. – rám mosolygott.

Leült az ágyra én pedig az ölébe ültem.

 Megcsókoltam az ajkait majd az állát és egyre lejjebb. Mikor elértem a hasát felemelte a fejem és megcsókolt, de olyan szenvedéllyel amilyet még nem éreztem. A csókok tengerébe elvesztem és másnap reggel Keylal az oldalamon keltem fel. Áradt belőlem az életerő.

* Jezz szemszöge*

*Visszaemlékezés*

- Nate mit titkolsz előlem? Nem szoktunk egymás előtt titkolózni. Mond el. – kiabáltam oda neki.

- De megígértem Keylnek hogy senkinek se mondom el. Ez olyan fiús dolog szerelmem.

- Ne mond nekem azt, hogy szerelmem, ha titkolózol előttem. – elfordítottam a fejem, hogy éreztessem haragomat. Ez mindig beválik és most se m volt másként. Odalépett hozzám átölelt és belesúgott a fülembe.

- De ígérd, meg hogy nem mondod el senkinek.

- Ígérem. Mondjad már.

- Tudod a múltkor mikor kiderült, hogy L. és Keyl összejöttek mondtam, hogy volt egy barátnője Keylnak. Na, az a barátnő felkereste és azt mondta, hogy terhes.

- És erről tudd L.??

- Nem és nem is tudhat, mert azt a kapcsolatuk nem bírná ki és Keyl nagyon szereti, őt nem lenne képes elviselni. És még semmi se biztos.

- De Nate ez nem olyan dolog, amit csak úgy eltitkolhat az ember.

- De nem mondhatod el megígérted. – vágta rá Nate mintha tudta volna, mit akarok mondani.

- Ezt nem titkolhatom el! – forgott körülöttem a világ.

- Jezz nem teheted ezt velem. Ne merd elmondani neki.

- Mert mit teszel, ha elmondom? – förmedtem fel.

- Ha képes vagy elmondani azzal elveszted a bizalmam és akkor vége a kapcsolatunknak. – az arcáról eltűnt az összes érzelem.

- Komolyan beszélsz? – nem tudtam képes-e megtenni, amit mond, de nekem mindennél többet ér L. barátsága.

- Igen. Ha kilépsz azon az ajtón vége a kapcsolatunknak és nekem többé nem létezel.

- Rettenetes vagy Nate Hamilton! Nem bírlak elviselni! – kiabáltam miközben kirohantam az ajtón.

* Visszaemlékezés vége*

- ATYA ÉG! MIT TETTEM! – kiabáltam magam elé. Kipattantam az ágyból és rohantam a telefonomért. Gyorsan bepötyögtem L. számát és vártam, hogy felvegye.

- Igen? – hangjából áradt a boldogság.

- Emlékszem! Emlékszem mindenre. Tudom min vesztünk össze. Elmeséltem neki pontosan mindent ahogy emlékeztem.

* Leigthon szemszöge*

Épp magamhoz tértem éreztem magamban az erőt mikor megcsörrent a telefonom. Gyorsan felvettem nem akartam felkelteni Keylt.

- Igen? – kérdeztem a telefonba. Jezzy volt.

- Emlékszem! Emlékszem mindenre. – elmesélte mi történt a balesett előtt. Mikor befejezte a szívem mintha megállt volna. Kiejtettem a kezemből a telefont, ami csörömpölve ért földet. Keyl felkelt a zajra.

- Jó reggelt szerelmem. – szólalt meg. Nem tudtam mit mondani kavarogtak bennem az érzelmek. Éreztem, ahogy az arcomból az összes szín eltűnik. És a lábam nem bírt meg. Összeestem. Keyl gyorsan felpattant és odasietett mellém.

XV. Rész: Vidámpark..

A taxi kivitt minket a város szélére ahol a vidámpark volt. Keyl kifizette a taxist majd kiszálltunk. A szívem majd kiugrott a helyéről. Utoljára vagy 5 évesen voltam keresztanyukámmal ilyen helyen. Felültünk mindenre és nyert nekem egy plüss kutyát a céllövöldénél. Megfogtam Keyl kezét és beléptünk az álmaimban.

- Na és most merre menjünk? – kérdezte mellettem Nate.

- Haladjunk sorba és próbáljunk ki mindent. – válaszoltam neki fülig érő mosollyal.

- Valaki nagyon élvezi, hogy itt van. – mosolygott rám Keyl és nyomott a számra egy puszit.

- Igen! Olyan rég szerettem volna eljönni, de sose jött úgy ki a lépés.

Célba vettük az első helyet. Hasonló volt, mint az óriás teás csésze csak csésze helyett nagy bohócok ölébe kellett beülni. Örömöm keveredett a hányingerrel és egy csepp szomorúsággal, mert Jezzy nem ülhetett fel rá. De mentünk tovább egy olyan helyre ahol ő is jól érezheti magát. Benéztünk a félelem barlangjába ilyen helyen még életemben nem voltam nem tudtam mit várjak. Mikor beléptünk úgy éreztem, hogy ez nagyon gagyi, de mikor a közepe fele jártunk rájöttem, hogy egyáltalán nem gagyi. Ijesztő bohócok és csontvázak néztek vissza rám.  De erőt vettem magamon és próbáltam nem sikítani mikor egyszer-egyszer halálra rémültem.

 Mind addig sikerült míg Keyl meg nem ijesztett akkor viszont egy akkorát sikítottam, hogy a torkom is belefájdult. Megfordultam majd elkezdtem ütögetni a vállát. Jezzy és Nate előttünk sétáltak nem akartuk őket megzavarni sok mindenről kellett beszélniük. Mi pedig hátul ökörködtünk.  A végén már nem is tudtam koncentrálni a félelemre, mert Keyl folyton piszkált. Mikor kiértünk megcsapott a napfény. A következő állomás a tükrök palotája volt. Ott is nagyon világos volt és még nem álltam át a fényre ezért nagyon fájt a szemem..

Nagyon vicces dolgokra képes egyetlen egy tükör.

- Jujj de kövér vagy! Nem is tudom miért járok veled. – szóltam be Keylnak.

- Te beszélsz? Láttad már a fejed akkora mint egy luftballon. – próbálkozott visszavágni, de nagyon gyenge volt.

- Drágám én erre a fejre büszke vagyok mert ez telles tele van ésszel amit a tiedről nem lehet elmondani. – na ezzel eléggé beoltottam. J

- Nate! Nézd mekkora a segged. – nem tudtam kihagyni nehogy beszóljak neki. Olyan jól éreztem magam mintha a felhők közt járnék.

- Hahaha.. Valaki nagyon viccesnek hiszi magát.

- Humorherold inkább azt mond meg mi lesz a következő állomás. – szólalt meg végre Jezzy.

- Uhh nem tudom, mehetnénk az óriáskerékre.

 Nagy félelemmel közelítettem meg azt a valamit. Tudom én mondtam, hogy oda menjünk, mert le akartam küzdeni a tériszonyomat. Kettesével ültünk be egy-egy fülkébe. Mindenki a szerelmével. Olyan erővel szorítottam a biztonsági övet hogy elfehéredtek az ujjaim. Keyl nem volt vak észrevette, hogy mennyire félek és megpróbálta elterelni a figyelmemet. Elkezdett nekem vicceket mesélni, amik egyáltalán nem voltak viccesek. Nem értem miért, de használt egyre kevésbé féltem, mert egyre inkább rá és az ő hülye vicceire koncentráltam. Összeszedtem az összes bátorságom és szétnéztem épp a kerék tetején lehettünk. A látvány leírhatatlan volt az a sok ember alattunk és a kilátás a városra. Libabőrös lettem tőle. Rettentő büszke voltam magamra mire ki kellet szállni már teljesen átengedtem magam a látványnak és a békességnek. Sok helyre elmentünk még. A céllövöldébe ahol én voltam a legrosszabb és ezen sokat nevettünk. Vettünk vattacukrot. És a legvégére hagytuk a legjobbat, ami miatt eljöttünk, a körhintát. Mikor felültem eszem be jutott milyen volt mikor kereszt anyu megpróbált rábeszélni, hogy üljünk fel.

** VISSZAEMLÉKEZÉS**

- Hidd el drágám ez a legjobb a vidámparkban.

- De mi lesz, ha kiesek belőle olyan gyorsan megy ez az izé.

- Be leszel kötve és senki sem tudd kiesni belőle. Látod azt a bácsit ott a piros sapkába?

- Igen.

- Na! Ő azért van, hogy senki se eshessen ki. Ő is és én is vigyázok rád. Sőt ha kell én is felülök veled. Így jó lesz?

- Igen.

** VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE**

Akkoriba hetente elhozott mert addig nem hagytam békén. Majd egy nap nem jött el értem. Anyáék azt mondták angyallá változott és felment az égbe. Ő az oka hogy annyira szeretek hintázni.

- Na akkor felülünk? – zavarta meg a gondolataimat Jezz. Letöröltem a könnycseppet a szemem sarkából és elindultam utána.

- Naná!

Kétszer is felültem rá annyira élveztem. Majd elindultunk hazafelé. Előbb Natet tettük ki majd Jezzyt. A taxi utána a mi házunk előtt állt meg.

- Nincs kedved bejönni? – kérdeztem Keylt.

- De!

A nagy sötétség helyett világosság fogadott. Anyáék a nappaliba ültek az asztal előtt és egy halom papírt nézegettek.

- Sziasztok! –szólalt meg apa.

- Jó hogy itt vagytok. Segítettek nekünk? – kérdezte anya.

- Persze mit kell? – ezzel megcéloztuk a velük szembe lévő kanapét és leültünk.

- Az estélyt szervezzük. Van egy kis kavarodás. A cukrász Európába költözött. És nem tudjuk pontosan hány ember lesz jelen.

 - Milyen estély? – nézet rám értetlenül Keyl.

- Jajj tényleg. Már kérdezni akartam a szüleim évente rendeznek a céggel kapcsolatos estélyt. Meg akartalak kérdezni nincs-e kedved elkísérni.

- Dehogynem nagyon kíváncsi vagyok hogy nézel ki estélyibe.

- Csodaszépen. – válaszolt apa.

- Most jut eszembe én tudok egy remek cukrászt. Aaron anyukája cukrász. A süteményei fantasztikusak. Hoztam is tegnap párat. – elindultam ki a konyhába behozni, de anya megállított.

- Arra gondolsz ami a hűtőbe volt? Apád megette az összeset. Nekem nem is hagyott..

- Igen arra. Na és apa hogy ízlett?  És láttam egy kész tortát is gyönyörű volt. Ha gondoljátok, beszélek Aaronnal. De csak holnap.

- Azzal megmentenéd az életünket. És isteni volt.

- Na jó akkor nem is zaklattunk tovább titeket. Menjetek csak fel.

Nem kellet kétszer mondani gyorsan felpattantunk és elindultunk a szobámba..

XIV. Rész: Jezzy hazament..

Mikor kiléptünk az épületből megcsapott a éjszakai hideg. Megnéztem mennyi az idő nem rég múlt el 22.00. Már megint későn megyek haza. Állapítottam meg magamban. Elindultunk a megadott címre a tortával. Vagy 20 percet sétáltunk mikor megérkeztünk. Egy nagy szálloda előtt álltunk.

- Ismerem ezt a helyet. – jelentettem ki.

- Jó kis hely. Sok rendezvényt szoktak itt tartani. Anya sokszor hozz ide süteményt.

- Mi is itt szoktuk tartani a az éves estélyit.

- Milyen estélyt? – érdeklődött Aaron mi közbe beléptünk a halba. Hatalmas volt, mint egy nagy színvonalas szállodáé. De mit is várna az ember ez pont az volt egy nagy és színvonalas szálloda.

- Amit a szüleim szoktak rendezni a ügyfeleiknek és a társaiknak.

Oda léptünk a recepcióhoz és megkértük a hölgyet, hogy szóljon az 528-as szoba lakójának, hogy meghoztuk a tortát. Nagyon kedves nő volt. Feltelefonált és mondta, hogy foglaljuk helyet, míg lejönnek a csomagért. Nem telt el 5 perc mikor megjelent egy 50 körüli férfi. Mikor meglátta az előttünk lévő asztalon a torta dobozát oda sietett hozzánk.

- Sziasztok. Gondolom ti hoztátok a tortát. – szólalt meg mikor oda lépet hozzánk.

- Igen uram! – hallottam Aaron válaszát. Úgy döntöttem én nem veszek részt a beszélgetésbe amúgy is csak kísérő vagyok.

- A többi borravaló. – nyújtotta oda a férfi Aaronnak a torta árát. – nem nagyon tudtam megszámolni mennyi pénzt adott oda Aaronnak de ahogy az a torta kinézet minden pénzt megért az ízéről nem is beszélve.

Miután elköszöntünk megcéloztuk az ajtót. Az ajtó előtt megálltunk és egymásra néztünk. *néma csend*

Én törtem meg a csendet.

- Akkor most elválnak az utjaink. Még egyszer köszönöm a süteményeket és az egész délutánt.

- Én köszönöm. És haza kísérlek. – ajánlotta fel.

- Oké. – ezzel elindultunk hozzánk.

Egész úton az estélyről beszélgettünk elmondtam neki, hogy ezen vagy a jövő hétvégén tartjuk majd a 7.-et. És hogy én mindig elmentem bár nem sok embert ismerek, de nem szeretek csalódást okozni a szüleimnek. Mikor befejeztem az összes mondanivalómat az eseményről már ott is voltunk a ház előtt.

- Meg is jöttünk. Köszönöm, hogy haza kísértél.

- Hát nem erre valók a barátok? – kérdezte és várta a válaszom, hogy végre tisztázzuk mik is vagyunk mi.

- De. – mondtam neki. Oda léptem megöleltem adtam az arcára egy puszit és bementem a házba.

Megpróbáltam a lehető leghalkabban felosonni a szobámba. Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhanyrózsa alá. Mikor kiszálltam megtöröltem a hajam és felvettem a pizsamám. Beugrottam az ágyba benyomtam a tv-t épp a Kate és Leopold végét kaptam el. Nagyon szeretem ezt a filmet. Annyira jó. Mikor a legjobb rész ment mikor megcsörrent a telefonom. Jezzy.

- Szia! Hogy vagy? – kérdeztem tőle és vártam a válaszát a vonal másik végéről.

- Szia! Otthon vagy? Fel tudsz menni gépre? Tudsz web kamerázni? – úgy hadarta el a kérdéseket, mint ha valami hatalmas dolgot akna mondani.

- Persze megyek felfele. Baj..  – nem tudtam befejezni a mondatomat, se mert rám csapta a telefont.

Kiugrottam az ágyból és leültem az íróasztalhoz felnyitottam a gépem és már jelentkeztem is be skyepra.

- Mondjad! Mi a baj?

- Egyedül vagy a szobába?

- Nem itt van velem egy egész hadsereg. -.- Igen egyedül vagyok. Mondjad már.

- Nem vagy vicces. Csak hogy tudd. Na, nem tudtam eldönteni fel hívjam-e anyát vagy nem de kezdek emlékezni dolgokra. – nem tudtam mit mondjak. Nagyon megörültem.

- Na, mesélj, mire emlékszel?

- Hogy-hogy ismerkedtünk meg. És hogy..

- Hogy?? – mondjad már, na, ne játssz velem.

- Jó van, csak nem akarom kiabálni. Tudod arra. Az elsőre. – hangosan elkezdtem nevetni.

- Jajj te.. Azt hittem valami rossz. De arra nem emlékszel min veszekedtettek? És csak ennyire emlékszel?

- Ne nevess ki! Olyan izé vagy. De még néhány dologra, amiket te is és ő is elmesélt nekem. És arra nem emlékszem és hiába kérdezem Natet róla nem akarja elárulni. Csak ennyit akartam igazából mondani. És mit csináltál ma? Azt hittem bejössz.

- Bocsi délig aludtam majd találkoztam Aaronnal nem rég jöttem haza. – elmeséltem neki bővebben is az egész napot.

- Na nem tán le akarod cserélni Keylt? – a gépen is áthatolt az a szúrós tekintette, ahogy csak ő tud nézni, mindig libabőrös leszek ettől a nézésétől.

- Nem! Nem lehetnek fiú barátaim? Miért kell egyből rosszra gondolni.

- Te tudod L. Na de térjünk át egy jobb témára mielőtt bealszok. Remélem, holnap eljössz értem. Anyuék nem lesznek itthon. De előtte behordhatnál hozzánk valami normális göncért.

- Oké még mindig ott van a pótkulcs ahol régen volt? Mikorra kell mennem?

- Igen. Az orvos azt mondta 8 óra után elmehetek.

- Ott leszek, de most megyek, mert nagyon fáradt vagyok. –ezzel lecsaptam a laptopot és visszafeküdtem az ágyba. Hamar elnyomott az álom. 7-kor keltem fel. Lementem egy kávét csinálni. A kávé el volt készítve mellette egy üzenettel anyától. „ Hamarabb mentünk be, mert el kell intézni a hétvégi estélyt. Vigyázz magadra” Akkor ezen a héten lesz. Állapítottam meg magamban ahogy felfele mentem a lépcsőn. Mikor megittam a kávét felkaptam magamra a ruháimat.

 Mikor elkészültem lesiettem bezártam magam mögött az ajtót és már mentem is. Féltem hogy elkések ezért gyorsra vettem a tempót. Jezzyéknél gyorsan fogtam egy táskát belegyömöszöltem a ruháit és mentem is tovább.

- Elkéstél. – szólalt meg felháborodva Jezz

- De itt vagyok. – mentem oda hozzá és megöleltem. Itt vannak a ruháid. Remélem jókat hoztam el.

Gyorsan felöltözött és már le is léptünk.

- Na most merre? – kérdezte tőlem. Egy kicsit meglepett a kérdés azt hittem egyértelmű, hogy most haza megy.

- Hát nem hozzátok?

- De én csinálni akarok valamit, valami izgiset szétuntam a fejemet a kórházba.

- Van egy ajánlatom számodra. Beszélek a fiúkkal és délutánra szervezek valami jó programot, de most még pihenj egy kicsit. Jó?

- Ezért szeretlek ennyire. Mindig tudod, mi kell nekem. Megbeszéltük, de valami jó program legyen ám.

Haza kísértem és utána el is jöttem, hogy elintézzem a délutáni programot. Útközben felhívtam Keylt. Kitaláltuk, hogy elmegyünk a vidámparkba. Ami őszintén megmondva nekem kedvezett, mert már hónapok óta körhintázni szerettem volna. Azt mondta ő majd beszél Natel és 4-kor találkozunk Jezzyék előtt. Úgy döntöttem beugrok egy könyvesboltba és veszek pár könyvet. 5 könyvvel hagytam el a boltot. Haza siettem, hogy még indulás előtt elkezdhessem az egyiket. A választásom a Love Factorra esett. Nem túl hosszú 220 oldal körül volt, de nem tudtam befejezni. Pont a legjobb résznél hagytam abba az utolsó 6 fejezetnél. Nem foglalkoztam azzal, hogy átöltözzek. Írtam anyunak egy SMS-t hogy elmentem és már indultam is. Mire oda értem a fiúk már ott voltak.  Köszöntem Natenek majd adtam egy hatalmas csókot Keylnak. Amolyan nagyon hiányoztál csókot. Lusták voltunk bemenni a kapucsengőn át szóltunk Jezznek hogy itt vagyunk, és hogy jöjjön le. Ő viszont átöltözött gondolom lezuhanyozott, mert nem bírta elviselni a kórház szagot. Fél 5 volt mikor végre fogtunk egy taxit és elindultunk a vidámparkba.

XIII. Rész: Egy új barátság kezdete..

Lelki erőm nem volt kikelni az ágyból. Úgy döntöttem, amíg nem muszáj, nem kellek fel.  Beállítottam a telefonomat 12:30-ra. Mikor megszólalt a telefon telis tele voltam energiával. Gyorsan megmostam magam és nekiálltam felöltözni. A mai hangulatom színe a sárga, úgyhogy sárgába fogok öltözni. Megtaláltam a legmegfelelőbb öltözetett, ami egy baráti napra tökéletes és vicces.

Miután végre mindennel elkészültem elindultam a kávézóhoz, amit Aaron mondott.
Tele voltam energiával. Kíváncsi voltam mit hozz a mai nap. Mikor oda értem megcsörrent a telefonom.

- Szia szerelmem! – szólalt meg a telefon végén egy megnyugtató lágy hang.

- Szia! Merre jártál?? Tegnap nem tudtalak elérni. – sütött hangomból a szomorúság.

-  Van egy kis elintézni valóm. Majd mindent elmesélek, ha elvarrtam a szálakat.

- De nem kerültél bajba ügye??
- Nem semmi komoly. De most mennem kell holnap hívlak. Szeretlek.

- Oké. Én is téged.

Épp mikor letettem állt meg előttem Aaron.  Fekete kopott farmert és egy fekete pólót viselt, amin valamilyen kiolvashatatlan felírat volt. Hirtelen el is terelte a figyelmemet Keylról és az előbbi beszélgetésről.

-  Szia L. – lépett oda mellé és megölelt. Meglepődtem, de jól esett. A lelkem mélyén ebben a pár napban olyan magányosnak éreztem magam. Keyl lelépett Izzy pedig rosszabbul van, mint valaha nem akartam a hülyeségeimmel terhelni.

- Szia! Hogy van a kezed?

- Már szinte nem is fáj. Egy hét múlva vissza kell menni, kiszedetni a varratokat.
- Jaj. Az gondolom, nem fáj annyira, mint maga a műtét.

- Nem kellemes, de nem mondanám, hogy fáj. Erős fiú vagyok, kibírom.- kacsintott rám.

- Na, bemegyünk vagy megvárod, míg itt alszok el. Ma még nem ittam kávét.

- Ezt mindenképpen orvosolnunk kell. – megcéloztuk az ajtót. Nagyon udvarias volt kinyitotta az ajtót és leültetett a kedvenc helyére.

Az ott dolgozók nagyon ismerték Aaront nagyon kedvesek voltak vele. Kérdezték, hogy van az anyukája meg a kishúga. Rendeltünk egy-egy különleges kávét. Forró csokis kávé.

- Nem is mondtad, hogy van kishúgod. – fel voltam háborodva.

- Bocsánat most meséljem el a családi fámat. – áradta hangjából az irónia.

- Hát jó kis beszélgetési téma lenne. Hallgatlak.

- Anyukám egyedül nevel engem és a kishúgomat. Az apám nem rég halt meg Tina születése után pár nappal. Elvitte a tüdőgyulladás. Anya egésznap dolgozik és vigyázz Tinára. Nem nagy sztori. És ti, hogy s mint vagytok?

Nem tudtam mit mondani. Nem látszott szomorúnak, de biztos kellemetlenül érezte magát hogy el kellett mesélnie.  Próbáltam összeszedni az én életemet is.

- A családomnak van egy nagy vállalkozása. Valami komoly. Igazából sohasem érdekelt ezért nem is foglalkoztam vele. Anya és apa is ott dolgozik egész nap. Nincs testvérem. Anyuék úgy voltak vele rám is elég nagy feladat vigyázni, nem hogy még egy gyerekre. Azt állítják nagyon rossz voltam kiskoromba. Én ilyeneket nem hiszek el. De mindig vicces történeteket mesélnek kiskoromból.

- Milyen vicces dolgokat? – felcsillant a szemében a fény. Nem akartam égetni magamat, de úgy voltam vele, hogy ha ezzel megnevettethetem, teljesen megéri az áldozatott.

- Hát egyszer kiskoromba bújócskáztunk az unokatestvéreimmel és engem senki sem talált. Szóltak a szülőknek, de semmi. Majd mikor már egy órája mindenki engem keresett megtaláltak a szekrénybe ahol épp aludtam. Vagy egy esküvőn 3 éves koromban nagyon melegem volt leszedtem magamról az ünneplő kisruhát és bugyiba szaladgáltam.

- Meg néztelek volna, ahogy pucéron szaladgálsz. – alig tudott beszélni a nevetéstől.

- Azt meghiszem. – még jó hogy a szüleim sose készítettek kínos videókat.

- Pedig azok olyan jók. Anya rólam nem egyet csinált. A volt barátnőmnek megmutogatta az összeset. Halál ciki volt, de jót nevetgéltünk.

- És most van barátnőd? – az elején hülyének éreztem magam a kérdés miatt, de rájöttem, hogy semmi okom nincs rá.

- Már egy jó ideje nincs. Csak akkor akarok kapcsolatot, ha annak látom a jövőjét.

- Teljesen egyet értek veled.

Mindketten rég megittuk a kávét.

- Rendszeresen jársz ide? – bár tudtam a választ, de muszáj volt megkérdeznem.

- Igen, itt a legjobb a kávé az egész városban.

- És a süteményekkel hogy vannak? Olyan rég ettem igazán jó sütit.

- Az pocsék. De ha feljössz, hozzánk olyan süteményt kóstolhatsz amilyet még életedben nem ettél.

- De remélem nem te sütötted?

- Hát az-az egy dolog, ami nem megy nekem. De ezen kívül mindenhez nagyon értek. Hallanod kéne hogy éneklek.

- Inkább kihagyom, de hiszek neked. Viszont a sütiben benne vagyok. Messze laksz?

- Nem gyalog vagy 10 perc.

Aaron elintézte a számlát még én kimentem a mosdóba. Utána pedig elindultunk hozzájuk. Egy nagyon szép környéken laktak. Hatalmas panelházban. A 10. emeletre mentünk fel. A ház gyönyörű szép volt a falak hófehérek telis tele családi képekkel.  Ahogy beléptünk egy kisebb folyosó volt előttem.  Levettem a cipőm és elindultunk a folyosón majd lefordultunk jobbra. Egy hatalmas nagy konyhával találtam szembe magam. Aaron anyukája épp a sütőből vette ki a piskótát a kistesója pedig az asztalon ült éppen az edénybe hagyott kis krémet nyalta ki.

 Nem sokszor voltam másoknál. Csak Jezzynél meg Keyléknál. De Jezzyéknék sose éreztem kellemetlenül magam olyan mintha a második otthonom lenne, szabad ki bejárásom van. Keylénál annál inkább kínosabb volt. A szüleinek nem nagyon tetszettem. Azt mondták olyan átlag alatti vagyok. De egy idő után megszoktak. Most viszont nem tudtam mit mondjak. De Aaron hála az égnek megszólalt mielőtt leégettem volna magam.

- Sziasztok. Anya ő itt Leighton a kórházban ismertem meg. És felhoztam megkínálni a te fantasztikus süteményeidből.

- Szia, drágám. Az én nevem Lily. Üljetek, le mindjárt viszek valamit. – nagyon szimpatikus nő volt. Olyan átlag magasságú fekete hosszú haja kontyba volt fogva. Egy rövidnadrágot viselt és egy kék pólót, amin volt valami minta, de a kötény miatt nem tudtam kivenni mi volt rajta.

- Jó napot. Hogy tetszik lenni? –próbáltam nagyon udvarias lenni.

- Jajj nyugodtan tegezz, nem vagyok én olyan öreg. És köszönöm kérdésed jól vagyok csak sok a munkám.

Aaron oda terelt az asztalhoz és leültetett. Megfogta a kishúgát és nyomott az arcára egy hatalmas cuppanós puszit.

- Nagyon finom lehet ez a krém, ha az egész arcod olyan. –mondta Tinának, aki csak azzal volt elfoglalva hogy össze kenje a bátya arcát. Hozok egy törlőrongyot. Addig megfogod L.?? – mire válaszolhattam volna már a kezembe volt Tina.

- Nagyon aranyos kiscsaj. – mondtam Aaronak mikor visszajött a kezébe egy halom nedves törlővel.

- Egyértelmű az én génjeimet örökölte. - a hangja teli volt elszántsággal. Mint aki nagyon meg akar győzni róla.

- Nem is a szüleid érdeme.. Áhh dehogy.. – próbáltam nagyon határozott lenni.

- Nem!  Ez az én érdemem jó? Ne vedd el tőlem ezt a kis jót is.

- Bocsánat. Teljesen igazad van. A te érdemed. Miattad ilyen szép a kishúgod. Megfelel?

- Köszönöm, hogy beláttad. Végre valaki, aki egyet ért velem.

Szólt a rádió de nem volt elég hangos. Lily olyan hangosan nevetett rajtunk hogy még én is elnevettem magam. Aaron miután megtörölte Tina arcát beleültette az etetőszékbe és már jött is az anyukája egy nagy halom süteménnyel. Mintha a szemem káprázott volna.

- Ezek gyönyörűek. –mondtam ki hangosan a gondolatomat.

- Köszönöm szépen. Remélem az íze is annyira tetszik majd, mint a kinézete. – mondta Lily gyorsan, de máris szaladt a sütőhöz hogy kivegye a következő adag süteményt.

Nem tudtam eldönteni melyiket kóstoljam meg előbb. Majd mikor sikerült döntenem nem bírtam abbahagyni az evést. Megkóstoltam mindegyiket az egyik finomabb volt mint a másik. Mikor már úgy éreztem kipukkadok Lily hangjára lettem figyelmes.

- Aaron ha szépen megkérlek kiviszed ezt a tortát?

- Hát ha L.-t nem zavarja hogy magára hagyom egy kicsit akkor szívesen.

- Már amúgy is menni akartam csak nem tudom, hogy ki férek-e még az ajtón.

- Akkor elkísérhetnél. –vetette fel Aaaron

- Miért is ne. Legalább ledolgozom a sok finom süteményt.

- Akkor ezt megbeszéltük. Mindjárt csomagolok neked egy kis sütit. – ajánlotta fel Lily.

- Jaj, semmi szükség rá. Köszönöm szépen.

- Nem nyitok vitát. Bevinnétek, Tinát a szobába mindjárt lefejeli az asztalt olyan álmos. Addigra összepakolok mindent.

- Akkor köszönöm szépen! – mosolyogtam, mint aki citromba harapott.

Bevittük a kicsit. Ahogy a feje hozzáért a párnához már aludt is. Gyorsan kiosontunk felvettük a csomagot és indultunk is lefele.