VII, Rész: Kibontakozó szerelem..

Mikor meg pillantottam azt hittem álmodok ott ált a farmerbe és egy kockás ingbe a vállán egy sporttáskával majd kiugrottam a bőrömből. De a jókedvem elszállt mikor rájöttem sporttáska van nála ergo nem meg ma haza! Kezdtem megrémülni nem attól hogy itt alszik hanem attól mit fog Peter bácsi mondani egyáltalán meg engedi hogy itt aludjon. Az arcomra is kiült a félelem hírtelen falfehéré változott. Keyl oda lépett mellém átölelt és megkérdezte minden rendben van-e. Az ölelése majdnem elfelejtette velem miért is aggódtam de eldöntöttem bátor leszek bemegyek a házba és engedélyt kérek Peter bácsitól hogy itt maradhasson velem. Közöltem Keyllal a haditervet hogy ő az ajtó előtt vár és mikor szólok bejön bemutatkozik és próbál nagyon-nagyon aranyos lenni. Ott álltunk az ajtó egyik oldalán a másik oldalán pedig a bácsikám. Nagyon meg voltam rémülve mit fog hozzá szólni. Megfogtam a kilincset majd megpróbáltam elfutni de Keyl az utamat állta adott egy puszik a számra és megfordított. Nem volt választásom fogtam magam és bementem.
- Szia Leighton mi jót csináltál? – kérdezte kedvesen.

- Sétálgattam. – mondtam remegő hangon. Ő is észrevette a hangomat megfordult és rám meredt azokkal a nagy barna szemeivel.

- Valamit elszeretnél mondani?

- Háát igen lenne itt valami. – a szívem majd kiugrott a helyéről.

- Akkor hallgatlak, de köze van annak a srácnak aki ott kukucskál befele az ablakon? – ezzel az ajtó melletti ablakra mutatott Keyl pedig gyorsan lebukott az ablak alá.

- Igen Keyl gyere be!

Hamarosan kinyitotta az ajtót és oda sietett hozzám. Próbált udvarias lenni bemutatkozott és kicsit félve odanyújtotta a kezét Peter.

- Jó napot uram Keyl Wilkinson vagyok.
- Én pedig Peter Evens. – mondta nagyon barátságosan a mivel feloldotta a jeges hangulatot.
- Azt szerettem volna kérdezni hogy Keyl nem maradhatna itt a farmon velem? – Becsuktam a szemem félve a választól.
- Miért is ne mindig örülök ha meglátogatnak az emberek.

Kezdtem egyre jobban azt hinni nekem van a legjobb családom.

- Nem is említetted, hogy van egy udvarlód. – látszott rajta a csalódottság. Mióta vagytok együtt?

- Nem is tudom már egy jó ideje. – Jelentettem ki nagyon büszkén.

- Még egyszer nagyon szépen köszönöm te vagy a világ legjobb nagybátya. – most már teljesen nyugodt voltam.

- Mernél is mást mondani. Most pedig menjetek sok papírmunkám van még.
Gyorsan ki is mentünk. Körbevezettem a farmon megmutattam a szobáját ami az enyém mellett volt. Mi ketten voltunk a kisebbik házba Peter pedig a nagyobbikba.. Keylt ott hagytam a szobájába hogy ki tudjon pakolni addig felhívtam anyát hogy életjelet adjak magamról. A telefon után egyből visszasiettem megnézni mit csinál Keyl. De Keyl nem volt a szobájába el se tudtam képzelni hol lehet míg meg nem hallottam ahogy a macska a szobámból nyávogva kiszalad.
- Khmm.. Mit keresel a szobámba úgy tudom van sajátod és miért terrorizálod a macskám??

- Csak kíváncsi voltam milyen a szobád és a macska terrorizált engem nem pedig fordítva jobb ha ezt most tisztázzuk. Még a macskák is begerjednek rám.

- Jahh ezt valahogy sejtettem. És hogy tetszik a szobám?

- A másik jobban tetszik de ez sem rossz tükrözi az egyéniségedet.

- Miféle egyéniséget?? – csak úgy kicsúszott a számon a kérdés.

- Teli van könyvvel mostanság ha elmegyek egy könyvesbolt mellet rád gondolok. – mondta belefeledkezve a mondatába.

Leültem mellé az ágyra és megcsókoltam. Mikor sikeresen visszatérítettem ebbe a világba megfogta a kezem és kimondta amit minden lány vár azt a bizonyos szót amitől a szíved erősebbem és gyorsabban kezd el verni.

- Szeretlek Leighton Graham. – majd a kezét a tarkómar tette és megcsókolt. Nem volt lehetőségem reagálni a kijelentésére mert beszélni sem tudtam. Átültem az ágyról az ölébe de még mindig csókolt. Egyre hevesebb lett és én csak arra tudtam gondolni hogy MÉG és hogy soha ne hagyja abba. De semmi se tarthat örökké. Mikor épp tovább léptünk volna a csóknál megszólalt a telefonom.

Gyorsan felálltam megkerestem a táskába a telefont majd kisiettem a szobából. Mikor épp felvettem volna letették a telefont egy ismeretlen szám volt. Féltem visszamenni a szobába ezért inkább leültem a kinti hintaágyra. Vajon ha nem csörren meg a telefon megtettük volna képes lettem volna rá? Nem telt el sok idő mikor odajött és leült mellém és megszólalt.

- Tudnod kell hogy nem azért mondtam amit mondtam hogy lefeküdj velem. Azért mondtam mert így gondolom és ha te nem állsz még készen rá várok.

- Én is szeretlek! És tudom hogy nem azért mondtad. Azt viszont nem tudom hogy készen állok-e. Fent úgy tűnt hogy igen de nem vagyok benne biztos.

- Megértelek és várok. – hallatszott a hangjába hogy nem hülyéskedik minden egyes szót komolyan gondol.

Mind a ketten ott ültünk csendbe várva hogy valamelyikünk megszólal. Majd végül én törtem meg a csendet.
- Még sok időnk van a mai napból és nem láttál még mindent. Tudsz lovagolni?

- Ohh mamám kezdem úgy érezni rossz emberbe szerettem bele. Először hintázás most meg lovaglás holnap mi jön? Megtanítasz tehenet fejni?

- Naa!! – megütöttem a vállát. Nem tudok tehenet fejni de ha gondolod megkérhetünk valakit hogy tanítson meg rá. Uram eljön velem lovagolni?

- Ki nem hagynám. De ha kitöröm a nyakam az a te lelkeden fog száradni.

- Nem hiszem hogy le esnél a lóról a hősöket lóra teremtették. Én vagyok aki mindig elesik vagy kitöri a nyakát.

- Ez a 21. század itt már motor van nem ló. És nem engedem meg hogy kitörd a nyakad.

- Ne csak beszélj gyere mutasd meg mit tudsz.

Az elején nem nagyon ment a lovaglás de kezdett belejönni. És csak kétszer fordult le a lóról. Már kezdett lefele menni a nap mikor visszaértünk. Bevittük a lovakat az istállóba majd elmentünk vacsorázni. Az asztal tele volt mindenféle finomsággal volt ott vaj, sajt, felvágottak, müzli, zsemle, kifli, kalács. Én a vajas lekváros kalács mellet döntöttem és egy pohár hideg tej mellet. Peter sonkás sajtos szendvicset evett, Keyl pedig nem szégyenlősködött mindenből vett egy kicsit. 

A vacsora után lementünk a tóparthoz és megnéztük „volna” a nap lementét ami azért nem valósult meg mert mikor ott álltunk a mólón Keyl megfogott az ölébe vett és bedobott a vízbe. Én kihasználva a helyzetet előadtam a fuldoklót ijedten ugrott be utánam a vízbe mire én megfogtam és lenyomtam a fejét a víz alá.
Mikor már csurom vizesek voltunk kiszálltunk a vízből és bementünk a házba.

Ott az ajtó előtt állva éreztem belül hogy készen állok. Tudtam hogy még egyszer nem kezdeményez mert azt hiszi nem állok készen ezért fogtam magam és a nyakába ugrottam és elkezdtem csókolgatni.

 Vette a lapot és elindultunk a szobám felé.