III. Rész: Egy csodás este!

Ez nem lehet igaz!! Legszívesebben becsaptam volna az ajtót és felrohantam volna a szobámba olvasni. De teljesen lefagytam. Hallottam, hogy beszélnek de nem tudtam mozdulni majd Jezzy megfogta a kezemet és kirántott az ajtón. Miért is ne! Nekem muszáj volt megint elesnem. „GRATULÁLOK”
Mintha csak a tegnapot élném újra csak pocsolya nélkül megint ott állt Ő a kezét felém nyújtotta. Felsegítet.
- Köszönöm. A mostanit és a tegnapit is.
- Kezdem azt érezni, hogy én vagyok a hősöd!
- Ja aki felsegít ha pofára estem milyen jó már nekem nem sok ember mondhatja el hogy ilyen hőse van.
Végre feloldódott a hangulat mindenki nevetett de én nem könnyebbültem meg a hasamba még mindig ott volt az a fura és idegesítő érzés.
- És hogy hívnak?- zavarta meg a gondolkozásomat a hang

- Leighton Graham.
- Az én nevem pedig Keylon Wilkinson
- Szép neved van (ez miért mondtam?? )
- Köszönöm a tied is nagyon szép. Szoktál bulikba járni?
- Nem nagyon most is azért jöttem el mert megzsaroltak.
- Értelek. Engem sem vonzanak a nagy bulik jobban szeretek beülni valahova és úgy beszélgetni és inni.

- Az nagy kár. Jelentette ki Nate hisz most egy hatalmas buliba megyünk.
- Ne már!
Elkeseredésem közben arra lettem figyelmes, hogy Keyl megfogja a karom és lelassít.
- Mit szólnál, ha itt hagynánk őket hadd menjenek abba a fergeteges buliba mi meg beülnénk valahova kajálni vagy sétálnánk?

- Bármit csak ne keljen elmenni velük. De nem lesz belőle baj?

- Abból, hogy a saját életedet éled? Nem hiszem.

A srácok mentek egyenesen mi pedig a második kanyarnál letértünk és kerestünk egy nyugisabb helyett ahol tudunk beszélgetni. Az érzés a hasamba kezdett átalakulni valami ismeretlen érzéssé. Keyl nagyon helyes magas barna hajú és szemű és az illata valami mennyei aromaként árasztott el.

Egy öreg bácsi kávésbódéjábnál vett nekem egy adag kávét. Nem ültünk be sehova csak sétáltunk és beszélgettünk nem tudom mennyi ideje voltunk már csak kettesbe mert nem tudtam meghatározni az időt. Mintha csak megállt volna az idő. Majd a telefonom zavarta meg ezt a csodás beszélgetést.

- Jezzy az ezt fel kell vennem!
- Merre vagytok? Ide tudtok jönni Nate egy kicsit sokat ivott.
- Persze merre vagytok pontosan?

- A Neon tigris előtt. Nem hajlandó  beszállni a taxiba.

- 10 perc és ott vagyunk.
A New Yorki éjszaka sokkal zsúfoltabb, mint nem hiába mondják azt, hogy ez az a város ami sosem alszik.
Útközben Keyl rám adta a dzsekiét. Mikor odaértünk Keyl gyorsan áttette a barátja kezét a válla fölött és el is indultunk Nate-et Jezzyhez vittük befektettük az ágyba és elköszöntünk. Keyl ragaszkodott hozzá, hogy hazakísérjen, nehogy valami bajom essen, esetleg orra ne essek mert nem lesz ki segítene fel állni.
Hajnali 2 volt mikor a ház elé értünk. Leültünk a ház elé beszélgettünk. Sok mindenről beszéltünk a továbbtanulásról, a könyvekről majd a végén a csillagokról. Ennek az lett a következménye, hogy befeküdtünk a fűbe a ház mögött és elkezdtük nézni a csillagokat.

Minden bizonnyal bealudtam, mert arra keltem fel a kert közepén, hogy kiégeti a retinámat a nap.
Keyl nem volt sehol a telefonom a kezembe és Keyl felsője még mindig rajtam volt.
A telóm háttere én voltam meg Keyl én aludtam rajta nagyon szexi voltam nyitott szájjal. És volt egy üzenetem:

Bele mentettem a telefonszámomat Az én hősöm néven! Remélem te is olyan jól érezted magad mit én.

 Majd hívlak!

 UI: A dzsekimet kérem vissza! Ez az egyik kedvencem.