I. rész: Mint mindenki más!

- Kelj már fel te póni!!!- keltett az én drága Jezzy-m..
- Hagyjál, már szombat van.
- Ja, szombat és délután kettő! Ne akard, hogy megint megharapjalak!
- Ha még egyszer meg mersz közelíteni azokkal a fogakkal leviszlek a fogorvoshoz és kihuzatom az összes fogad!
- Akkor keljél, már menjünk vásárolni és kávézni. Két utcával lentebb nyílt egy új kávézó!
- Jó adj 30 percet, hogy elkészüljek és mehetünk is.
- Van 15 perced!!
- Jóó de akkor legalább szállj le rólam!
- Ja, jó..
Erre lepattant az ágy melletti babzsák fotelre elővette a lila laptopját és el kezdett pötyörészni.
A szobám nagynak mondható erkéllyel maga a szoba fehér színű van benne egy nagy fehér bútorsor az ágyam felette egy könyvespolc az íróasztalom és még sok olyan holmi, amit egy lányszobájába meg lehet találni.

Gyorsan felöltöztem beszaladtam a fürdőszobába normális fejet varázsolni a fejemből és már kész is voltam.
- 14:19!! Állapította meg felháborodva Jezzy..
- És??
- Nem vagy képes 15 perc alatt elkészülni ez szégyen!
- Jajj ne fárassz.. Ezzel a kijelentéssel hozzá vágtam a törülközöm.
- Indulhatunk, végre vagy még szenvedsz egy kicsit?
- Én már elindultam.. J
Gyorsan leértünk a kávézóba, ami nagyon szép és kellemes volt mindig is meg tudott nyugtatni egy kellemes kávé, főleg ha a hely is magával ragadott.

Már két órája ott ültünk a kávézóba mikor az utcáról 3 csaj festett szőke és a két csatlósa. A mi legnagyobb örömünkre pont ebbe a kávézóba kellet bejönniük.
- Menjünk már! Mielőtt meglátnak. – Csattant fel Jezzy.
- Hadd egyem már meg a sütim. Olyan finom. – nyugtáztam teli szájjal.
- Gondolom, hiszen már a 3.-at eszed! Siess és utána menjünk.
- Jó! Gyorsan benyomtam kifizettük a számlát és gyorsan megpattantunk.
A kávézó után bementünk egy antikváriumba ahol Jezzy pasija dolgozott Nate. Nate nagyon helyes srác gyík szemüveg szőke haj és barna szem. Nagyon boldogok voltak együtt már lassan 1 éve hogy együtt vannak.
Nem voltunk bent sokáig beköszöntünk én átnéztem az újonnan hozott könyveket és már indultunk is Jezzy-ékhez.
Nekik is hatalmas házuk volt az anyukája otthon nevelte a legcukibb kisfiút a világon az apukája meg éppen olaszban volt egy konferencián.
- Hogy vagy Leighton? Rég láttalak.
- Köszönöm szépen nagyon jól bár egy kicsit fáradtan!
- Jajj hadjadd már anyu tegnap volt itt.
Mire válaszolni tudtam volna a következő kérdésre már Jezzy szobájában találtam magamat gyorsan becsapta az ajtót leültettet és el kezdett nekem magyarázni.
- Tegnap este átmente Nate-hez éppen pókereztek a srácokkal és volt ott egy nagyon helyes srác Scott.
- Ne kezdjük légy szíves.
- De olyan helyes volt és érdeklődött irántad. Csak egyszer találkozzatok.
- Nem szeretem, amikor a hátam mögött próbálsz, nekem randit szervezni hívd fel a srácot és mond meg neki, hogy nem találkozom vele! Most!
- Háát jó! De csak hogy tudd, egyedül fogsz megöregedni egy hatalmas házban.
- De te ott leszel, velem legalább is meglátogatsz, rendszeresen remélem.
- Naná! Mikor éppen itthon leszek.
- Nekem annyi éppen elég, na de ha nem bánod most haza mennék, fáradt vagyok és még be akartam fejezni egy könyvet.
- De holnap találkozunk?
- Persze de én jövök, nem te bezárom a szobám ajtaját!!
- Nagyon vicces..
Mikor haza fele tartottam azon gondolkoztam milyen filmet kéne nézni. Nagyon belemerültem a gondolataimban és a házunk előtti sarkon megbotlottam és elhasaltam bele egy pocsolya kellős közepébe. A New York-i emberek nem a segítő késségükről híresek. Nem lepet volna meg, ha nem segített volna senki, sem de mikor megláttam egy kezet felém nyúlni szinte megijedtem..

 
- Nem esett bajod??
…………………