XII. Rész: Gazdálkodj okosan..

Több órán át beszélgettünk majd fogtam magam és haza mentem, mert már későre járt. Mikor hazaértem az egész házban csend honolt. Senki se volt otthon biztos elmentek valamilyen üzleti vacsorára, ami hajnalok hajnalán ér véget.

Felmentem a szobámba lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Jezzynek megígértem, hogy holnap reggel is bemegyek hozzá és viszek valami társast, mert nagyon unja az ott létet. Az megnyugtatott, hogy pár napon belül már haza is mehet, mert nem volt komplikáció. Mielőtt elaludtam küldtem egy életjelet adó SMS-t Keylnak. A telefonom reggel 8-kor keltett felöltöztem valami kényelmes ruhába-rendbe szedtem magam. Lesiettem a nappaliba kinyitottam egy szekrényt és megnéztem milyen játékokat találok még épségbe. Minden féle játék volt ott, de ami egyből megtetszett az a Gazdálkodj okosan volt. 

Leszedtem a polcról megtöröltem és bele tettem a táskámba. Benéztem a hűtőbe van-e valami ehető, de nem volt semmi, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Írtam anyáéknak egy cetlit hogy bementem a kórházba és hogy majd jövök valamikor. Már szinte rendszeres látogatónak számítottam a kórházba reflex szerűen tudtam mi hol van. Már nem volt nagy feladat megtalálni Jezzy szobáját.

- Jó reggelt! – zavartam meg a szobalakókat nagy elfoglaltságukban. Ki hogy van? Van kedvetek velem társasozni?

- Szia L. Ha nem jössz felakasztom magam. Anyát nem bírom elviselni mellettem mert túlságosan figyelmes és ez kiakaszt. Képzeld volt itt Nate beszélgettünk hozott reggelit és egy ajándékot.

- Az jó és beszélgetettek mit kaptál? És te Aaron hogy vagy fáj még a kezed? – Aaronnak meg kellett műteni  a karját mert valami bonyolult nevű valami volt benne.

- Köszi már csak esténként szokott fájni a seb. Mit játszanánk?

- Gazdálkodj okosan-t. Abba voltam a legjobb kiskoromba emlékszel Jezz majdnem mindig megvertelek benne.

- Mert folyton csaltál. Jaj amúgy sok mindenról beszélgettünk és majd este is bejön és kaptam egy nyakláncot tőle.

- Az nagyon jó. Akkor játszunk? – tisztába voltam vele hogy mind a ketten játszani fognak mert nincs jobb dolguk és valamivel el kell ütniük az időt. A két ágy közzé húztam az asztalt ami az ajtó mellett volt és kipakoltam a játékot. Jezznek a bal lába tört el és pont bal oldalt volt az asztal úgyhogy jobbnak láttam ha Aaron ágyára ülök hogy kényelmesebb legyen neki.

- Én leszek a bankos. –törtem meg a csendet. Ki milyen színűvel lesz?

- Én  az egyedi készítésű lila bábummal leszek. – mondta Jezz még kiskorunkba csináltunk neki lila bábut mert az a kedvenc színe és fel volt háborodva hogy olyan színű bábu egy játékba sincs.

- Én kékkel. – jelentette ki határozottam Aaron.

- Oké! Én akkor a feketével.

A játék eltartott egy ideig olyan 3 órán át játszottuk. Bár sokat beszélgettünk közbe, úgyhogy az is rásegített, hogy ilyen sokáig eltartott. Én lettem a második Aaron az első Jezz pedig az utolsó. Mikor befejeztük nekem le kellett lépni, mert jött a napi ellenőrző brigád. De mielőtt elmentem megtudakoltam mikor engedik ki őket. Jezzyit ha minden igaz még 2 napig bent tartják, megfigyelésre viszont Aaron holnap már haza megy reggel.

Első utam egy kávéstandhoz vezetett vettem egy hatalmas pohár kávét. Utána pedig a parkba mentem ahol találkozom volt Keylal. A parkba vagy egy órát vártam, de nem jött el. Próbáltam hívni, de a telefonja ki volt kapcsolva. Érdekesnek találtam meg egy kicsit fájt is mert nem volt képes szólni de nem voltam dühős biztos jó oka volt rá amiért nem jött el. Fogtam magam és haza sétáltam. Már megint üres volt az egész ház. Felmentem a szobámba leültem az író asztal elé és elkezdtem gépezni. Egy új ismerősnek jelölést pillantottam meg a facemen. Aaron jelölt ismerőnek. Miután visszaigazoltam egyből rám is írt.

„- Szia. Nem lenne kedved találkozni velem miután kiszabadultam innen? Csak barátokként tudom, hogy van barátod.

- Szia. Persze, úgysincs semmi dolgom. Hol gondoltad és mikor?

- Van egy kávézó a házunk mellet nem rég nyílt meg esetleg ott jó neked? Olyan 2 óra fele?

- Oké akkor ott találkozunk majd. De most megyek, mert még ki kell olvasnom egy könyvet.

- Jó olvasást. J „

Olyan jó érzés fogott el. Úgy éreztem végre nekem is van életem és feltűnne az embereknek, ha elütnék. Lementem a konyhába összeütöttem valami szendvicsnek mondható ételt leültem a nappaliba és elkezdem olvasni a könyvet. Biztos nagyon fáradt voltam, mert elaludtam a könyv felett. Apa keltett fel hogy jönnek az unokatestvéreim és öltözzek át valami csinosba, mert elmegyünk együtt színházba. Hát igen a családom egy kicsit régimódi, de mindig is szerettem színházba járni fogalmam nincs miért, de megnyugtat a környezett. Nem sokszor szoktunk találkozni az uncsimékkal mert nem itt laknak. Bárki bármit mond London nem pont a szomszéd város. Fogtam magam lezuhanyoztam megmostam a hajam és oda álltam a gardrób elé nem tudtam mit vegyek fel nem mintha nagy jelentősége lett volna, de csinos akartam lenni. Megakadt a szemem egy kis piros ruhán, amit anya hozott nekem mikor Párizsban járt. 

Felvettem és próbáltam valamit alkotni a hajamból. Nem nagyon sikerült a tervem, ami egy szép konty lett volna, úgyhogy maradtam a szokásosnál és csak besütöttem. Egyszerű és nagyszerű. Mire elkészültem apa már jött is szólni, hogy itt van mindenki és rám várnak. Mielőtt lementem volna még megpróbáltam felhívni Keylt de még mindig nem volt elérhető. Nem foglalkoztam tovább vele ledobtam a telefonomat az ágyra és indultam is kifele. Megvolt a szokásos beszélgetés hogy milyen nagyra nőttem és milyen csinos vagyok. Apa testvére és két gyereke jöttek el látogatóba. Mikor már megbeszéltünk mindent, ami csak az eszünkbe jutott elindultunk a színházba. Nem tudom pontosan mi volt a darab címe, de nagyon tetszett. Nem volt szokásos darab. A főszereplő nő a 18. századba rájön, hogy nem a férfiakat szereti, és nem eltitkolja, hanem felvállalja. Megpróbálja leküzdeni a sok akadályt, ami elé az élet állította és addig küzd, még el nem fogadják a körülötte élő emberek, hogy ő pont így jó és senki kedvéért nem fog megváltozni. A előadás vége után elmentünk egy közeli étterembe. Azt már nagyon untam csak haza akartam menni és lefeküdni sorozatott nézni. De nem volt sok választásom végig ültem a vacsorát próbáltam úgy tenni, mint akit tényleg érdekel, de nem nagyon sikerült. A desszert után én voltam az első, aki fel ált hogy ideje menni. Apa és a testvére még elmentek valahova inni és beszélgetni én haza mentem anya pedig elkísérte a fiúkat a szállodájukba. Már arra se volt energiám, hogy megnézzem a sorozatom új részét. Átöltöztem és bedűltem az ágyba.

XI. Rész: Emlékezz!!

A kórház Előtt beugrottam a sarki kis boltba vettem kakaót és cukros brióst.

Beléptem a kórház ajtaján és összefutottam Mrs. Katettel épp indult ha lepihenni mert az egész estét Jezzel töltötte. Beszélgettünk vagy 5 percet azt mondta Jezz egyre jobban van, de még mindig nem emlékszik Natere.

Mrs Kate elment én meg beszálltam a liftbe majd megcéloztam Jezzy szobáját. Az elején megijedtem mivel már nem egyedül volt a szobába a mellette lévő ágyon egy velünk egykorú srác aludt. Oda húztam az ágyhoz egy széket és letelepedtem Jezz mellé.

- Hogy érzed magad?

- Hát, mint aki összetörte magát, de az jobban fáj hogy nem emlékszem a barátomra.

- Elhiszem.. Hoztam neked reggelit. – odaadtam neki amit vettem és se perc alatt betömte mint aki sose evett még.

- Itt olyan kaját adnak, mint az oviba volt. Pár napig itt hagynám a levegőn és maga menne el. Szeretnélek megkérni valamire. Meddig érsz rá?

- Mire? És meddig érjek, rá mert elvileg találkozom, lenne Keyllal de lemondhatom.

- Hát, ha nem gond, akkor velem tölthetnéd, az egész napot nem akarok egyedül lenni olyan nyomasztó és arra szeretnélek kérni hogy mesélj nekem Nateről ha nem nagy gond. Hogy mikor jöttünk össze miket csináltunk meg tudod ilyesmiket. – tudtam, hogy ezt fogja kérni valahogy éreztem.

- Oké akkor írok Keylnak. Elmondok mindent, amit tudok, de ez vele kéne megbeszélned.

- Tudom, de nagyon kellemetlen a közelébe lennem.

- Na, jó akkor kezdjük, mert holnapig se fejezzük be. Lassan másfél éve hogy találkoztatok tudod, amikor a szem mániás kórszakodban voltál a könyvesboltba találkozunk vele először. 

Egyből kiszúrtad állítottad, hogy neki van a világon a legszebb szeme. Oda jött hozzánk megkérdezni segíthet-e nekünk valamit t leálltál vele beszélgetni én meg felmérve a helyzetet úgy döntöttem szétnézek a könyvek között. Én 6 új könyvvel te pedig egy telefonszámmal jöttél ki a boltból. Ha jól emlékszem még aznap este felhívott és elhívott egy állatkertbe. Utána egyre többet találkoztatok voltatok moziba étterembe és sok hasonló helyen majd megkérdezte tőled nem leszel-e a barátnője. Olyan nagyon idegesítő pár voltatok, de olyan aranyosan idegesítő. Amit csak el lehet képzelni. Elég hamar lefeküdtetek, mert azt mondtad ő az igazi és amúgy se érdekelt a szüzesség elvesztése csak ő érdekelt. Zárójelbe megjegyezném, hogy lefeküdtem Keylal. Utá…

- Mikor hol? Akkor te se voltál valami türelmes.. – hallatszott a hangjában a büszkeség.

- Majd elmesélem, de ne zökkents ki a történetből, mert össze fogok zavarodni. Utána olyan átlagos pár voltatok látszott rajtatok hogy nagyon szeretitek egymást veszekedtetek kibékültetek. Voltak kisebb nagyobb veszekedésetek, de sose szakítottatok. Mikor a 6. hónapot ünnepeltétek az volt az ajándékot számára hogy csináltattál egy tetkót. Azt, ami az ujjaidnál van.

 És akkor kaptad azt a világító felíratott a szobádba belopózott mikor suliba voltál és mikor hazajöttél ott várt egy csokor orgonával.

- Kisasszony most ki kell mennie jön a déli vizit. – mondta egy kedves fiatal ápoló nő az ajtónál.

- Rendben megyek is. Hozok néhány fényképet ha gondolod meg egy doboz fagyit. Milyet hozzak?

- Oké. Csokisat.. J

- Akkor kb. egy óra és itt vagyok.

Haza sétáltam gyorsan össze szedtem a képeket amiket róluk készítettem mikor én voltam a harmadik kerék. Beköszöntem anyához a munkahelyére vittem neki ebédet és indultam is vissza a kórházba. Menet közbe bementem egy kisboltba és vettem egy hatalmas doboz tripla csokis fagylaltot és csoki öntetet. A szék ugyanott volt Jezzy épp a mai újságot tanulmányozta. Most a mellette fekvő fiú is fenn volt jobban meg tudtam nézni nagyon helyes. Tengerkék szemei majd kiestek akkorák voltak a haja pedig fekete pont, mint az egyik kedvenc könyvem főszereplője. Elhessegettem ezeket a gondolataimat próbáltam nem bámulni mikor sikerült más fele néznem akkor láttam, meg hogy Jezzy mellet ott volt egy hatalmas csokor virág nem tudtam felismerni milyen virág, de csodaszépek voltak.

- Sziasztok. – törtem meg a csendet.

- Szia! - szólalt meg a srác. Aaron vagyok. – mondta kellemes hangon.

- Én pedig Leigthon.

- Izzy. – szólalt meg mintha kimaradt volna egy körből egy csúnya pillantást vetett rám. Nem értettem miért hisz semmi rosszat nem tettem. Gyors léptekbe leültem mellé és folytattam a mondókámat.

- Hol is hagytam abba?
- Ott hogy a 6. hónap fordulónkat ünnepeltük.
- Ja, tényleg. Tessék, itt vannak a képek, amiket csináltam, vagyis csak egy része amennyit megtaláltam.

Hát innen már nem sok mindent tudok mondani te ott aludtál nála ő ott aludt nálatok, rendszeresen jártatok moziba meg sok olyan dolgot csináltok, amiket egy boldog kapcsolatba szoktak. Na, amit a balesetet illeti valamin nagyon összevesztettek Nate azt mondta nem tudja már, hogy min nem tudom ez mennyire igaz. Azt majd megbeszélitek kettesbe. Na, valamin összevesztettek és te azt mondtad nem bírod elviselni többet és kirohantál.

Ő utánad sietett, de te felgyorsítottál, mert nem akartad meghallgatni és nem figyeltél oda a lámpa zöldről pirosra váltott a taxis se figyelt oda és megtörtént a baleset több métert repültél és most itt vagy. Nate nem mozdult el mellőled tegnapig, vagyis nem jött ide mert nem mert.

- Miért?

- Hát ebben valószínűleg nekem is nagy szerepem van. Mikor megérkeztem a farmról oda siettem hozzá megkérdezni, hogy s mint vagy. Elmesélte és hirtelen akkora düh támadt bennem hogy képen töröltem és elviharzottam azt kiabáltam, hogy „Ha bármi baja lesz a te lelkeden szárad”. De megbántam, mert rájöttem jobban szenvedett, mint bárki aki melletted volt. Szerintem ennyi a történet. Ó el is felejtettem a fagyi.

- Aaron? – fordultam oda hozzá. - kivette a füléből a fülhallgatót.

- Szóltál?

- Igen. Kérsz fagyit? Tripla csokis.

- Igen elfogadom a csokis fagyi a kedvencem.

A fagyit háromfelé osztottam mindenkinek oda adtam a részét visszaültem a helyemre és elkezdtem beszélgetni mind a kettőjükkel.

X. Rész: Ébredés..

Az egész estét a váróterembe töltöttem. Sokan mondták hogy menjek haza itt úgysem tudok segíteni de ott akartam lenni ha történik valami. Keyl köztem és Nate között ingázott. Próbált mindkettőnket jobb kedvre deríteni több kevesebb sikerrel. Reggel 8-óra körül jött le az orvos hogy egyre jobb Jezz állapota de még mindig veszélyes.

- Ha holnapig nem romlik az állapota lehozzuk az intenzívről. – jelentette ki az orvos akin látszott hogy már ő is nagyon fáradt.

Lementem a büfébe még egy kávéért nem tudom hányadikat ihattam már vagy a negyedik ötödik lehetett. De nem nagyon segített a szívem egyre hevesebben vert /nem csak a kávé hatására/ de a szemem pedig le-le ragadt. Megnéztem az órámat és döbbenten láttam, hogy még csak fél9.

Bár úgy voltam vele hogy itt maradok muszáj voltam beadni az alvásnak a derekam. Kimentem a parkolóba és beültem egy taxiba. Nem akartam, hogy Keyl vigyen haza mert nem volt lelki erőm senkihez se. Nem értem miért én érzem magam ennyire rosszul mikor Jezzy fekszik öntudatlanul egy kórházi ágyon.

Haza érve próbáltam valamit enni, hogy ne csak a kávé legyen a gyomromba de nem ment le egy falat étel se a torkomon. Fogtam magam lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba.

A telefonra keltem fel. Izz anyukája küldött egy sms-t hogy lehozták Jezzyt az intenzívről, javul az állapota és már nincs életveszélyben.

Nem értettem miért ma hozták le az intenzívről mikor úgy volt holnap viszik le. Egyből megértettem mikor ránéztem az órára reggel 6 óra. /átaludtam az egész napot/
Fogtam magam felkaptam magamra hirtelenébe valamit kifésültem a hajam, felfogtam és indultam is a kórházba. Beszálltam a kórház liftjébe. Négyen utaztunk a liftbe egy középkorú nő volt aki valószínűleg valamelyik családtagját látogatta meg mivel egy nagy csokor virágot szorongatott a kezébe. És két nővér aki a mai menüt beszélték meg. /petrezselymes krumpli egy szelet natúr csirkemellel és zöldborsó leves/
Megállt a lift a 2. emeleten és is és a középkorú nő is kiszálltunk. Oda léptem a  információs pulthoz megérdeklődni hol találom meg Jezzyt. A 203-as szobába fekszik és a kezével megmutatta merre menjek. Megláttam őt és a gyomrom összeszorult ott feküdt nem mozdult az arca teles tele horzsolásokkal és a bal lába gipszbe volt. Anyukája ott ült mellette fogta a kezét oda léptem hozzá a vállára tettem a kezem és megkérdeztem hogy bírja.

- Most már jobban! Az elején alig bírtam egy helyben maradni segíteni akartam neki de nem tudtam hogy, de az orvosok azt mondták most már bármikor felébredhet. – a szemei alatt egy-egy hatalmas karika adta tudtomra milyen állapotba is van, remegett a hangja és a keze is. Szörnyű látvány volt.  

- Mikor tetszett aludni utoljára?

- Nem tudom de nem hagyom itt a kislányomat nagyobb szüksége van rám mint nekem az alvásra.

- De az se jó hogy amikor felkelt maga összeesik a fáradtságtól. Tessék lefeküdni a másik ágyra és majd szólok ha lesz valami.

- Lehet hogy igazad van. De csak egy kicsit. És egyből szólj ha bármi történik rendben?
- Ez egyértelmű.
Leültem oda ahol az előbb még Jezz anyukája ült és elkezdtem nézni a barátnőmet. Azon kattogott az agyam milyen lesz ha felkell és mit fog csinálni mi fog megváltozni.

Már vagy két órája ott ültem még pisilni se mertem elmenni a telefonomat babráltam beszélgettem Keyllal aki a büfébe volt Natettel. Nate nem mert itt lenni amit én személy szerint megértek mert rá se birok nézni.

Két üzenet között arra lettem figyelmes, hogy Jezzy mocorogni kezd. Leraktam a telefonomat és oda hajoltam hozzá.
- Szia! Hogy érzed magad? – nem tudom milyen válaszra vártam de mikor kimondtam éreztem hogy ennél hülyébb kérdést nem is tehettem volna fel.

- Nagyon fáj a fejem! De ezen kívül viszonylag jól. Mi történt velem?

- Elütött egy autó mikor kiszaladtál Nate házából.

- Ki az a Nate?

- Most csak hülyülsz?

- Nem, mert ki ő?
Éreztem ahogy lebénultam a döbbentségtől mikor újra képes voltam gondolkodni felkeltettem Jezz anyukáját elmondtam neki, hogy nem emlékszik Natere. Elmentem megkerestem egy orvost. Bejött megnézte minden rendben van-e.

- Ez teljesen normális.

- Mi a normális ezen? Nem emlékszik a barátjára vagyis a volt barátjára. – jelentette ki elég éles hangon Mrs. Kate.
- Az agy elégé kiismerhetetlen dolog. Valószínűleg azért nem emlékszik rá mert mikor a baleset történt akkor nagyon dühős és ingerült volt rá.
- És meddig tart ez a dolog?

- Lehet ideiglenes de az is meg lehet hogy már sose fogja visszakapni az emlékeit róla.

Mrs. Kate leült a lánya mellé és elmesélt neki mindent ami azóta történt, hogy elütötte a kocsi. Én sarkon fordultam és megkerestem Keylékat hogy elmondjam nekik mi történt odafenn.

Pillanatok alatt elhadartam az összes információt  amit az agyam képes volt feldolgozni utána gyorsan leültem és vártam a reakciókat. Keyl a barátja reakciójára várt. Mind a ketten Natet néztük az arca még fehérebbé változott a hangja remegett.

- Semmire nem emlékszik?

- Mindenre emlékszik csak rád nem. – a szívem szakadt meg a szemébe mondani az igazságot.

- De az nem lehetséges!

- Az orvos szerint ez azért van mert mikor a baleset történt akkor nagyon dühös volt rád.

- De ez csak ideiglenes ügye? – remény csillant meg a szemébe.

- Nem lehet biztosra tudni.

- Felmehetek hozzá? Ott van még az anyukája?

- El se mozdul mellőle. Nem tudom hogy jó ötlet-e de semmit nem veszíthetsz ha  megpróbálod.

Magam se értem miért de oda léptem hozzá és megöleltem.

- Mi itt lent megvárunk jó? – kérdezte Keyl

- Rendben. – és el indult a lift fele.

Miután Nate elment kimentünk levegőzni egyet a kórház parkjába ott leültünk egy padra és elkezdünk beszélgetni.

- Szerinted vissza fogja kapni az emlékeit?

- Nem tudom de látva Nate arcát remélem igen. Szegényt az elején szinte gyűlöltem de most már csak sajnálom.

- Én nem hibáztattam elég volt az ahogy magát hibáztatta.

- Lehet hogy igazad van. – Keyl keltett bennem egy enyhe lelkiismeret fordulást amiatt ahogy viselkedtem Natel.

Mikor az ajtó felé néztem Natet pillantottam meg egy kicsit mintha vissza kapta volna az eredeti színét.

- Na mit mondott? – kérdeztem ahogy hallótávolságon belülre került.

- Hát elmondta neki Mrs. Kate hogy ki vagyok és valószínűleg még mindig rólam mesél neki. De azt kérte hogy menjünk el mindannyian mert nagyon fáradt és nem akarja hogy mi is fáradtak legyünk.

-  Ebben is van valami. Nem üzent nekem valamit?

- Csak azt mondta hogy holnap reggel gyere be és hozz neki valami normális kaját és valami olvasnivalót.

IX. Rész: Valóra vált rémálom..

A haza fele út nagyon csendes volt mind a ketten le voltunk sokkolva Keyl egyszer kétszer megpróbált szóra bírni de nem sikerült neki egész úton csak az járt az eszembe amit Nate mondott „életveszélyes az állapota”. Vajon mi történt vele? Ki volt a hibás és miért nem figyelt oda? Jezzy soha nem törte el semmiért nem volt túl sportos alkat inkább tartozott azok közé akik ha tudnak inkább lustulnak otthon az ágyba a géppel a kezükbe. Mikor megérkeztünk New Yorkba egyből a kórházhoz siettünk ahol Jezzy volt. Ahogy oda értünk ki nyitottam a kocsi ajtaját de nem tudtam kilépni a kocsiból. Próbálkoztam felállni de nem sikerült a lábam össze összecsuklott.

- Minden rendben van Leighton? -  Keyl már ott volt az ajtó mellet legugolt hogy a szemembe tudjon nézni.

- Semmi sincs rendben nem tudom mi történt vele és ami a legrosszabb nem voltam mellette mikor kellettem volna mert épp élveztem az életemet. Milyen borzalmas barátnő vagyok? – a szavak csak úgy kitörtek belőlem ahogy a könny is a szememből észre se vettem csak mikor Keyl letörölte őket a kezével.

- Ahogy tudtál jöttél nem tudtál volna semmit se csinálni és ha itt is lettél volna mennyivel lett volna jobb? Most pedig menjünk be és tudjuk meg mi történt. Képes vagy rá? – látszott rajta hogy ő is szenved de nem igazán Jezzy miatt mert nem nagyon ismerte inkább amiatt ahogy engem látott.

- Talán igazad van. – elindultunk be a kórházba.

Felmentünk a 4. emeletre ahova az volt kiírva hogy Intenzív osztály. Ahogy kiléptünk a liftből oda siettünk a nővérpulthoz hogy megkérdezzük merre van Jezzy. De a nővér azt kérdezte közeli hozzátartozok vagyunk-e.

- Nem de ő a legjobb barátnőm látnom kell.

-  Sajnálom kisasszony ha nem hozzátartozó nem mehet be. – hallatszott a nő hangjában az együtt érzés és hogy nem most mondja ezt először.

- De-de muszáj bemennem kérem értse meg. – alig tudtam beszélni éreztem ahogy Keyl átkarol valószínűleg látta rajtam hogy nem bírom sokáig.

- Sajnálom de el kell menniük vagy képtelen vagyok hívni a biztonságiakat. – a nő hangja hirtelen átváltott érzéketlenre ami nem tett túl jót nekem. Egyik percről a másikra csak azt vettem észre hogy Keyl a lift felé visz mert elkezdtem ordibálni a nővérrel. A liftben az összes energiámat próbáltam összeszedi. Lementünk a 2. emeleti váróterembe ahol ott volt Nate és Jezzy szűk családja.

Odaérve egyből Natet kerestem hogy elmondja mi is történt valójában és mit tudd az állapotáról. Ott ült a sarokba szeme alatt olyan karikák voltak amik a hosszú ideje nem alvást és az idegességet sugározták.

- Nate mi történt? Mikor? Hol? Miért? És milyen állapotban van? – nem mondhatnám hogy nagyon együtt érző volt a hangom csak is az érdekelt mi van vele nem törődve Nate lelki állapotával.

- Ma reggel összevesztünk nálunk és faképnél hagyott már nem tudom min veszekedtünk de azt mondtam neki hogy nem bírom tovább elviselni erre fogta magát és kirohant az ajtón. Egyből megbántam amit mondtam szaladtam is utána hogy bocsánatot kérjek de nem értem utol épp a zebrán akart át menni sietett nehogy utol érjem. A lámpa már pislákolt mikor rálépett az útra már piros volt de nem nézett fel csak sietett és akkor jött egy taxis éppen telefonált nem nézet szét. És egyszerűen nekiment Jezzy több métert repült majd az út szélén hevert nem mozdult. Az orvos azt mondta súlyos agyrázkódása van, eltört két bordája és belső vérzése is van. Egyből a műtőbe vitték bent voltak 5 órán át. Azt mondták a vérzést elállították most pedig minden rajta múlik. Nem tudják pontosan hogy az agyrázkódás milyen következményekkel járhat most az a legfontosabb hogy felkelten és csak akkor derül ki lesz-e maradandó sérülése.

Mikor befejezte a mondandóját reflex szerűen emeltem fel a kezem és pofoztam fel. Felálltam elindultam az ajtó felé azt kiabálva „Ha bármi baja lesz a te lelkeden szárad”

Nem tudtam lenyugodni úgy éreztem magam mint egy hisztis gyerek. Megkerestem az első mosdót és megmostam az arcom az hátha segít hogy lenyugodjak. Miután azt lehetett mondani hogy tisztán tudtam gondolkodni lementem a büfébe venni egy nagy adag kávét.

Le se lehetett volna tagadni hogy kórházi kávét iszok az izének semmi köze nem volt egy normális kávénak de nem zavart megnyugtatott ahogy bele-bele kortyoltam és éreztem ahogyan lefolyik a forró ital a torkomon. 

VIII. Rész: Egy egész nap lustulás..

Az egész olyan hírtelen történt. Ott voltunk a szobám előtt már a szobába úgy érkeztünk, hogy egymás vizes ruhát cibáltuk lefele. A szobába beérve már csak fehérnemű volt rajtunk. Rajtam fekete melltartó és franciabugyi rajta pedig fekete alapon piros szivecskés boxer. Ezek a ruhadarabok se maradtak sokáig rajtunk. Bemásztunk az ágyba és történt aminek történnie kellet. Megtörtént! Olyan volt mintha csak egy álom lenne egy csodaszép álom.

Reggel mikor kinyitottam a szemem ott feküdt mellettem és átölelt. Megpróbáltam felkelteni csókolgattam az arcát de nem kelt fel úgy döntöttem radikálisabb módszereket kell alkalmaznom. Fogtam gyorsan felkaptam magamra  egy pólot és már ruhástól ráugrottam. Erre már muszáj volt felkelnie nyomtam egy csókot az arcára majd kijelentettem hogy át kéne mennie mielőtt átjön Peter bácsikám és itt találja meztelenül. Gyorsan összeszedte a vizes ruháit és elindult az ajtó felé de megfordult. A szabad kezével magához húzott és megcsókolt.
- Na jó most már tényleg menned kéne ha nem akarod hogy vasvillával legyél elkergetve a farmról. – jelentettem ki szomorúan.

- Ha nagyon muszáj.

Olyan volt mint egy könyvben mikor az asszonynak szeretője van és annak el kell szaladnia mikor meghalják hogy a férj hamarabb jött haza.

- Fél óra múlva találkozunk  az ajtónál. –jelentettem ki határozottan.
- Oké.
Miután kiment a szobából ment a szobából megpróbáltam felhívni Jezzyt de egyből hangpostára kapcsolt. Gyorsan ledobtam a ruháimat és bementem a fürdőszobába ott rendbetettem magam, felvettem valami kényelmes ruhát amibe nem gyulladok meg a 40°C sem.

Miután elrendeztem magam kimentem és az ajtónál megvártam Keylt. Együtt mentünk reggelizni Peter bácsi biztosan már kora reggel megreggelizett és elment megnézni a veteményest.

Ugyan az volt a kaja mint tegnap este én most müzlit ettem Keyl pedig vajas kalácsot tejjel.

Reggeli után megnéztük kell-e valamit segíteni a farmon de nem volt semmi olyan amihez értettünk volna ezért bevonultunk a szobámba és elkezdtünk filmet keresgetni.
- Mit szólnál hozzá ha film maratont rendeznénk. – ajánlotta fel Keyl

- Jó de mit nézzünk. Ha maraton akkor valamilyen sorozatott kéne nem?

- Megnézhetnénk az összes X-ment. – jelentette ki csillogó szemekkel
- Remek ötlet úgyis régen láttam megyek megnézem van-e popcorn.

Mikor visszamentem egy hatalmas tál popcornnal Keyl teljesen elterült az ágyon. Oda feküdtem elé és elkezdtük a maratont. Egész nap ki se mozdultunk a szobából csak egyszer kétszer utántölteni a popcorn készletett. Mikor az utolsó résznek is vége lett megnéztem az órát és megdöbbenve láttam hogy már este 10-óra van. A telefonom után kaptam megnézni nem hívott-e valaki.

10 nem fogadott hívás!!

4 anyától 6 pedig Natetől. Tudtam hogy valami nagy baj lehet mert Nate nem nagyon szokott hívogatni plána nem 6-szor egymás után. Felültem és már hívtam is.

- Leighton? – kérdezte Nate sírva

- Igen Nate én vagyok az mi a baj? – éreztem hogy egyre feszültebb a helyzet.

- Haza kell jönnöd azonnal!!

- Miért mi történt?- remegett az egész kezem alig bírtam fogni a telefont.

- Jez.. Jezzyt elütötte egy kocsi a korházban vagyunk életveszélyes az állapota.

„Életveszély” ez a szó csengett a fülembe éreztem hogy kezd kicsúszni a talaj a lábam alól. Hírtelen leültem Keyl ijjedten kérdezte mi a baj. Elhadartam neki majd szedtem a sátorfámat elköszöntem Peter bácsiktól és siettünk is haza.

VII, Rész: Kibontakozó szerelem..

Mikor meg pillantottam azt hittem álmodok ott ált a farmerbe és egy kockás ingbe a vállán egy sporttáskával majd kiugrottam a bőrömből. De a jókedvem elszállt mikor rájöttem sporttáska van nála ergo nem meg ma haza! Kezdtem megrémülni nem attól hogy itt alszik hanem attól mit fog Peter bácsi mondani egyáltalán meg engedi hogy itt aludjon. Az arcomra is kiült a félelem hírtelen falfehéré változott. Keyl oda lépett mellém átölelt és megkérdezte minden rendben van-e. Az ölelése majdnem elfelejtette velem miért is aggódtam de eldöntöttem bátor leszek bemegyek a házba és engedélyt kérek Peter bácsitól hogy itt maradhasson velem. Közöltem Keyllal a haditervet hogy ő az ajtó előtt vár és mikor szólok bejön bemutatkozik és próbál nagyon-nagyon aranyos lenni. Ott álltunk az ajtó egyik oldalán a másik oldalán pedig a bácsikám. Nagyon meg voltam rémülve mit fog hozzá szólni. Megfogtam a kilincset majd megpróbáltam elfutni de Keyl az utamat állta adott egy puszik a számra és megfordított. Nem volt választásom fogtam magam és bementem.
- Szia Leighton mi jót csináltál? – kérdezte kedvesen.

- Sétálgattam. – mondtam remegő hangon. Ő is észrevette a hangomat megfordult és rám meredt azokkal a nagy barna szemeivel.

- Valamit elszeretnél mondani?

- Háát igen lenne itt valami. – a szívem majd kiugrott a helyéről.

- Akkor hallgatlak, de köze van annak a srácnak aki ott kukucskál befele az ablakon? – ezzel az ajtó melletti ablakra mutatott Keyl pedig gyorsan lebukott az ablak alá.

- Igen Keyl gyere be!

Hamarosan kinyitotta az ajtót és oda sietett hozzám. Próbált udvarias lenni bemutatkozott és kicsit félve odanyújtotta a kezét Peter.

- Jó napot uram Keyl Wilkinson vagyok.
- Én pedig Peter Evens. – mondta nagyon barátságosan a mivel feloldotta a jeges hangulatot.
- Azt szerettem volna kérdezni hogy Keyl nem maradhatna itt a farmon velem? – Becsuktam a szemem félve a választól.
- Miért is ne mindig örülök ha meglátogatnak az emberek.

Kezdtem egyre jobban azt hinni nekem van a legjobb családom.

- Nem is említetted, hogy van egy udvarlód. – látszott rajta a csalódottság. Mióta vagytok együtt?

- Nem is tudom már egy jó ideje. – Jelentettem ki nagyon büszkén.

- Még egyszer nagyon szépen köszönöm te vagy a világ legjobb nagybátya. – most már teljesen nyugodt voltam.

- Mernél is mást mondani. Most pedig menjetek sok papírmunkám van még.
Gyorsan ki is mentünk. Körbevezettem a farmon megmutattam a szobáját ami az enyém mellett volt. Mi ketten voltunk a kisebbik házba Peter pedig a nagyobbikba.. Keylt ott hagytam a szobájába hogy ki tudjon pakolni addig felhívtam anyát hogy életjelet adjak magamról. A telefon után egyből visszasiettem megnézni mit csinál Keyl. De Keyl nem volt a szobájába el se tudtam képzelni hol lehet míg meg nem hallottam ahogy a macska a szobámból nyávogva kiszalad.
- Khmm.. Mit keresel a szobámba úgy tudom van sajátod és miért terrorizálod a macskám??

- Csak kíváncsi voltam milyen a szobád és a macska terrorizált engem nem pedig fordítva jobb ha ezt most tisztázzuk. Még a macskák is begerjednek rám.

- Jahh ezt valahogy sejtettem. És hogy tetszik a szobám?

- A másik jobban tetszik de ez sem rossz tükrözi az egyéniségedet.

- Miféle egyéniséget?? – csak úgy kicsúszott a számon a kérdés.

- Teli van könyvvel mostanság ha elmegyek egy könyvesbolt mellet rád gondolok. – mondta belefeledkezve a mondatába.

Leültem mellé az ágyra és megcsókoltam. Mikor sikeresen visszatérítettem ebbe a világba megfogta a kezem és kimondta amit minden lány vár azt a bizonyos szót amitől a szíved erősebbem és gyorsabban kezd el verni.

- Szeretlek Leighton Graham. – majd a kezét a tarkómar tette és megcsókolt. Nem volt lehetőségem reagálni a kijelentésére mert beszélni sem tudtam. Átültem az ágyról az ölébe de még mindig csókolt. Egyre hevesebb lett és én csak arra tudtam gondolni hogy MÉG és hogy soha ne hagyja abba. De semmi se tarthat örökké. Mikor épp tovább léptünk volna a csóknál megszólalt a telefonom.

Gyorsan felálltam megkerestem a táskába a telefont majd kisiettem a szobából. Mikor épp felvettem volna letették a telefont egy ismeretlen szám volt. Féltem visszamenni a szobába ezért inkább leültem a kinti hintaágyra. Vajon ha nem csörren meg a telefon megtettük volna képes lettem volna rá? Nem telt el sok idő mikor odajött és leült mellém és megszólalt.

- Tudnod kell hogy nem azért mondtam amit mondtam hogy lefeküdj velem. Azért mondtam mert így gondolom és ha te nem állsz még készen rá várok.

- Én is szeretlek! És tudom hogy nem azért mondtad. Azt viszont nem tudom hogy készen állok-e. Fent úgy tűnt hogy igen de nem vagyok benne biztos.

- Megértelek és várok. – hallatszott a hangjába hogy nem hülyéskedik minden egyes szót komolyan gondol.

Mind a ketten ott ültünk csendbe várva hogy valamelyikünk megszólal. Majd végül én törtem meg a csendet.
- Még sok időnk van a mai napból és nem láttál még mindent. Tudsz lovagolni?

- Ohh mamám kezdem úgy érezni rossz emberbe szerettem bele. Először hintázás most meg lovaglás holnap mi jön? Megtanítasz tehenet fejni?

- Naa!! – megütöttem a vállát. Nem tudok tehenet fejni de ha gondolod megkérhetünk valakit hogy tanítson meg rá. Uram eljön velem lovagolni?

- Ki nem hagynám. De ha kitöröm a nyakam az a te lelkeden fog száradni.

- Nem hiszem hogy le esnél a lóról a hősöket lóra teremtették. Én vagyok aki mindig elesik vagy kitöri a nyakát.

- Ez a 21. század itt már motor van nem ló. És nem engedem meg hogy kitörd a nyakad.

- Ne csak beszélj gyere mutasd meg mit tudsz.

Az elején nem nagyon ment a lovaglás de kezdett belejönni. És csak kétszer fordult le a lóról. Már kezdett lefele menni a nap mikor visszaértünk. Bevittük a lovakat az istállóba majd elmentünk vacsorázni. Az asztal tele volt mindenféle finomsággal volt ott vaj, sajt, felvágottak, müzli, zsemle, kifli, kalács. Én a vajas lekváros kalács mellet döntöttem és egy pohár hideg tej mellet. Peter sonkás sajtos szendvicset evett, Keyl pedig nem szégyenlősködött mindenből vett egy kicsit. 

A vacsora után lementünk a tóparthoz és megnéztük „volna” a nap lementét ami azért nem valósult meg mert mikor ott álltunk a mólón Keyl megfogott az ölébe vett és bedobott a vízbe. Én kihasználva a helyzetet előadtam a fuldoklót ijedten ugrott be utánam a vízbe mire én megfogtam és lenyomtam a fejét a víz alá.
Mikor már csurom vizesek voltunk kiszálltunk a vízből és bementünk a házba.

Ott az ajtó előtt állva éreztem belül hogy készen állok. Tudtam hogy még egyszer nem kezdeményez mert azt hiszi nem állok készen ezért fogtam magam és a nyakába ugrottam és elkezdtem csókolgatni.

 Vette a lapot és elindultunk a szobám felé.

VI. Rész: A farm

           Ez a hét is gyorsan eltelt bár nem is volt, ami annyira meg hosszabbította volna. Nem hiszem, hogy bármelyik iskolába a világon, az utolsó héten nagy tanítás lett volna. Már 3. éve hogy az iskola utolsó napja után elmegyek a nagybátyám farmjára egy hétre. Ez már szinte hagyomány volt egy hét nyugi pihenés. A farmon volt két nagyobb ház egy nyári konyha és az állatoknak az ólok. Nagyon sok állat volt és van a farmon. Ló, nyúl, kutya, macska, disznó, juh, bárány és még számos állat, amit el lehet képzelni.
Mindig izgalommal várta a napot mikor indultam, de most volt egy kis fájdalom a szívembe, mert itt kell hagynom Keylt. Megígérte, hogy naponta felhív és sokat fog rám gondolni de ez nem csillapította a szívem fájdalmát. Anyát rábeszéltem, hogy ne kocsival menjünk, hanem inkább egyedül mennék el vonattal. Reggel mikor felkeltem nagyon izgatott voltam nagyon régen láttam Peter bácsikámat. Miután felölöztem és megreggeliztünk ültünk is a kocsiba ne, hogy lekéssem a vonatott. Épp oda értünk rohantam is volna ki a peronra mikor anya megfogta a vállam maga felé fordított majd felfelé mutatott. „ a 7 óra 34 perces vonat előre láthatólag 20 percet késik, megértésüket köszönjük”. Ez egy kicsit elszomorított, de legalább volt időnk vásárolni egy kis kaját az útra. Mikor megérkezett a vonat anya átölelt nyomott egy puszit az arcom mind két oldalára és feltett a vonatra. A vonatnak is van egy hangulata, ahogy zakatol percről percre a melletted ülő öreg bácsika szuszogása és a kalauz kedves mosolya mikor elkéri a menetjegyeket. Az út kb. 30 megálló volt időbe pedig 7 órát tett. Az én megállóm előtt összepakoltam és oda álltam az ajtóhoz nehogy fenn maradjak.

     

      Ahogy leszálltam a vonatról a peronra már ott várt rám az én kedves Peter bácsikám. Peter anyunak a legidősebb testvére kb. 45. életévében járhatott egyedülálló nagyon humoros ember, akit mindenki szeret.
- Elnézés hölgyem nem látott egy pici kislányt, akinek mindig könyv van a kezébe és a szája a füléig ér.
- Nagyon vicces Peter bácsi én vagyok az. – mondtam mosolyogva.
- Te vagy az tényleg te vagy az a kis Leighton Graham? Az én legcukibb unokahúgom??

          - Igen én vagyok..
- Na akkor mire vársz ölelj hát meg kisasszony- az hangjából áradt a szeretett.
Gyorsan eldobtam a táskákat a kezemből és átkaroltam. Megpörgetett a levegőbe majd előadta, hogy olyan nehéz vagyok, hogy belefájdult a dereka. Miután megbeszéltünk mindent, ami hirtelen az eszünkbe jutott beültünk a kék furgonba és indultunk is ki a tanyára.

      

      A tanyára megérkezve gyorsan bepakoltam a szobámba mentem és megnéztem az állatokat. A kedvencem a saját lovam volt Szilaj ( igen egy meséről kapta a nevét nagyon szerettem azt mesét és kicsi voltam) nagyon örült nekem örömét nyerítésbe fejezte ki adtam neki egy kis kockacukrot és mentem is tovább.

     

      Éppen befejeztem a körtúrámat mikor megcsörrent a telefon.
- Szia kicsim ott vagy már? –szólalt meg a telefon túloldalán Keyl.

          - Igen már egy ideje megérkeztem már üdvözöltem a farm összes állatát is.
- Nem is hiányzom? – kérdezte elkeseredve.
- El se hiszed mennyire hiányzol de olyan messze vagy bárcsak itt lehetnél mellettem láthatnád amit én látok és érhetnéd milyen ha az ember tényleg szabadnak érzi magát.

           - Ne mondj ilyet, mert mindjárt beülök a kocsiba és meg sem állok odáig.

           - De jó is lenne..
- Tudom! Most megyek mert Nate átjön pár sráccal dumálni. Majd holnap hívlak vigyázz magadra.
- Oké te is.
A beszélgetés után majd megszakadt a szívem és hittem benne hogy ő is ugyanígy érez.. Nagyon elfáradtam a vonatozásban ezért vacsora előtt le feküdtem hogy kipihentem mehessek vacsorázni de nem keltem fel a telefonra majd csak másnap hajnalba a kakas kukorékolására. A reggeli friss tej és vajas mézes kenyér volt. A reggeli után kerestem a ház azon részét ahol volt térerő és felhívtam Keylt. Nem vette fel csak a hangposta kapcsolt be. 5 perc múlva újra próbálkoztam ekkor már ki is csörgött a harmadik csörgés után fel is vette de nem szólt bele.

     - Hahóó Keyl hallasz. – olyan érzésem volt mintha valami baja történt volna

     - Itt vagyok! – szólalt meg végre és a szívem is megkönnyebbült.

     - Hol vagy? Miért nem vetted fel? – kérdeztem félve a választól.

          - Itt vagyok!

     - Hol??

           - Fordulj meg!
            Megfordultam és elejtettem a telefont ott volt előttem és rám mosolygott.
           -Szia szerelmem, hiányoztam??