XIX. Rész: A bál..

Jezz kiszaladt az ajtón majd le a lépcsőn kinyitotta az ajtót és körülbelül egy perc múlva kiabálta is a nevem, hogy indulhatok. Nevetségesnek találtam az egészet, de pár pillanatig tényleg úgy éreztem mintha hercegnő lennék. Mikor megláttam Aaron a lélegzetem is elállt. Nagyon elegáns volt.

Ez a ruha még jobban kiemelte azt a hatalmas, csodaszép kék szemét. Kíváncsi voltam vajon ő mit érez. Az elején nem nézet fel nem tudtam elképzelni, hogy miért talán este mondtam neki valamit, de mikor rám nézett tudtam, hogy nem tettem semmi hülyeséget. Nem tudom honnan tudtam, de tudtam.

- Gyönyörű vagy! – ahogy elhagyták a száját a szavak éreztem, hogy az arcomat elönti a pír.

- Köszönöm. Te is nagyon elegáns vagy.

- Annyira szépek vagytok együtt. – fakadt ki Jezzy.

- Jezz ne… - kezdte bele a mondatba Aaron, de félbeszakítottam.

- Igaza van, tényleg jól nézzünk ki. – nem hazudtam. Attól még hogy nem vagyunk „úgy” együtt attól még nézhetünk ki jól együtt.

* megszólal a csengő*

- Biztos a kocsi. Nagyon pontos.

- Még kocsit is küldtek értünk? Sok ember lesz ott? – mintha egy kicsit megijedt volna.

- Rengetegen és sok a híresség is. Én mikor tavaly elkísértem L. azt hittem padlót fogok. Olyan, mint amikor a sztárok végig mennek a vörös szőnyegen. Csak itt nincs szőnyeg, de a kordon és a fotósok megvannak. – áradozott Jezzy.

- Azért ne hozd, rá a frászt még meggondolja magát és nem kísér el. – mondtam és elindultam az ajtó felé.

- Én aztán nem. Én leszek, holnap a címlapsztár meglátják, milyen helyes vagyok, és csak engem fotóznak,  a hírességek elbújhatnak a hátam mögött.

- Valakinek nagyon nagy az önbizalma. Majd kiderül, hogy fogsz ott viselkedni te szupersztár. – Aaron beült a kocsiba, de még mielőtt beültem volna mellé oda léptem Jezzhez és megöleltem. És a fülébe súgtam:

- Minden egyes kis információt írj meg SMS-en, de tényleg mindent.

- Jó, de ne velem foglalkozz, érezd jól magad és hozz nekem valami finomat.

- Feltétlenül. – nyomtam egy puszit az arcára és beültem Aaron mellé. A sofőr is beült majd elindultunk.

Mikor megálltunk kinyílt a kocsi ajtaja és tudtam, hogy most csakis arra kell koncentrálnom, hogy ne, essek el a ruhába. ( Vagy két évvel ezelőtt sikeresen estem el úgy hogy utána egy szép lila folttal lettem gazdagabb.) Kiszálltam megvártam még Aaron is kiszáll majd elindultunk. Fél úton szinte megijedtem mikor éreztem, hogy valami hozzá ér a kezemhez. Aaron megfogta a kezem. Nem mondanám, hogy nem esett, jól de nem értettem miért, de nem húztam el a kezem. Mikor beértünk megkerestem anyáékat és szóltam, hogy megérkeztünk. Leadtuk a táskákat majd bementünk a bálterembe.

- Minden évben egyre szebb lesz és jobb ez a hely.

- Nem tudom, most vagyok itt először tényleg nagyon szép. És mit szoktatok itt csinálni?

- Majd 20:30-kor lesz a vacsora addig pedig beszélgetni meg hasonló dolgokat. De vannak mini szendvicsek, meg amit anyukád sütött sütemények.

- És miért kellett 2 torta? Mert anya azt mondta két nagyot kellett sütni.

- Valószínűleg anya a születésnapom miatt rendelte. Pedig mondtam, hogy nem kell.

- Most van a születésnapod? – nézett rám döbbenten.

- Nem majd szerdán. De anyu meg van áldva vele, hogy most is megünnepeljük. Minden születésnapomat felfújtak mondván, hogy az egyetlen gyermekük vagyok és kiérdemeltem az ünneplést.

- Értem. Már meg ijedtem, hogy nem hoztam ajándékot. Átérzem a dolgot volt mikor anya úgy rendezett születésnapi bulit, hogy csak olyanokat hívott, meg akiket nem ismerek vagy nem szeretek.

- Elég gáz lehetett. Nekem is voltak születésnapi bulijaim. De sose voltunk sokan. Anya nem arra adott, hogy hány ember van ott hanem, hogy mindenki remekül érezze magát.

- És miket kaptál ajándékba?

- Legtöbbször könyvet kértem vagyis sok-sok könyvet. Jezztől pedig mindig bögrét kapok és egy apróságot. És te?

- Változó mindig attól függ milyen korszakomat éltem. Lézerkardtól kezdve a gördeszkáig minden fajta dolgot kaptam, ami épp megtetszett.

- Azért a lézerkardal megnéznélek most. Gyere, nézzünk, szét mit lehet inni, mert vattát köpök a sok beszédtől. – megcéloztuk az első pultot ahol mindenféle ital volt én egy almalevet kértem Aaron pedig pezsgőt választott. Megnéztünk mindent. Ilyen eseményekre apáék összegyűjti a díjakat és a régi csecse-becséket, amiket jótékonysági esteken vettek. Majd miután körbe jártuk a termet beszélgettünk néhány munkatárssal és sok olyan emberrel, akikről fogalmam nem volt, hogy kik, de ők tudták, hogy én ki vagyok. Épp vagy már az ezredik ember állított le minket üdvözölni és megdicsérni a ruhámat mikor anya felment a színpadra és elkezdte a köszöntő beszédjét.

- Üdvözlök minden kedves megjelentett ezen a csodás estén. Remélem, mindenki remekül érzi magát. Kérem, mindenki foglalja, el a helyét ahova a jegye szól. A vacsorát nemsoká tálalják. Bárkinek bármilyen panasza lenne, ne féljen megkeresni engem vagy a férjem. A vacsora után egy kis műsorral készültünk, mint minden évben. Köszönöm még egyszer mindenkinek, aki eljött és jó étvágyat! – anyából áradt a magabiztosság. És olyan csodaszép volt abban a hatalmas fekete estélyibe. Miután lejött az emelvényről oda jött hozzánk.

- Na, milyen voltam?

- Nagyon jó! – próbáltam a legnagyobb átéléssel mondani, mert tudtam mennyit jelent ez neki.

- Tényleg nagyon jó tetszett lenni. – mondta aranyosan Aaron.

- Köszönöm. Aaron anyukád most jött meg épp a tortákat hozta meg, ha gondolod, köszönj be neki a konyhán van.

- Jó ötlet köszönöm. – és elindult a konyha felé.

- Nem is mondtad, hogy Aaron jön és nem Keyl. És tényleg hol van Keyl?

- Hosszú sztori anya. Legyen annyi elég hogy Keylal szakítottunk.

- Hogy-hogy? Olyan szépek voltatok együtt. És most akkor Aaronnal vagy? Még gyorsan elfelejtetted.

- Jaj, anya nem vagyunk együtt Aaronnal. És ha együtt lennénk, se lenne sok beleszólásod. – már kezdtem ideges lenni, hogy mindenki az én magánéletemmel foglalkozik.

- Az anyád vagyok, ha nem tévedek, csak bele szólhatok. De nem állt szándékomba veszekedni vagy megbántani majd elmeséled, ha készen állsz rá.

- Akkor ezt megbeszéltük. Na, megyek, megnézem Aaronékat. – ezzel sarkon fordultam és ott hagytam anyát. Mikor beléptem a konyhába azt hittem elszédülök. AZ emberek mintha repültek volna rohantak fel alá. A főszakács kiabált mindenkivel. Lábujjhegyre álltam, hogy körül nézzek, merre vannak Aaronék. Az egyik kis sarokba voltak két hatalmas tortával. Megpróbáltam átvágni magam a tömegen.  Hősiesen álltam ki a próbát.

- Ez aztán a tornagyakorlat nem is, amit órán csinálunk.

- Mert mit csináltál, most ami felért annak?

- Én kérem szépen átvágtam vagy 30 sürgő forgó szakácson és pincéren 40 fokba egy estélyiben.

- Na, akkor én mit mondjak megsütöttem két behemót tortát, amik mindjárt elolvadnak, ha nem visszük el innen.

- Szerintem a hűtőszobába vagy mibe be lehet tenni. Egyébként nagyon szépek és finomak a sütemények a torták meg eszméletlenül csodaszépek.

- Köszönöm. Akkor varázsoljuk be ezeket oda. L. nyisd ki az ajtót n koszold össze a ruhád. – miután sikeresen elrendeztük a tortákat visszamentünk és elfoglaltuk a helyünket.  Megettük a vacsorát voltak benne olyan dolgok melyet nem nagyon szívesen tennék a számba ezért inkább maradtam a hagyományos ételeknél, de Aaronnak nagyon bejöttek a különleges ételek. Mindenből evett egy keveset.  Vacsora közben kaptam egy képet Jezztől amihez nem kellett semmit sem hozzáfűzni.

 Kibékültek. Majd kiugrottam a bőrömből, amihez hangot is adtam. Minden szempár rám szegeződött hírtelen nagyon melegem lett, valószínűleg azért mert olyan vörös lettem, mint egy rák. Teljesen megérte, hogy ütődöttnek néztek, mert végre újra együtt vannak és ez mindent megért.

A főétel után megnéztünk egy műsort. Három aranyos gyerek adott elő egy műsort. A műsor után anya megint felment a színpadra.

- Remélem mindenkinek ízlett a vacsora és jól érzi magát. Mielőtt felszolgálnánk, a desszertet szeretnék átadni valakinek a születésnapi ajándékát. Leighton kérlek, gyere fel a színpadra. – na, jó ez már egy kicsit sok eddig sose kellett színpadra állnom és nem most akarom elkezdeni. De ha nem megyek, fel anyát szégyenbe hozom. Gyorsan körbenéztem megkerestem a legrövidebb menekülési tervet majd felálltam. Hatalmas erő kellett hozzá hogy ne az ajtó felé induljak meg, de sikerült. Ahogy felmentem a színpadra megöleltem anyát majd próbáltam szemkontaktust tartani vele nehogy meglássam azokat a szempárokat, amik épp rám szegeződnek.

- Drágám tudom, hogy sok minden történt veled mostanság ezért apáddal úgy döntöttünk rád fér egy kis kiruccanás. Mivel mi nem hagyhatjuk itt a céget beszéltünk Jezzy anyukájával és engedélyt kaptatok, hogy csak ti ketten elmehessetek Rio-ba. A gépetek hétfő reggel indul. Örülsz?

- Nagyon szépen köszönöm! – öleltem meg.

. Hozhatják a desszerteket. – és a pincér sereg beáramlott a konyhából elől kisebb süteményekkel és a végén a két nagy tortával. Sokkal szebbek voltak itt, mint ahogy bent láttam az előbb.

Az én tortám

 A színpadról lefele menet azon gondolkoztam, hogy lehet ilyet sütni egyáltalán. Megálltam a terem közepén a tortám előtt és elkezdtem felszelni a tortát. Nem vágtam csak 4 szeletet a többit meghagytam a pincéreknek. Megfogtam a tányérokat, kettőt oda adtam anyáéknak még egyszer megköszöntem az ajándékom majd visszaültem a helyemre. A harmadik tányért pedig Aaron elé tettem le. Megölelt és felköszöntött és elkezdte enni a sütit. Én is megkóstoltam olyan volt mintha soha életembe nem ettem volna még édességet. A csokoládé krém mintha a mennybe repített volna. Nagyon finom volt. Megkóstoltam a másikat is az madártej ízesítésű volt és az olyan ahw.. volt. Miután mindenből ettem úgy éreztem, hogy kipukkanok. Akkor szólalt meg a zene. Nagyba beszélgettem a mellettem ülő nővel mikor oda lépett mellém egy szőke fiatal férfi.

- Felkérhetném egy táncra? – nézet rám reménykedve.

- De hisz senki sem táncol. – néztem körbe a termen.

- Ha senki sem kezdi el, akkor nem is fognak. – ránéztem Aaronra, aki mosolyogva biccentett a fejével.

- Egyszer élünk. - és a kezébe tettem a kezemet. Igaza volt miután mi elindultunk többen is felálltak táncolni. Két hosszabb számot is végig táncoltunk épp el akartam indulni a helyemre mikor Aaron megragadta a kezem és visszarántott a táncparkettre.

- Ügye te se hitted el hogy velem nem fogsz táncolni?

- Csak reméltem pihenhetek egy kicsit. Még apával is táncolnom kell ez már nálunk szokás.

- Sajnálom, de most még lendületbe voltál. – megpörgetett. Majdnem elestem, de megfogott. Lement egy két gyorsabb szám majd megszóltat egy lassú. A fejemet a vállára hajtottam és úgy táncoltunk tovább. Elrepült az idő. Konkrétan elvesztem a karjai között fel se tűnt, hogy lassan egy egész órája táncolunk. Mindez csak akkor tűnt fel mikor apa a semmiből ott termett és máris vele táncoltam.

- Hogy érzed magad tündérem?

- Remekül. És te? Minden rendben volt?

- Csak kisebb problémák voltak, de ha azok nem lettek volna, akkor nem lenne ilyen jó az egész. Örülsz az ajándékodnak?

- Igen! Alig várom már az utat. Bár a repüléstől nagyon félek, de majd elterelem a figyelmemet valamivel.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.. – megtanultam az évek során, ha apa így vezeti fel a kérdést, akkor valamilyen kellemetlen dologról van szó.

- Miért nem Keyl kísért el ma este? – igen, ahogy sejtettem már megint itt vagyunk.

- Szakítottunk.

- Megbántott? Vannak ismerőseim, ha gondolod, megveretem. – viccesebb se kell, mikor apa előadja a maffia főnököt a kis okos, kocka szemüveges ember, akiről messziről látszik, hogy egy legyet se bántana, eljátssza a nagy menőt.

 - Nagyon szépen köszönöm, de ha nem muszáj, akkor nem élnék ezzel a lehetőséggel, de ha szükségem lesz az „ismerőseidre” feltétlenül szólok.

- Rendben.

- Apa én lassan megyek hazafelé. Nagyon elfáradtam és a holnapi napot a pakolásnak akarom szentelni, ami egész napos program.

- Egyet értelek. A te tempóddal még tegnap el kellett volna kezdeni. – nyomott a homlokomra egy puszit és elengedett. Gyorsan elköszöntem anyától is mondtam neki, hogy az összes süteményt tegyék le a szobám elé. Majd szóltam Aaronnak hogy menjünk.  A kocsiba felhívtam Jezzt közölni vele mit „kaptunk” a születésnapomra mire a válasz 1 perc visítás volt az-az igazi fülsüketítő. Lehetséges, hogy jobban örült mit én. Nem tudtam lebeszélni arról, hogy ne aludjon nálam ma, vagyis az órát megnézve holnap.

Pedig közöltem vele, hogy nagyon álmos vagyok. De az volt a válasz „Nem érdekel, majd addig mesélek, míg nyitva bírod tartani a szemed és te is mesélni fogsz! Aludni se bírok.”

Végig beszéltem vele az utat szegény Aaronnal nem is foglalkozva. De megpróbáltam pótolni, míg nem jött meg a taxija leültünk a ház előtti lépcsőre és kibeszéltük a mai napot.

- Bocsánat hogy nem foglalkoztam annyit veled, mint kellett volna pedig én hívtalak el.

- Nem volt olyan súlyos.  De élvezted az estét?

- Nagyon! És nagyon köszönöm, hogy elkísértél.

- Az lényeg hogy élvezted. Én is nagyon jól éreztem magam nem voltam még ilyen eseményen. És azok után, ahogy meghívtál senki se tudott volna nemet mondani neked. – volt valami hamisság a szemébe mintha tudná, hogy nem emlékszem.

- Igen? Pontosan hogy is hívtalak el?

- Ohh nem is emlékszel? Ez szomorú pedig teljesen józan voltál. – a mosolya most már kiteljesedett és látszott rajta mennyire élvezi a dolgot.

- Muszáj kínoznod? Mond már el mennyire égettem le magam.

- El se hiszed, milyen aranyos fejet vágsz, mert nem tudod mit csináltál.

- Gonosz vagy. Akkor én be is megyek. Te meg megvárhatod a taxidat egyedül. – felpattantam és kinyitottam az ajtót mikor megragadta a kezem és magához rántott. A pillanat töredéke alatt ott álltam vele szembe néztem rá értetlenül mire ő megcsókolt. Belevesztem a csókjába az ajkai annyira puhák és hidegek voltak mintha a lelkemet hűsítették volna. Kényszerítenem kellett volna magam, hogy eltoljam magamtól, de nem ment. Mintha összeforrtunk volna még csak egy pillanatra is, de nem voltam képes eltaszítani magamtól. Nem tudom meddig lettünk volna képesek ott állni, de a taxi megjött és elég energiát kaptam, hogy gondolkozni tudjak. Remegett az egész testem, de tisztán elképzeltem a tervet és azon voltam, hogy sikeresen végre hajtsam. Nagyon gyorsan megfordultam a kezemet kirántottam a kezei közül és berohantam az ajtón majd villámgyorsan becsaptam. Nem ez volt a legjobb terv, de annál mindenképp jobb volt, hogy szembe nézzek vele mit csináltunk. Felszaladtam a szobámba ledobtam a ruhám és vettem egy forró zuhanyt. Csak annyit értem vele hogy még fáradtabb lettem. Kiléptem a fürdőszoba ajtón és majd szívrohamot kaptam mikor megláttam Jezzt az ágyamon a telefonommal a kezébe.

- Úgy látom neked is van mesélnivalód. – fordította felém a telefon képernyőjét, amin egyre több üzenetet mutatott Aarontól. A másik kezével az ablak felé mutatott, amin egy cetli volt felragasztva.

- Ohh! Mondtam én, hogy a szerelem tönkre teszi az életet. Miért nem lehet olyan, mint a könyvekben.

- Nem egyszer kihangsúlyoztam már, hogy legyél leszbikus. A nők tudják, mik kellenek a nőknek. Ha nem lenne nekem ott Nate biztos átváltanék a saját fajtámra.

- De akkor is csak biszex lennél nem leszbikus. És én a férfiakhoz vonzódok. De nem tudom melyikhez.

- Gyere, gyermekem meséld, el mi nyomja a pici szívedet. Majd én megmondom mi a helyes. – felöltöztem addig meghallgattam hogyan békültek ki Nate-k. Egy happy sztori. Ettől csak azt éreztem, hogy engem nagyon elrontottak. Kinyitottam az ablakot és leszedtem az üzenetet betettem az éjjeli szekrényem fiókjába majd befeküdtem Jezzy ölébe és elkezdtem mesélni.

- Melyikkel kezdjem?

- Összefüggő történetet mondjál nekem légy szíves. Úgy tudom csak felfogni.

- Oké. Akkor kezdjük azzal a ténnyel, hogy még mindig szeretem Keyl-t. Tudod, hogy nem tudom, hogy hívtam meg Aaront a mai estére, de ez nem is érdekelt egész este szinte el is felejtettem. Nagyon jól éreztem magam vele beszélgettünk és úgy igazán megismertük egymást. Aranyosan még táncolt is velem lassúztunk és olyan jó érzés volt. Majd mikor ide értünk felajánlottam neki hogy megvárom vele a taxit. Leültünk a lépcsőre és elkezdtünk beszélgetni. Bocsánatot kértem, hogy elhanyagoltam egy kicsit ő pedig felhozta a meghívásomat. Tudta, hogy nem emlékszem rá és próbálta elérni, hogy nagyon kellemetlenül érezzem magam, mert állítólag akkor nagyon aranyos fejet vágok. Úgy döntöttem kint hagyom egyedül, ha nem akarja elmondani épp kinyitottam az ajtót mikor magához rántott és megcsókolt. Nem tudtam eltolni magam tőle belevesztem a csókjába majd jött a taxis én pedig berohantam és becsaptam az ajtót magam után. Nagyjából ennyi volt, ami most történt.

- Az aztán izgalmasnak bizonyul. Most olyan unalmasnak érzem magam, hogy csak úgy simán beleszerettem a pasimba és az óta is együtt vagyunk.

- Akkor cseréljünk. Én szerettem unalmas lenni, azaz ember lenni, akit senki sem vesz észre. Na de akkor adjál nekem egy bölcs tanácsot.

- Válaszd azt, akit szeretsz. Ennyi az egész. Melyiket szereted?

- Mind a kettőt. – kimondtam és nem tagadhattam tovább beleszerettem egyszerre kettő emberbe.

- Jajj L. nehéz lesz még neked a szerelmi életed. Ezt hogy csináltad?

- Ha én azt tudnám. De nem is gondolkozom ezen majd Rio után. Addig elfelejtek minden férfit az életemből.

- Hagyod, hogy addig szenvedjenek? Nagyon gonosz vagy. Legalább beszélj velük. Keyl konkrétan két napja részeg. Nem is tudom, hogy mászott fel az ablakodig.

- Nem akarok vele beszélni. Vagyis de-de ohhh. Most mennyire utálom magam. Írok mind a kettőnek egy üzenetet, ha segítesz előbb elolvasni miket írt Aaron.

- Jajj azokat már elolvastam. Gyorsabb lesz, ha én mondom, el mintha elolvasod. Azt írta, hogy nem akart letámadni, és hogy nem vár viszonzást, de nem bírta tovább, és hogy azt hiszi, hogy beléd szeretett. És találkozni akar, veled mielőtt elmész tisztázni mindent.

- Most próbállak nem megölni, mert elolvastad őket. Mázlid hogy nagyobb gondom is van.

- Jajj mintha most fordult volna elő először. Mit írunk nekik?

- Keylnak azt hogy holnap kettőkor találkozzunk a játszótéren. És ha még mindig részeg lesz, akkor jobb, ha el se jön. Aaronnak meg hogy estefelé találkozzunk valahol. 

- Még mindig nem hiszem el, hogy egy évvel ezelőtt még egy udvarlód sem volt most pedig két srác is epekedik érted.

- Én se. Megírod nekik vagy írjam meg én?

- Megcsinálom. Meg akkor jobb, ha írunk Nate-nek is hogy józanítsa ki a lovagodat holnapra.

- Oké. – becsuktam a szemem. De csak egy pillanatra, de nem tudtam kinyitni elnyomott az álom. 

XVIII. Rész: Buli..

 - L. kelj fel el fogunk késni. – próbált felkelteni Jezz.

- Nem akarok menni! Sehova se. Szükségem van rá. – megdörzsöltem a szemem majd a fejemre húztam a takarót.

- Pont ezért kell elmennünk, itthonról hogy ne, gondolj rá. Na, emeld meg a valagadat és célozd meg a fürdőszobát vagy leöntelek egy pohár vízzel.

- Most nagyon utállak! Csak hogy tudd. – tudtam, ha nem kellek, fel tényleg leönt amilyen bolond.

- Dehogy utálsz! Na, csipkedd magad. Míg szépen mondom.

- Valaki nagyon fenyegetős kedvében van. Tudod, mit fogok felvenni? Mert nekem fogalmam nincs. De valami feketét kereshetnél nekem.

- Jó akkor valami fekete és valami szexi rendel. Azon gondolkoztam, hogy kivel mész el az estélyre?

- Egyedül. Eddig is egyedül mentem most se halok bele. – égették a számat az elhagyott szavak. Mindig is egy sráccal akartam menni, mint a könyvekben, de azok csak mesék és nem a valóság.

- Végül is van benne valami.  Ez a ruha honnan van? Nagyon jól nézz ki.

- Nem tudom valahonnan kaptam szerintem.

- Mindegy ebbe fogsz jönni. – nagyon magabiztos volt Jezz ami rám fért.

Felöltöztem majd leültem, hogy Jezz megcsinálja a hajam. Besütötte az egészet úgy néztem ki, mint egy hercegnő. Mikor én is és ő is teljesen elkészülünk lementünk a konyhába enni valamit. A hűtőbe volt még egy kis rántott hús. Épp keresni akartam valami édeset mikor megszólalt a csengő. Kimentünk beáztam az ajtót és fogtunk egy taxit. Nem nagyon tudtam/ érdekelt merre megyünk. A taxis kitett minket egy kis pincebejáró előtt. A szívem egyre hevesebben vert izgultam, mert nem sokszor jártam még ilyen helyen. Megérdeklődtem Jezzt hogy Natet miért nem hívta, de azt mondta, hogy Keylal elmennek inni valamerre. Mikor leértünk tele volt a hely velünk, egykorú fiatalokkal. Leültünk a pulthoz és rendeltünk egy-egy rövidet. Majd kerestünk egy üres dobot és mindenki a saját italával helyet foglalt. Üvöltött a zene alig lehetett érteni egymást, de meg volt ennek is a hangulata. Elvesztem a zenébe. Nem volt az én stílusom, de volt egy-két olyan zene, amit ismertem. Hamar elfogyott az itókám ezért elmentem hozni egy másikat és mindenkinek vittem egy-egy felest. Aaron nem volt halandó elfogadni mondván hogy, valakinek józannak kell maradni, hogy haza, találjunk ezért megittam az övét is. Éreztem, ahogy elkezd hatni az alkohol, ahogyan a vérembe kerül, és egyre inkább kezdem elveszteni az öntudatomat. Mikor már több mint 2 órája ott voltunk úgy döntöttünk keresünk egy másik helyet. Nem messze találtunk egy disco féleséget. Egyből elkapott a táncolhatnék. Miután leültünk megfogtam Aaron kezét és felrángattam a tánc parkettre. Nem vagyok valami jó táncos, mert mindig rágörcsölök a dologra, de most nem így volt teljesen nem érdekelt ki mit gondolt csak táncolni akartam. Néhányszor meg-megbotlottam, de el nem estem, ami haladásnak számított.  Elfelejtettem minden jót és rosszat és csak a jelenre figyeltem oda. Aaron mosolyogva figyelt. Minden tökéletes volt addig a pillanatig, ameddig amíg valaki meg nem fordította Aaront és a következő pillanatban a földön hevert. Kellett néhány pillanat, míg fel tudtam fogni mi történt. Ahol az előbb Aaron állt ott épp Keyl nézett rám.  Mintha megfagytam volna néztem a szemébe, nem tudtam mit csináljak mikor eszembe jutott, hogy Aaron a földön fekszik.  Letérdeltem mellé megnézni jól van-e. Vérzett az orra. Keyl kiabált nekem valamit, de nem figyeltem oda rá. Segítettem felállni Aaronnak és a pulthoz kísértem. Elállítottuk az orrvérzést majd úgy döntöttem ennyi bulizás épp elég volt. Mikor már kint voltunk és elindultunk hazafelé valaki megfogta a karomat.

- Miatta szakítottál velem? – kiabálta Kel Aaron felé biccentve a felé. Látszott rajta hogy ő se a legjózanabb ember köztünk.

- Nem! És ezt te is tudod. Te miattad volt az egész. – el akartam bújni. Az elmém legmélyebb zugába hogy senki se szólhasson hozzám, de nem tehettem, mert ez nem egy könyv. Megpróbáltam kitisztítani a fejemet és józanon gondolkodni. Kirántottam a karom a kezei közül majd elindultam Jezzyék felé.

- Leighton! Nem teheted, ezt velem szeretlek. Hallod SZERETLEK. És semmi más nem érdekel. Kérlek, bocsáss meg. – ennyi volt a józan Leighton eltűnt és nem bírtam ki hogy ne adjam ki magamból azt a hatalmas dühöt, ami a szívemet nyomta.

- Én is szeretlek! Ezt akartad hallani? De nem bírok melletted, lenni hát nem érted? Lesz egy gyereked, de nem is ez a legrosszabb, hanem a te hibád minden, ami rossz. Ha elmondtad volna az elején, akkor megbeszéltük volna, akkor nem törted volna darabokra a szívem, nem történt volna meg Jezz balesete se. Gondolj bele az én helyzetembe Keyl! Te mit tennél? Megcsókolnál és azt mondanád semmi baj sincs, majd nevelhetjük együtt a gyereked? Nem bírlak utálni, mert te vagy az első szerelmem és még most is szeretlek, de nem bírok a közeledbe lenni, az is elég, hogy mindig rád gondolok!.- és kijött minden, ami eddig a szívemet nyomta. A számban éreztem a könnyeim sós ízét. Láttam rajta, hogy nem erre számított és jobban jár, ha most hagy elmenni. Megpróbáltam egy kicsit összeszedni magam végig sírtam az utat. Nem is mertem belegondolni, hogy mit is gondolhat rólam most Aaron. Biztos valami hisztis picsának tart. Jezz kiszállt a kocsiból majd a kocsi az én házam előtt állt meg.

- Bocsánat a mai estéért gondolom nem ilyenre számítottál.

- Még nincs vége az estének. – kiszállt ő is a kocsiból kifizette a sofőrt. Csinálhatnánk még valamit, hogy jobb kedved legyen. – rám mosolygott, amitől a szívem mintha kevésbé fájt volna.

- Kétlem, hogy élveznéd a társaságomat ezek után.

- Majd kiderül, ha nem élvezem, akkor haza megyek. Addig is találjunk ki valamit. Van erre éjjel nappali?

- Van egy, ami elég közel van. Mit akarsz venni? -

- Majd ami megtetszik. Szeretem a spontán dolgokat. Nem veszel fel valamit? Kezd hűvös lenni?

- De bemegyek, veszek fel valamit. Te nem fázol? Nézhetek valami felsőt neked is.

- Nem hiszem, hogy jól állna nekem a stílusod. Jobban vonz a rózsaszín, de azért köszönöm.

- Nagyon vicces vagy! Nem az én ruhám közül gondoltam. Vannak unokatestvéreim ruhái, amiket itt hagytak mikor utoljára erre jártak meg apunak is vannak olyan ruhái, ami nem esik le rólad. – most először sikerült igazi mosolyt csalnia valakinek az arcomra.

- Jól áll neked, ha mosolyogsz. Jobban, mint ez a szomorkás izé. – lökött oldalba és elindult a bolt felé.

A bolt olyan volt mintha kihalt volna csak egy öreg nő állt a kasszánál. Nem mondanám, hogy nagy lett volna a bolt kínálata, de minden meg volt benne, ami ahhoz kell, nehogy éhen haljon az ember.

- Mit is veszünk? – kérdeztem érdeklődve.

- Majd mindjárt kitalálom. – a mondat befejeztével a kezembe nyomta a kosarat és elindult az édességek felé.

- Egy ilyet és egy ilyet ó ez is jónak tűnik! – közbe se tudtam szólni ő csak pakolta tele a kosarat. Mikor úgy találta elég az édességekből megcélozta a bolt azt a sarkát ahol az alkoholkínálat volt.

- Mit szeretsz inni?

- Úgy hiszem eleget ittam már ma. – éreztem, hogy nem lett jobb a kedvem.

- Na, most figyelj ide rám. Nem kell sajnáltatni magad, ami történt megtörtént nem tehetsz ellene semmit a sebek megvannak, csak annyit tehetsz, hogy megpróbálod elterelni a figyelmedet azokról a dolgokról és pont ezért vagyunk most itt. Úgyhogy nem szeretném meglátni, hogy szomorú lennél és ne is gondolj rá. Ki se mond a nevét. Maximum én szidhatom hisz majdnem eltörte az orromat az a vadbarom. Megbeszéltük? – épp egy ilyen barátra van szükségem, Jezzel kibeszélhetjük a pasikat meg minden olyan dolgot, ami ciki és kínos Aaronnal pedig elfelejthettem az összes problémámat.

- Oké! – mosolyogtam, és próbáltam megtörni a komoly hangulatot, amit én okoztam. Betettem egy üveg „fogalmam sincs milyen” szeszes italt.

- Látom megértetted mit mondtam. És szerintem ennyi kaja elég is lesz az elkövetkezendő két hétre. Neked kell még valami?

- Neem! Mehetünk. De hova is? – teles tele voltam kérdésekkel. Fogalmam nem volt róla mit fogunk csinálni 5 perc múlva.

- Nem tudom, akármerre amerre kedved van. Valami szabad térre esetleg park vagy valami hasonló helyre.

- Oké! De előbb fizessünk, és majd utána keresünk valamit.

A hölgy egy kicsit nézet minket bolondnak ennyi cuccal.  Látszott rajta hogy nem nagyon élvezi az éjszakai munkát vagy akármilyen munkát. A bolt után elindultunk legközelebbi parkba. Időközbe rádöbbentem, hogy a házunkhoz minden nagyon közel van. És hogy ez nagyon jó dolog. J Mikor találtunk egy viszonylag tisztának mondható padot leültünk kiborítottuk a sok kaját a padra és elkezdtünk enni. Majd Aaron kibontotta az addigra kiderült, hogy különleges ízesítésű bort.

- Nem soká vége az iskolának. Merre szeretnél tovább menni vagy a szüleid cégéhez állsz be? – egy kicsit meglepett a kérdés ilyen „korán” a tovább tanulásról beszélgetni, de miért is ne.

- Vannak ötleteim, de még nem tudom biztosan. És te?

- És mik az ötleteid? Én egyáltalán nem tudom csak annyit, hogy tovább megyek valamelyik egyetemre, de még a szakot nem tudom, vonz az újságírás és a fényképészet.

- Engem is érdekelnek ezek a dolgok, de jobban vonz, hogy segítsek az embereknek.

- Ezt kifejtenéd bővebben?

- Olyan cégnél szeretnék dolgozni, amik rendezvényeket, szerveznek adománygyűjtést vagy programokat a beteg gyerekeknek, embereknek. A leukémiásoknak, tolószékeseknek és a többi rászorulónak.  És majd szeretnék idővel egy saját céget is. Hogy tudja, tényleg jó helyre megy a pénz.

- Ez nagyon szép dolog. Majd ha újságíró leszek, akkor készítek veled egy interjút.

- Szavadon foglak. – elbeszéltük az időt nagyon álmos lettem ezért végigfeküdtem a padon és a fejemet Aaron lábára hajtottam. 

  Emlékszem, hogy néztem egy ideig a napfelkeltét aztán valószínűleg elaludtam vagy nagyon kiütöttem magam, mert nem emlékeztem, hogy kerültem az ágyamba. Mikor ki keltem az ágyból találtam egy cetlit a fürdőszobába a tükörre ragasztva.

„ Az estélyen találkozunk! Aaron”

- Na, jó erre végkép nem emlékszem! –mondtam magamnak a tükörbe. Tényleg megkértem volna Aaront, hogy jöjjön el velem? Nem mintha bánnám, mert nagyon élvezem a társaságát. De vajon mit mondtam még neki? Remélem azért nem vallottam neki szerelmet. Vajon felhívjam? Vagy majd kiderül minden este? Mit fogok fel venni? De még van pár órám, hogy kitaláljak mindent. Nyugi Leighton nem vagy teljesen hülye.

- OOOOoohhh!- kiabáltam és visszafeküdtem az ágyba.

Úgy döntöttem nem kellek ki az ágyból, míg dél el nem múlik. Ételt egyáltalán nem kívántam és szomjas sem voltam. Anyáék biztosan az utolsó simításokat végzik, hogy minden tökéletes legyen tehát semmi sem akadályozott meg a tervembe. Pontosan addig a pillanatig, míg meg nem szólalt a telefonom 11:34-kor.

- Otthon vagy még? Kellene egy kívülálló véleménye. Mindjárt ott vagyok. – És le is csapta a telefont.

Muszáj voltam ki kelni az ágyból, ha nem akarom halálra ijeszteni Jezzt a kinézetemmel. Megmostam magam és pillanatok alatt már ott is volt.

- Mi a baj életem? – látszott rajta hogy baj, nem tudtam eldönteni milyen a baj ezért próbáltam kedves lenni.

- Nem tudok semmit? – és egy nagy lendülettel végig vágódót az ágyon.

- Már megint nem emlékszel? – kérdeztem hirtelen.

- Nem! Mindenre emlékszem. Csak nem tudom, mi van most Nattel.

És ekkor esett le, hogy míg magamat sajnáltam elfelejtkeztem Jezz problémájáról pedig az se valami álom.

- Beszéltetek? – próbáltam kipuhatolózni m történt kettőjük között.

- Igen, vagyis nem, vagyis nem tudom. Oh, ez olyan nehéz. Tegnap este a balhé után felhívott és megkérdezte, hogy vagy és mondta, hogy találkozzunk.

- És találkoztok?

- Nem tudom. Szeretnék, de nem akarlak megbántani vele. Én nem haragszom rá hisz szeretem, nagyon-nagyon szeretem.

- Jaj de bolond vagy. Nem haragudnék meg ez a te dolgod nincs jogom beleszólni. És ma mindenhez pozitívan állok hozzá. És nem gondolok Keylra.

- Mi történt? – felcsillant a szeme.

- Aaronnal még elmentünk egy parkba beszélgettünk és belém beszélte, hogy nem érdemes szomorúnak lenni és igaza van.

- Ti leráztatok engem! Ez most nagyon fáj. De túlteszem, magam rajta mesélj inkább.

- Bevásároltunk egy halom rágcsát és valamiféle bort. Ettünk ittunk és beszélgettünk. Majd valahogy itthon ébredtem fel. De nem is ez a legviccesebb, hanem az hogy elhívtam az estélyre.

- Az korrekt! De én mondtam, hogy hívd el. Úgyhogy hízik a májam.

- Jah..  Megint megcsinálod a hajam? Vagy sietsz valamerre? De mindenek előtt beszélj Natel.

- Oké akkor most fel is hívom. És megbeszélem, vele mikor találkozunk.

- Mond meg neki, hogy puszilom. – kiabáltam utána, de nem vagyok benne biztos, hogy hallotta, mert már akkor bezárta a szobám ajtaját.

Azon gondolkoztam így egyedül voltam, hogy milyen legyen a hajam. A ruhát már tudtam, mert eszembe jutott, hogy anyával megvettük már vagy egy hónapja. Abban maradtam, hogy majd Jezz eldönti.

- Visszajöttem! – csapódott ki az ajtó.

- Na és mit beszéltetek?

- Hogy megvárom, míg elmentek és eljön ide értem az anyukája kocsijával és elvisz vacsorázni. Addig pedig Keylt józanítja. Beszélhetek, róla vagy nem akarsz róla hallani sem?

- Igen, de ne sokat. És hova mentek? Elegáns helyre? Mert akkor nem ártana átöltöznöd. (egy szürke trottyos gatya volt rajta és egy rózsaszín hátul csipkés kis póló) Felvehetsz valamit, ha találsz itt olyat, ami megfelel.

Jezzy ruhája

- Imádlak. – nyomott egy nagy puszit az arcomra és megcélozta a ruhásszekrényt. Te mit veszel fel?

- Anyáék szobájába van a ruhám. Majd mindjárt áthozom, de előbb lezuhanyozok, addig keres ruhát.

Zuhanyzás közben megbeszéltük milyen lesz a hajam. Nem vittük túlzásba egy szép hajfonat elöl, a többit pedig besütjük. Átmentem a ruhámért és mire vissza értem már üvöltött a zene.

- Azta k* ez csodaszép.

- Tudom. – próbáltam túlkiabálni a zenét.

- Na de akkor álljunk neki a dolgoknak, mert még engem is el kell készíteni.

Jó 4 órát vett igénybe, míg teljesen elkészültem, Jezz nem vitte túlzásba egy kis sminket tett magára én pedig kivasaltam a haját. Anyáék közben haza jöttek, de el is mentek. Csak gyorsan átöltöztek azt mondták a kocsit ide küldték fél 8-ra. Kezdtem izgulni. Nem voltam még férfival sose ilyen helyen csak az unokatesóimmal, akiket nem nagyon tudnék férfinak nevezni. Felhívtam Aaron és közöltem vele mikorra kellene itt lennie. Megnyugtatott, hogy pontos lesz, ne aggódjak. Az a pár óra nagyon hamar eltelt. Megcsörrent a telefonom. Aaron szólt, hogy az ajtó előtt van.

- Mindjárt jövök, csak kinyitom az ajtót. – szóltam oda Jezznek.

- Nem maradj itt.. Majd én kinyitom. Kell a hatásos belépő. Majd ha szólok, akkor elindulsz lefelé a lépcsőn.

- Muszáj?

- Igen. Ez az este tökéletes lesz mindkettőnknek.